Ha egy növekvő, egészséges gazdaságban egyre többet tudnak megtakarítani a háztartások, abban nincsen semmi meglepő. Magyarországon a jobb gazdasági teljesítményt hozó években éppen nem a megtakarítások, hanem a hitelek és persze mindenekelőtt a fogyasztás nőtt.

2008-ban azután beütött a pénzügyi világégés. Eleinte ekkor sem a megtakarítások erősödtek, hanem éppen ellenkezőleg, fogyasztássimítással reagált a lakosság. Vagyis már csak kevesebb jövedelem keletkezett a háztartásokban, de a válságot, rosszabb esetben a munkanélküliséget csak átmeneti hatásnak gondolták a magánemberek, és nem adták fel fogyasztási szokásaikat.

2008-ban még az egész évben azt lehetett tapasztalni, hogy a fogyasztás nem csökkent, a lakosság akár tartalékai terhére, akár hitelfelvételek révén, de megtartotta fogyasztási szintjét. 2009-ben azután éles fordulat következett be.

Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke szerint a válság azonban később befolyásolta a magánbefektetők elképzeléseit, a félelem óvatosabbá, ezáltal megtakarítóbbá formálta a közgondolkodást. A háztartások kevesebb hitelt vettek fel, visszafogták a fogyasztásukat. Elkezdtek kuporgatni a még rosszabb időkre.

A félelem

2009-re észlelték ugyanis a magyarok tömegesen, hogy nem vicc a válság, akár alapjaiban is összeomolhat a korábbi biztonságos egyedi, illetve társadalmi szintű gazdasági modell. Ezért teljesen racionálisan, elkezdtek gondolni a jövőjükre. Bilibók Botond, a Concorde Befektetési Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója szerint nemzetközi tapasztalat, hogy a megtakarítási hajlandóság válságok idején nő. Magyarországon speciális tényezők is erősítették a globálisan ismert hatást. Különösen a tavalyi forintgyengülés gondolkodtatott el sokakat.

Amikor baj van, amúgy is megijednek az emberek és megtakarítanak, de mivel a forint hirtelen beesett, tömegesen észlelték a háztartások, hogy nagy baj lehet. Részben azért, mert devizahiteleik törlesztőrészletei megemelkedtek, ezért a folyó jövedelmek egyre kevésbé voltak elegendők a folyó kiadásokra; részben pedig azért, mert a tartalékok értékállósága is veszélybe került. Bárki utánagondolhatott, hogy javarészt forintban felhalmozott megtakarításai euróban mérve már rövidebb takarót engednek meg.

Háztartás és állam

A magyar lakosság megtakarításainak növekedése több szempontból örvendetes. Egyéni szinten az öngondoskodás, az előtakarékosság nagymértékben biztonságosabbá teheti a valóban bizonytalan jövőt, segíti a nehezebb hónapok átvészelését. Különösen két elemet érdemes kiemelni: a munkahely átmeneti elvesztését, illetve a hitelek törlesztőrészleteinek intenzívebb emelkedését. Ezek beütése esetén nagyon sokat segít, ha van némi tartalék a jobb időkből.

Hasonlóképpen nem lehet eléggé hangsúlyozni a lakossági megtakarítások üdvös hatását állami szinten. Nézzük a magyar gazdaság elmúlt két évét! Magyarország alaposan el van adósodva, a kölcsönök olykor lejárnak, azok helyett új hiteleket kell felvenni, refinanszírozni kell őket. Ez önmagában sem éppen öröm, de ha aktuálisan nincsen hitelpiac, ha csak nagyon magas felárral vagy éppen sehogy nem lehet hitelekhez jutni a nemzetközi piacokon, akkor nagyon nagy baj is lehet. Ezen segíthet a sok hazai megtakarítás. Ha az államnak nem kell külföldre szaladnia a forrásokért, ha alapvetően saját állampolgárai finanszírozzák, mert sok megtakarításuk van, ráadásul alapvetően magyarforint-alapú eszközökben, akkor sokkal kevésbé sérülékeny Magyarország.

Szalay-Berzeviczy Attila szerint egy pazarló államháztartást és egy gyenge monetáris rendszert fenntartó állam mellett kiváltképpen fontos a lakosság hosszú távra megtakarító magatartása.

A nagy megtakarítási kedvnek ugyanakkor van árnyoldala is. Hiszen ha a gazdaság teljesítőképessége csökken, ha a kereslet már eleve mérséklődik, akkor a megtakarítási kedv növekedése csak turbózza a fogyasztás-visszaesést. Hiszen az emberek nemcsak azért csökkentik vásárlásaikat, mert kevesebb a pénzük, de a kevesebből még arányaiban is kevesebbet fogyasztanak el. Aligha kell folytatni a spirál leírását, még súlyosabb válság, még kevesebb fogyasztás, még kevesebb kereslet a gazdaság aktorai által előállított áruk iránt.

Az állam mindenesetre a megtakarítások élénkítéséért mégis igyekszik tenni, mindig vannak adókedvezmények a különböző konstrukciókra.

Korábban ilyen volt a hosszú távú életbiztosítások, illetve az önkéntes magánpénztárak adókedvezménye, majd a nyugdíjrendszer negyedik pillérének, a NYESZ-nek a kialakítása, idén januártól pedig a tartós befektetési számla lehetősége (tbsz). Ez a konstrukció is a stabil, legalább 3-5 évig megtartott befektetéseket támogatja adókedvezményekkel, ráadásul, ami szintén segíti a nemzetközi hitelpiactól való függőségünket, kifejezetten a forintalapú eszközöket támogatja.

Biliók Botond szerint a tbsz célja valóban az, hogy ösztönözze a hosszú távú megtakarításokat. Egyelőre azért meglepő lenne, ha ennek valóban erős makrooldali hatása volna, de valamiképpen el kell kezdeni az ösztönzést. Akárhogyan is, a legjobb ösztönző a félelem, vagyis a válság. Annak persze nem érdemes drukkolni, hogy tartson minél tovább, de az jó lenne, ha a 2008-2009-es események emléke még jó időre meghatározná a magyar háztartások megtakarítási hajlamát.