Gazdasági hírek

Most kell megregulázni a tőkét – interjú Robert Engle Nobel-díjas közgazdásszal
2009. december 5.
Bardócz Iván
Nagy nyomás alatt állnak a válságért felelős óriáscégek. Ki kell használni az alkalmat a megregulázásukra – mondta az FN.hu-nak Robert Engle. A Nobel-díjas közgazdász szerint a krízis nehezén túljutottunk, és Kínában valami történni fog, mert a növekedés üteme nem tartható fenn. Interjú.
A szokásos kérdéssel kezdeném: hogy látja, túljutottunk a válság nehezén, vagy W-alakú lesz a krízis görbéje?

A gazdasági növekedés a legtöbb országban az idei harmadik negyedévben beindult, a piacok már jó ideje megnyugodtak. Sok a bizonytalanság, de azt gondolom, megindultunk kifelé a gödörből.

A volatilitás (az árfolyamok ugrándozása) a pénzügyi piacok természetes reakciója az új információkra – mondta előadásában. Terheli a sajtót is felelősség a válságért?

Részben igen. Az irreálisan sokat kockáztató és a nyugodt piaci körülmények között ezzel óriási pénzeket kereső befektetőket, menedzsereket sztárolta az amerikai média, és ezzel divatossá tette ezt a viselkedésformát. Ezzel együtt számos piaci szereplő felelőssége ennél jóval nagyobb, különösen azoké, akiket kitűnően megfizettek azért, hogy hagyják figyelmen kívül a kockázatokat.

Engle az ELTE-n (Fotó: Győrffy Anna)

Engle az ELTE-n (Fotó: Győrffy Anna)



A világ legerősebb országai és multinacionális vállalatai ön szerint hajlandóak lesznek-e feladni függetlenségük egy részét az egész világra kiterjedő, globális pénzügyi szabályozás érdekében?

Önként nem. Viszont most nagy nyomás alatt állnak, hiszen jó részüket az adófizetők pénzéből konszolidálták. Ezeket a pillanatokat kell kihasználniuk a kormányoknak az új pénzügyi szabályozórendszer kialakítására.

Meddig tart még ez a kegyelmi állapot?

Már nem sokáig. Úgy gondolom, az Obama-adminisztrációnak még az idén konkrét lépéseket kell tennie ebben az ügyben.

Milyen tulajdonságoknak kell majd megfelelnie az új pénzügyi szabályozórendszernek?

Globálisan kell mérsékelnie a rendszerszintű kockázatokat úgy, hogy az egyéni kockázatvállalás lehetősége megmaradjon. A rendszerszintű kockázatokat hordozó cégeket – a pénzügyi vállalatokat mindenképpen – anticiklikusan kellene adóztatni.


Mekkora lesz Kína szerepe a világgazdaságban tíz év múlva?

Kínában valami történni fog; nem tartom valószínűnek, hogy egy ország gazdasága húsz éven keresztül évi legalább 8 százalékkal növekedjen. Nem tudom biztosan mi, talán szabadságjogokat kezdenek követelni az emberek, talán összeomlik a sanghaji tőzsde, esetleg a kommunista párt pénzosztási mechanizmusába hiba csúszik, de valami meg fogja akasztani a növekedést.

Kína mellett egyébként bámulatosan teljesít például India és Brazília gazdasága, vagy az önök régiójában Lengyelország. Tíz év múlva jóval kiegyenlítettebb lesz a világgazdaság, mint most.

Kiszámítható a kockázat?

Idén nyárig együtt mozgott a leginkább mértékadónak tartott amerikai tőzsdeindex, az S&P500 volatilitását jelző mutató és a VIX, ami az index határidős árfolyamának a kilengését méri. Azóta a két mutató elvált egymástól, a határidős index kilengései jóval nagyobbak – derült ki a Robert Engle Nobel-díjas közgazdász által pénteken Budapesten bemutatott grafikonokból. Az ELTE Társadalomtudományi Kara Közgazdaságtan Tanszékének vendégeként előadást tartó professzor szerint a határidős piacok idegességének két oka lehet. Elképzelhető, hogy a befektetők azért aggódnak, hogy a gazdaság még nincs túl a válságon, így a határidős termékek ára „rángatózik”, de az is lehetséges, hogy hosszabb távon olyan információkat is figyelembe vesznek, amelyek az árakat rövid távon nem befolyásolják. Nem tudjuk, melyik magyarázat áll közelebb a valósághoz – mondta a közgazdász.

A válság egésze alatt az egynapos pénzpiaci előrejelzések meglehetősen pontosak voltak, csakúgy, mint a hasonló módszerrel készülő tíznapos prognózisok; hosszabb távon a kockázat árazása igen bizonytalan – hívta fel a figyelmet előadásában a Nobel-díjjal kitüntetett tudós. A krízis akkor tört ki, amikor a hosszú távú, biztonságosnak gondolt eszközökről derült ki, hogy valójában rendkívül kockázatosak: alig érnek valamit a piacon, és a rájuk kötött biztosítás sem jó semmire.

A világgazdaság rendszerszintű kockázatait - a terrorizmust és a globális felmelegedést – a politikusoknak kell mérsékelniük; a hosszú távú kockázatok csökkentése a mai árszintet is mérsékli, így kedvezően érinti a gazdasági rendszer egészét – mondta Robert Engle, aki először fizikából szerzett tudományos fokozatot, majd közgazdaságtanból PhD-t. Számos jelentős amerikai egyetemen tanított, és az empírikus, statisztikai-ökonometriai módszerek megújításáért 2003-ban Clive Grangerrel közösen Nobel-díajt kapott.



Adatkezelési tájékoztató