Önértékelésünk egyik fontos alappillére a teljesítményünk összehasonlítása másokkal, ennek a fő területe a munka. Ez egyben a hasznosság érzésének a forrása is, így ezek elvesztése egy kissé önmagunk elvesztése is – mondta az fn.hu-nak Heitlerné Lehoczky Mária pszichológus. A munka elvesztésétől sokan azért rettegnek, mert attól félnek, hogy az általa elért gazdasági és társadalmi státuszról is le kell mondaniuk.

Nem bírjuk a bizonytalanságot

A leépítésektől való félelem miatt a dolgozók teljesítménye általában csökken: a legtöbben a stresszes helyzet miatt nem tudnak a munkájukra koncentrálni. Erre sokszor a főnök is rátesz egy lapáttal: arról beszél, hogy az egyes álláshelyekre rögtön tíz másik embert találna helyettünk, s riogatással próbálja motiválni az alkalmazottakat. A félelmek azonban megbénítják a kreatív elmét, rontják a belső kommunikációt, és kihatással vannak a vállalkozás piaci helyzetére is. A munkavállalók félelmeit legtöbbször a kiszámíthatatlanság és a következetlenség erősíti. A változástól mindenki tart, a bizonytalanság megmérgezheti a munkahelyi légkört és magát a munkát is. Nemcsak a rossz közérzet, hanem betegségek is megtámadhatják a stressznek kitett dolgozókat.

Romlik a munkánk minősége, egyre gyakoribbak a negatív visszajelzések, amely végül – pszichológiai szakkifejezéssel élve – tanult tehetetlenséghez vezet. Ez azt jelenti, hogy a kudarcoshoz hasonló újabb teljesítményhelyzeteket elkerüljük vagy eleve kudarcra ítéljük, és ez önbeteljesítő jóslatként tovább rontja a sikeres megoldási módok megtalálását. Elveszítjük az uralmat saját viselkedésünk irányítása felett, és végül reményvesztetté válunk, majd kialakulhat a kiégés és a depresszió.

Fokozottan veszélyeztetettek azok, akik folyamatosan versenyt futnak az idővel, így türelmetlenekké, ellenségessé válnak, egyszerre több dolgot is csinálnak, maximalisták, kritikusak, a munkát és a karrierépítést mindenek elé helyezik az életükben.

A magyar munkavállalók közel kétharmadának az életében rendszeresen előfordulnak stresszes pillanatok, 14 százalékuk pedig erősen feszült minden nap. A Házipatika.com kérdőívét kitöltők negyede (és a 60 év fölöttiek fele) viszont egyáltalán nem tapasztal nyomást. A legnagyobb stressznek a 30-49 évesek vannak kitéve, közel a negyedük úgy vélte, hogy rossz emiatt az egészségi állapota is.

Mit tehetünk a félelem ellen?

A pszichológus szerint azoknak, akik rettegnek a munkahelyük elvesztésétől, ajánlott szakember vezetésével egy néhány napos stresszkezelő tréningen részt venni, amely gyakorlatorientált és hasznos tanácsokkal lát el. Megtanulhatják azokat a technikákat, amellyel kezelni tudják a stresszt. Egyben lehetőséget kapnak arra, hogy a hasonló cipőben járó társaikkal megosszák a félelmeket, és így könnyebben úrrá legyenek felettük.

Ám nincsenek általános receptek, csak egyénre szabottan lehet kialakítani a terápiákat. Heitlerné Lehoczky Mária szerint az is jó lehet, ha időt szakítunk olyan tevékenységekre, amelyek „kikapcsolják” a negatív érzéseket, el tudunk merülni benne, és ilyenkor az idő és külvilág is megszűnik. Aktív tevékenységet – valamilyen sportot, kézművességet vagy épp önkéntes munkát, nyelvtanulást – érdemes elkezdeni, de a tévézés például nem igazán jó erre a célra. Fontos,, hogy találjunk olyan társakat, akikkel megoszthatjuk a bennünket foglalkoztató problémákat és indulatainkat.

A testi tünetek kontrollálásában segítenek a relaxációs és a meditációs módszerek. A saját magunk számára írt napló is gyógyír lehet, hogy a zavaró gondolatokat mintegy önmagunkon kívülre helyezve átgondoljuk és egy időre félretegyük. Segíti a problémamegoldást is, ha szavakba öntjük érzéseinket. Az önsegítő könyvek olvasása szintén ötleteket adhat – javasolta a szakember.

Amikor egyedül nem megy

A depresszió testi tünetei nagyon változatosak lehetnek: megjelenhetnek alvászavarokban, de akár súlyváltozásban is. Ha fej- és izomfájdalom, krónikus fáradtság gyötör, vagy fásultság, céltalanság és negatív gondolatok járnak a fejünkben, akkor érdemes elgondolkodni, hogy talán belebetegedtünk a munkánk féltésébe. Az alkalmatlanság érzése, az önbecsülés csökkenése lefelé húzó folyamat: a családi, baráti kapcsolatok minősége romlik, zárkózottá válhat a személy.

Gyakran az orvosi vizsgálatok nem találnak testi zavarokat, így a hangulati életre ható gyógyszereket alkalmazzák, ami csak tüneti kezelés. Az esetek egy részében a környezet nyomása is szükséges ahhoz, hogy valaki szakemberhez forduljon, mert sokan szégyennek élik meg saját „tehetetlenségüket”, vagy nem veszik komolyan mások visszajelzéseit. Ha valaki úgy érzi, nem tud megbirkózni a problémáival és a családi, baráti kapcsolatok segítségével sem tud úrrá lenni érzésein, akkor érdemes pszichológushoz fordulni. Tőle a legtöbben gyógyszer felírását várják, de orvosi felhatalmazása nincs, ezért ezt nem is teheti, de segít az okok megértésében és a kivezető út megtalálásában.

Nem mernek pihenni az emberek

Az elbocsátások és a további leépítésekről keringő híresztelések károsak a munkavállalók mentális egészségére, így a gazdasági válság azokra is veszélyes, akik végül megőrizhetik munkahelyüket – írja egy dán felmérés alapján a Copenhagen Post. Arra a következtetésre jutottak, hogy alapvetően azért okoz egyre több dolgozónak problémát a stressz, az önbizalomhiány és a munkahely elvesztésétől való félelem, mert nem jutnak kellő információhoz a cégek vezetőségétől.

Hiába nőtt azonban a munkahelyi stressz mértéke, a betegszabadságok száma csökkent a legtöbb cégnél a válság kezdete óta – áll a kutatásban. Sokan nem mennek táppénzre, mert attól tartanak, ha nincsenek bent a cégnél, akkor a munkaadó azt látja: nélkülük is működőképes a cég, nincs is szükség rájuk. Azt is remélik, hogy ezzel a lépéssel a munkahelyhez való lojalitásukat, áldozatkészségüket prezentálhatják.