A honi gazdaságpolitikában ugyan kedden már bőven akadt új beszédtéma, tőkepiaci körökben még mindig a ,múlt hétről vitáznak: Miért játszott a tűzzel a Fidesz néhány vezetője? Miért okozott nemzetközi tőzsdei visszaesést két szerencsétlen nyilatkozattal Kósa Lajos és Szíjjártó Péter? Szerencsétlen túlzásba estek ketten a párt nem gazdasági vénájú felső vezetéséből? Régen voltak felelős pozícióban, megszokták az ellenzéki „annál jobb, ha minél rosszabb” kommunikációt?

Ha rangsoroljuk a piaci találgatásokat, a jóhiszemű és a rosszhiszemű verziók egy ötös skálán helyezhetők el:

1) A provincionalista jobboldali vezetők egyáltalán nem értik a nemzetközi pénzpiacok logikáját, fogalmuk sincsen a politikai kommunikáció felelősségéről, és a mai napig csak csodálkozva nézik, jé, tényleg, Amerikában is rólunk beszélnek?

2) Most tartunk „az ígéreteinket a vártnál rosszabb kincstári helyzet miatt nem fogjuk teljesíteni” panelnél, ám sajnos a rosszul bemért kifejezésekkel beütött a krach, nem sikerült az üzenetet úgy eljuttatni a magyar választóknak, hogy azt a nemzetközi pénzpiacok ne hallják meg.

3) Tudatosan szervezett kommunikációról van szó, amellyel az IMF-tárgyalások előtt szeretett volna a Fidesz hangulatot csinálni egy nagyobb deficitet és így nagyobb játékteret engedő gazdaságpolitikának, csak éppen nem mérték fel helyesen a globális hatást.

4) Valóban árfolyam-befolyásolási szándék vezette a nyilatkozókat. Ha nem is túl professzionálisan, de a magyar exportot, a versenyképességünket igyekeztek javítani, miközben nem realizálták, hogy a kicsit gyengébb forint érdekében meglépett ilyen nyilatkozatok hitelességrontó hatása iszonyatos.

5) Egyéni vagy pártkasszákat kívánt a jobboldal feltölteni, a határidős forint vagy éppen a BUX-piacon shortoltak, majd az esést idéző nyilatkozatok után realizálták a gyors profitot.

Eddig az értelmezési tér, és valójában az ember nem is tudja, hogy melyiket szeresse. A jelek szerint az igazság inkább a jóhiszemű, de ettől még nagyon kártékony forgatókönyveknél, vagyis valahol az első három pont környékén lehet. Mindegyik ellen vannak érvek. Az első verziónál érthetetlen, hogy az első nap rossz tapasztalata után miért erősít rá a nyilatkozatra Szíjjártó a „központból”.

A második verziónál az furcsa, hogy Szíjjártó éppen nem az ígéretekből próbált kitáncolni, hanem ominózus nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy így is lesz adócsökkentés. A harmadik és a negyedik elméletben pedig az érthetetlen, hogy amennyiben tudatos, szervezett kommunikációról volt szó, akkor akadt olyan gazdasághoz értő tanácsadó, aki egy ennyire direkten, ennyire rombolóan ható lépéssort tanácsolt. Meg lehet simogatni a cápát, de ha lehet, inkább etetés után érdemes, nem akkor, amikor a leginkább kiéhezett. Illetve biztosan érdekes megnézni, hogy milyen lánggal ég az olajfolt, de legalább ne a folt közepén ülve gyújtogassunk.

Egyetlen esetben, az ötödikben, vagyis a szervezett bennfentes kereskedelemnél van értelme az otromba lépésnek, hiszen akkor érdemes direktnek lenni. Mesterházy Attila MSZP-s frakcióvezető már üzengetett is a felügyeletnek, hogy nézze csak meg a történteket. Állítólag eddig konkrét bejelentés nem érkezett a felügyelethez, de a PSZÁF saját hatáskörben, szokásos piac monitoring tevékenysége alapján is szokott vizsgálódni. Piacbefolyásolás történt, ez nem kérdés, már csak az a talány, hogy volt-e mögötte szervezés, illetve megbízás. Mindez nem tűnik valószínűnek, legalábbis méretes és szervezett keretek között vélhetően nem történt semmi.

Nincs magyarázat

Értelmes magyarázat így voltaképpen nincs. Sajnos a nyilatkozatokat mentő utólagos értelmezéseket el lehet felejteni. „Növeli, ki elfedi a bajt, nem a tükör a hibás, ha randa dolgokat látunk benne.”

Jól hangzó mondatok Kósa Lajos védelmében, de aki találkozott már a nemzetközi tőkepiacok sérülékenysége idején bevett kommunikációval, az tudja, ha egy krízishelyzetben valaki, akinek pozíciójánál fogva fontos a szava, államcsődről, a vártnál nehezebb helyzetről és a válság által leginkább érintett országról, jelen esetben Görögországról beszél egyetlen nyilatkozatban, az maga idéz elő földcsuszamlást. Ha nincs államcsőd, erről beszélni botorság, ha van, akkor ennek reklámozása a haldoklás helyett az azonnali halál. Egyik sem racionális.

Ha Kósáéknak igaza van: sell Hungary! Ha nincs igaza, akkor miért beszélnek a vezetők ilyeneket? Ezek fognak gazdaságot stabilizálni? Sell Hungary! Egy rossz mondat persze mindig becsúszhat, Kósa Lajos akár mindenféle célzatosság nélkül, saját szavainak súlyát alábecsülve is döröghetett, de az, hogy mindezt másnap a miniszterelnök hivatalos „szája” elismétli, fokozza a kérdőjeleket, és valamiféle szervezettségre utal. Nehéz elhinni, hogy ilyen fajsúlyú mondatokat Szíjjártó Péter nem egyeztet, mindenesetre a Fidesz gazdaságpolitikáját meghatározni hívatott szakemberek, így Matolcsy György miniszter vagy éppen Varga Mihály államtitkár riadtan kapkodhatták a fejüket, szeretnének gazdaságot stabilizálni, erre jó előre betesz nekik két párttárs. Akik, ha államcsődöt nem is idéznek elő, de nagymértékben rontják a hitelességet.

Mentési kísérletek

A szombattól megkezdett kétségbeesett kozmetikázás üzenete tiszta, csak ha éppen az államcsőd nem volt igaz, akkor majd miért lenne hitelesebb két nap múlva az a nyilatkozat, ami a deficitcél tarthatóságáról szól? Megint címlap lettünk, itt van a CNBC, rólunk szól a világ.

Magyarország már csak azért is unikális, mert az elmúlt három évben különböző kormányok, gazdaságpolitikusok mondtak valami szépet, amiről az elemzők mondtak valami kevésbé szépet. Ilyet azonban nem látott a tőkepiac, a magyar kormánypárt felelős vezetői mondanak valamit, majd a fél világ elemzői arról nyilatkoznak, hogy ez azért nem ilyen randa, nem kell komolyan venni a nyilatkozatokat.