Az amerikai igazságügyi minisztérium (Department of Justice) március 5-én olyan neves amerikai hedge fund alapoktól kért írásbeli tájékoztatást, mint a Soros Fund Management, a Paulson & Co., a SAC Capital Advisors és a Greenlight Capital. Ezek olyan fedezeti alapok, amelyek különböző stratégiák mentén magas kockázatot vállalva játszanak valamely tőkepiaci irányra. Olykor emelkedésre, de nem ritkán esésre. Mint arról korábban az fn.hu is beszámolt, a Wall Street Journal adott hírt arról a február 8-i manhattani találkozóról és vacsoráról, amelyen a fenti neves alapkezelők egyeztettek.

Állítólag Soros György személyesen nem vett részt az eseményen, de egy vezető képviselte az alapját. A találkozó létrejöttét már nem tagadják az érintettek, a célját azonban igen. A résztvevők szerint előadásokat hallgattak meg aktuális gazdasági kérdésekről, ám a lap feltételezése szerint valójában a fedezeti alapok azt vizsgálták, hogyan lehet a görög problémák miatt kialakult válságos helyzetből profitálni. Természetesen önmagában ez az eszmecsere sem büntetendő. Ha azonban bebizonyosodik, hogy az alapok tiltott módon, nem átláthatóan összehangolt támadást indítottak az euró ellen, az kimerítheti a tiltott befektetői magatartást, avagy valamilyen tiltott, gazdasági versenyt sértő tényállást.

Euróhangulat

Miközben alig három hónapja még mindenki a dollár trendszerű gyengüléséről beszélt, decemberre nagyot fordult a világ. A görög adósságválság, majd a probléma tovaterjedése Portugáliában, Spanyolországban, valamelyest Olaszországban is súlyos helyzetet teremtett az euró körül. Soros György dörzsölhette a kezét, hiszen számára kellemes deja vu érzést jelenthettek a hírek. 1992-ben ugyanis éppen az európai egységes devizapiac kialakításának krízise okozta leghíresebb devizapiaci győzelmét (lásd Soros kontra font című cikkünket!).

Az euró mindenesetre valóban intenzíven gyengülni kezdett, két hónap alatt az 1,5 dolláros euróárfolyam 1,35-ig esett. Az ominózus találkozón a szakemberek állítólag már a paritás esélyét vizsgálták, vagyis a dollár és az euró egy az egyben váltásának közelgő esélyét. Az egyeztetés nem lenne példa nélküli, 2008-ban nagy fedezeti alapok a Lehman Brothers összeomlására spekuláltak közösen. 2008 októberében ugyanez a gyanú merült fel a forint esetében is, a gyanú szerint bizonyos londoni házak összehangoltan mentek Magyarország, vagyis a forint, az OTP és a magyar állampapírpiac ellen. Soros György, aki a The Financial Timesban is az euróövezet szétesésével riogatott, nem először tévedne alapjaival a tilosba. Magyarországon a felügyelet sújtott félmilliárd forintos bírsággal egy szabálytalan OTP-tranzakció-sorozatot. Az amúgy is gyenge fundamentumokon nyugvó forintot megtámadni nem olyan nagy kunszt, de hogyan lehet a világ vezető devizáinak egyike ellen menni?

Meglepő, de devizapiaci szakértők szerint az euró – bár tagadhatatlanul a két legfontosabb deviza egyike – messze nem a legnehezebb célpont. Óriási ugyan a piaca, amin nehéz érezhető hatást elérni, de kevésbé erős az intézményi védelme. Állítólag a jen, a jüan, a dollár is nehezebb célpont. A Bank of Japan, a Bank of China, illetve e képzeletbeli lista harmadik helyezettje, a Fed keményebb devizapiaci ellenfelek. Különösen az első két jegybank ugyanis nagyon konok, amit a fejébe vesz, amellett kitart, és ehhez hatalmas devizakészletek állnak rendelkezésükre. Ha meg akarják, megvédik a devizájukat.

Előkészületek

No de nézzük, miként támadhattak! Az érintett alapok pár tízmilliárd dolláros alapjaival tartósan erős devizapiaci hatást nem lehet elérni. A dollár/euró hatalmas piacán is észlelhető ugyan egy azonos irányban felvett tízmilliárd dolláros tranzakció, de egyáltalán nem biztos, hogy realizálni lehetne a nyereséget, hiszen a profit realizálásánál a dollárt gyengíti a sok euróvásárlás.

Minden devizaspekuláns igazi célja, hogy a gyorsan felvett jó pozícióval „utazhasson” a tömegek csordajellegű akcióin. A következő találgatások hangsúlyozottan nem a konkrét ügyre vonatkoznak, hanem azt vizsgálják, hogyan érdemes a devizapiacon támadni. A támadást egyetlen szereplő is elindíthatja, de ha a Wall Street vagy európai ügyekben a londoni city négy-öt szereplője összefog, akkor egészen erős lehet a támadás.

Van néhány alapszabály. Egyrészt kapkodni nem szabad. A devizapiacon lehetőségek jönnek-mennek, egy jól felépített támadással sokat lehet nyerni, egy rögtönzésekre építő gyors beavatkozással óriásit lehet bukni. Ha valaki rendelkezett egy jó tervvel, de már nélküle elindult a folyamat, hagyni kell a támadást, majd legközelebb.

Másrészt a piaci hangulattal szembemenni nem lehet. Ne akard elkapni a hulló kést – mondja az angolszász tőkepiaci bölcsesség, vagyis nem akkor kell támadni az eurót, amikor mindenki más éppen venné az európai pénzt. Harmadrészt a trendfordulót érdemes elkapni, sőt sokszor a szervezett támadások első szakaszában még éppen hogy támogatják az adott devizát a spekulánsok, hogy jó árról indíthassák az akciót. Az euró példájánál maradva, ha 1,5 helyett 1,6 dolláros eurónál lehet elindulni, akkor sokkal nagyobb lesz a nyereség 1,35-nél vagy később a paritásnál.

Trükkök

Ha döntés született a támadásról, négy-öt nagy alapkezelő összehangolja a tevékenységét. Ekkor már csak egy cél van, minél erősebb eszközökkel, minél mélyebbre zúdítani a megcélzott deviza árfolyamát. Három-négy elemmel operálhat egy befektetési ház. Kezdődik az akcióra szánt források felhasználásával. vagyis valóban el kell adni a házak euróját, ezáltal gyengüljön az euró, hiszen a támadás végén abból keletkezik a profit, hogy ugyanannyi euró olcsóbban visszavehető. A leghatékonyabb a gyér kereskedési időszakban, dömpingszerűen a piacra öntött euró. Ez befolyásolja a legjobban az árat, innen már lélektani okok miatt is nehezebben kapaszkodik vissza az euró. Ha 1,5-ről, 1,4-re zuhan egy nap alatt az euró a dollárral szemben, akkor hiába sejtenek sokan összehangolt támadást, de biztosan azt is gondolják, hogy az áresés talán túlzás, de valamennyit biztosan indokoltan gyengült az euró. Máris máshol van a piaci árfolyam-várakozás epicentruma.

Bizony jellemző, hogy a spekulánsok gyenge likviditásnál egy intenzívebb időszak végén támadnak. Ugyan a dollár/euró kereskedés 7*24 órás, de ha egy ünnepnap előtt önti a csapat a piacra az eurót, akkor hosszabban rögzül egy mesterségesen gyenge ár. Általában is a lanyha kereskedéssel jellemezhető időszakban jobban változtatja az árat az akció. Ha már az összejátszók felvették a kívánt pozíciót, rá kell erősíteni a gyengülésre. Következik a verbális hangulatváltás. Neves guruk nyilatkoznak gazdasági várakozásaikról (Soros szavára például biztosan odafigyelnek), az elemzési osztályok kiadnak egy-egy hangzatos brossúrát az euró rettenetes kilátásairól.

Természetesen hivatalosan minden befektetési ház úgy működik, hogy kínai fal van az elemzési részleg és a kereskedés között, de azért voltak már igen érdekes példák egyes hangsúlyos elemzések időzítésére. Mindez nem túl erős eszköz, de ha több ház is kiad például az euró várható gyengüléséről valamilyen anyagot, az együtt már megüti a média, a befektetők ingerküszöbét.

A következő eszköz is verbális, amolyan pszichikai kamu. A nagy házak vagy közvetlenül, vagy sok esetben közreműködők közbeiktatásával el tudják hinteni a piacon, hogy további óriási euróeladásokra készülnek. A devizapiaci kereskedelem fő terepe a telefonos piac, illetve a hírügynökségi portálokban kiépített kereskedőfelületek. Nem kell mást tenni, mint az akcióban részt vevő 5-6 embernek fejenként 5-6 telefonhívással ajánlatot kérni a többi versenytárstól: milyen áron vennétek meg 5 milliárd eurót. Azonnal híre kel, hogy még mindig sok az európesszimista, nagy üzletek készülnek. A rafináltabbak még el is adnak valamennyi eurót, amit félretettek korábban, emellett jelzik, hogy további tízszeres mennyiségre kérnek ajánlatot (valójában ekkor már rég nem euróban ülnek).

Játék a célárakkal

Mit gondolnak ilyenkor a becsapottak? Ha ennyien adják el az eurót, jó lenne a további esést megúszni, és maguk is elkezdenek eladni. Ha mindez megtörtént, rá lehet még egyszer erősíteni a folyamatra. Nem is olyan rég, az OTP elleni támadások során volt jellemző, hogy a befektetési házak 4000 forintos árfolyam idején 4500 forintos célárakat fogalmaztak meg elemzéseikben. Nem sokkal később, 2500 forintos árfolyam idején ugyanezek a házak már csak 1500-2000 forintos árat tartottak reálisnak. Vagyis miközben esik az euró, addig el lehet helyezni újabb és újabb nyilatkozatokat.

Az esés hátterét magyarázó szakértők összeszedik az euró rossz kilátásait alátámasztó tényezőket. Ha majd végül sikerül a spekuláció, még a guru is megdicsőül, milyen jól megmondta már előre, hogy baj van az euróval.

Törvénytelen, de nehezen bizonyítható

Mindez persze törvénytelen, sok súlyos piacbefolyásolási bűntény van benne, csak éppen nagyon nehezen bizonyítható. Az egyeztető telefonbeszélgetésekkel nagyon óvatosan bánnak a bankárok. Általában a megbízások utólagos visszakövetése miatt a legtöbb rendszerben minden telefonbeszélgetés rögzített. De ha ez éppen nem is egyértelmű, akkor is jobb az óvatosság. Jellemzőbb a fenti esethez hasonló személyes, informális találkozó.

Biztosak lehetünk benne, ha csalárd szándékaik voltak az angolszász alapoknak, akkor ők profik voltak, nem követték el azt a hibát, mint néhány hazai brókercég képviselője pár éve, amikor kör e-mailekben, a témát is feltüntetve egyeztettek üzleti vacsorákat és kerültek a Gazdasági Versenyhivatal látókörébe. Akkor egyébként a határidős üzletkötések egyesített tarifaemeléséről szóltak a vacsorák, vagyis nem tiltott támadásról, hanem tiltott kartellezésről volt szó.