Az egy év leforgása alatt két szektorra, az építő- és az autóiparra koncentrálva végeztünk kutatómunkát a kollektív tárgyalások, minimálbér, átlagbér, munkaerő-költség, tekintetében. A projekt eredményeként külön kiadványban, a partnerországok nyelvén jelentettünk meg a levont konzekvenciákat és a közösen megfogalmazott javaslatokat, követeléseket. Térségünkben és a résztvevő országok között a munkaerő-áramlás nem jelentős (egy adott országon belül sem), de megfigyelhető az agyelszívás jelensége, vagyis az országot elhagyó munkavállalók képzettsége magasabb, mint a helyükre érkező bevándorlóké. A migráció azonban sem pozitív, sem negatív irányban nem befolyásolja a bérek változását. Nálunk is tapasztalhatók már a régi tagállamokra jellemző és egész Európa szerte fenyegető öregedő társadalom jelei, és ez várhatóan az elkövetkező öt évben a munkaerő-csökkenéseként még inkább érezhetővé válik. A földrajzi és szakmai mobilitás egyedüli eszközként ugyan nem nyújthat megoldást a szakképzett munkaerő-hiány feltöltésére, de mindenképpen mérsékelheti a problémát. Az öt szövetség egyöntetűen támogatja a harmadik országokból érkező munkavállalók beengedését is a munkaerőpiacokra. Természetesen egy megfelelő migrációs politika mellett, hogy sikerrel kivédjük a lehetséges szociális vallási és etnikai feszültségeket. A szociális partnerek készek aktívabb szerepet vállalni a jövőben a migrációs politika alakításában. Szorgalmazzuk továbbá a csatlakozáskor bevezetett, majd két évvel később részben feloldott átmeneti intézkedések teljes eltörlését, hiszen az érvként felhozott aggodalmak, szociális dömping, olcsó munkaerő tömeges beáramlása, stb. nem igazolódtak. Állást foglalunk a határmegnyitás mellett is a román és bolgár munkavállalók előtt a két ország 2007-es felvételét követően.

Magyarországról az a négy munkáltatói szervezet és hat szakszervezet vett részt a programban, melyek teljes jogú tagsággal bírnak a fentebbi európai szövetségekben. Az országjelentést a szociális partnerszervezetek releváns szakértőivel folytatott interjúk és előzetes kutatómunka alapján megbízott szakértő végezte. Az MGYOSZ székházában tartott nemzetközi szeminárium keretében a jelentés-tervezetet a szociális partnerek kommentálhatták, bírálhatták és megjegyzéseikkel kiegészíthették. A végleges változat 2006. június 26-27-én került bemutatásra Brüsszelben, ahol is a 10 országjelentésből levont következtetéseket, eredményeket ismertették. A vitát stimuláló összefoglalóból kiderül, hogy az EU10 országaiban a gazdasági szerkezetváltás hasonló módon játszódott le, ám a 90-es években az proaktív megnyilvánulás, a kihívások anticipálása nem élvezett prioritásokat. A résztvevőkkel többek között azokra a kérdésre próbáltak megoldást találni, hogy a szociális partnerek milyen módon tudják a jövőben a munkahelyüket elvesztő munkavállalókat a pénzügyi kompenzáláson túl segíteni például az életen át tartó tanulás (LLL) programjával, a régiók közötti munkaerő áramlás és nemzetközi migráció előmozdításával, hogyan fékezhetik meg a szürkegazdaság terjedését, hogyan tehetik népszerűbbé a részmunkaidős foglalkoztatást és milyen módon támogathatják, fejleszthetik a kkv-ket, hogy új munkahelyeket tudjanak teremteni. A projektből származó végső jelentést az Európai Unió Szociális Párbeszéd Bizottsága előtt vitatják majd meg. Az eredmények fényében pedig úgy alakítják az európai szociális partnerek jövőbéli munkaprogramját, hogy annak alapján a gazdasági és társadalmi változások okozta kihívásoknak az új tagállamok szociális parterei meg tudjanak felelni.
A rendezvény volumenére jellemző, hogy részvételével és hozzászólásával megtisztelte Vladimir Spidla foglalkoztatási szociális ügyi és esélyegyenlőségi biztos, valamint az európai partnerszerveztek főtitkárai.

A nyolc közép-kelet európai ország mindegyikében azonos módon épültek fel a szemináriumok. A 2004-es kétnapos szemináriumok és a 2005-ös, szociális párbeszéd témájának szentelt egynapos rendezvényen is plenáris ülések és csoportmunkák, illetve egyéni prezentációk váltották egymást. A hazai és a brüsszeli résztvevők is egymás után reflektálhattak. Ezzel a változatossággal kívánták inspirálni a kihívások feltárását, a megoldások keresését, a prioritások kitűzését és a szeminárium produktumaként az akcióterv megfogalmazását. Mind a csapatszellem gyakorlására, mind az egyéni megnyilatkozásra lehetőséget adott a program.

A szeminárium zárásaként a magyar szociális partnerek hat pontba szedett közös akciótervet fogalmaztak meg a jövőre nézve:
1. Formális vagy informális bipartite fórum létrehozása;
2. A szervezeteken belüli, illetve a szervezetek közötti koordináció javítása;
3. Nyelvi készségek fejlesztése;
4. Szakértői adatbázis létrehozása;
5. Információcsere és információáramlás javítása;
6. Tanulmány készítése és tanulni a keretmegállapodások megvalósításának tapasztalatából.