„Semmit nem oldana meg a görög problémákból, ha kilépnének az euróövezetből. Nem az euróval van baj, hanem a görögökkel. Mindenfajta, elsősorban Nagy-Britanniából sugallt eurószkepticizmus ellenére az euróövezet életképes és az euró már középtávon is erősödni fog.” Ezekkel a mondatokkal láttatta a görög helyzetet Budapesten Mark Möbius befektetési guru, a Templeton feltörekvő piaci szakembere. Az örök optimista szakember a helyzet rendezésére is tett javaslatot, az egykoron a dél-amerikai államcsődöknél használt irányított és részben finanszírozott államcsőd volt a megoldási javaslata.

Csúcs előtt

Az unió csütörtöki brüsszeli csúcstalálkozója előtt nagyjából ezzel a véleménnyel írható le a legfontosabb európai gazdaságpolitikai döntéshozók, ez esetben Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnökének és Angela Merkel német kancellárnak a véleménye is, csak éppen a részletekben nagyon nincs még egyetértés.

Nézzük meg egy pillanatra, miről is kellene megegyezniük! Adott egy ország, ahol totális csődben van az állam. Egyelőre még nem a szó pénzügyi-technikai értelmében, de teljes kudarcot vallott egy olyan ország politikai vezetése, amely nagyjából kitalálta a ma leginkább elfogadott állami berendezkedést. A görög állam régóta nem képes egyensúlyban tartani a költségvetést, képtelen megfelelő mennyiségű adóbevételt beszedni, ígéretei teljesen hiteltelenek, rengeteg megszorítás után odáig nem jut el, hogy az államháztartás elsődleges egyenlege (vagyis a kamatfizetések előtti szaldó) pozitív legyen. Mindez elsősorban nem a mostani garnitúra bűne, hanem az előzőé, amelyik összevissza kozmetikázott, mit szépítsük, hazudozott az Európai Uniónak, és amelynek vezetőit ennek ellenére nem szíjon vezetgetik, hanem az istenadta nép még mindig azért gyújtogatja az autókat, hogy ne kelljen semmit sem engedni a privilégiumokból.

A nemzetközi befektetők ezért gyakorlatilag készpénznek veszik a görög csődöt, legalábbis, ha ezt mutatja az a CDS-felár nevű országkockázati prémium, amelyben Görögország éppen rekordokat döntöget. Csakhogy Görögország egy nagy közösség, egy valutaunió tagja is, ezért e közösség erős államai éppen egy izgalmas játékelméleti és morális kérdésen dilemmáznak. Megmentsék-e euró-százmilliárdokkal ezt a hazug és pazarló, ráadásul működésképtelen államot, ezzel kockáztatva azt, hogy más gyengén teljesítőknek is vonzó precedenst teremtenek, avagy hagyják magukra ezt az országot és ezzel kockáztassanak egy a saját országuknak is kedvezőtlen eurókrízist?

Lehetséges megoldások

Megoldás sokféle lehet: megmenteni a görögöket hatalmas pénzpumpákkal, kitessékelni őket az euróövezetből, de meghagyva az eurójukat (Montenegró a példa az euróövezeten kívüli euróra), vagy úgy kitessékelni őket az euróövezetből, hogy az eurót is elvenni, jöjjön vissza a drachma. A jelenleg legvalószínűbb forgatókönyv szerint ezt a pocsékul gazdálkodó államot tovább mentegetik, az eurózónából még véletlenül sem penderítik ki, és még a technikai államcsőd sem fog feltétlenül bekövetkezni.

Kezdjük talán azzal, hogy mi is ez a randán hangzó technikai államcsőd. Első pillanatra azt gondolhatnánk, hogy az államcsőd az, amikor az állam nem tudja ellátni a lakosságot, így kígyózó sorok, élelmiszerhiány, randalírozás következik. Nem, legalábbis eleinte biztosan nem erről van szó. Az államcsőd azt jelenti, hogy egy állam adott fizetési kötelezettségeinek, legyen az akár kamatfizetés, akár tőketörlesztés, nem tesz eleget. Márpedig ez nem úgy megy, mint a lakossági hitelezésnél, hogy aki 90 napon túl nem fizet, az rossz adós lesz. Ha egy állam nem fizet órára pontosan, azonnal államcsődről van szó. A magánhitelezésnél az átütemezés akkor kezdődik, amikor már láthatóan rossz az adós, egy állam esetében nem a nemfizetésnél indul el, hanem már előtte. Az állam csak akkor kerüli el a csődöt, ha előzetesen meg tud egyezni a hitelezőivel. Ha új megállapodás van, akkor természetesen nincsen államcsőd. Jelenleg éppen ez az egész görög helyzet legélesebb vitája. A nagy európai mentőövek, amelyek lassan a görög GDP 200 százalékáét fogják elérni, alapvetően német adófizetői pénzekből érkeznek. Angela Merkel azonban jobban szeretné bevonni a magánhitelezőket a görög állam megsegítésébe. Az EKB azonban azt mondja, hogy ez csak önkéntes alapon történhet, ha nem önkéntes, hanem kötelező az adósoknak a hitel 20-30-50 százalékét leírni, akkor az nem egyezség, hanem kényszer, vagyis csőd. Mindez azért különösen izgalmas, mert ezen múlik az is, hogy a görög állampapírok mennyire fogadhatók el fedezetként, tartalékként.

Államcsőd után

Fussuk gyorsan át, hogy mi történne, ha kimondatna, Görögország csődben van! A felek, a görög állam, az uniós vezetők és a magánhitelezők leülnének, tárgyalnának, átütemeznének és egy kicsit mindenki rosszul járna, valamekkora békát benyelne. A bankok, a befektetési alapok, a nemzetközi szupranacionális intézmények kölcsönein veszteség keletkezne, általában nem leírással, hanem a rövidebb távú hitelek, hosszú távúra alakításával, ahol a kamat sokszor évekig nulla, de legalábbis a piacinál alacsonyabb.

Minden magánhitelező érdeke ennek kitolása, hiszen amennyiben bármilyen könnyítést kap a görög fél, azt a magánhitelezők is fizetik. Amíg viszont a görög állam európai állami segítséggel, de eleget tesz a tartozásainak, addig a magánhitelezők mindig egy kicsit beljebb vannak, mindig egy kicsit kevesebb lehet a veszteségük.

Azt gondolhatnánk, hogy a görögöknek nem is olyan rossz ez a helyzet, hiszen vagy maradnak az eredeti feltételek, vagy még könnyítést is kapnak. Mégis, ők járhatnak a legrosszabbul. Amelyik ország államcsődbe megy, láthattuk Argentína, Szerbia, Oroszország teljesen különböző, de végül is államcsődnek nevezhető sztorijait, az nagyon csúnya hellyé válik, évtizedekre elvágja magát a nemzetközi gazdasági élettől, a kereskedelemtől, a fejlődéstől, sokszor még polgáraival is alaposan összerúgja a port, például a devizabetétek kényszerű befagyasztása miatt.

Az viszont egészen biztos, hogy ha a közösség szabályait be nem tartó görögöket kipenderítenék az euróövezetből, azzal mindenki rosszul járna. Főleg, ha újra bevezetné Görögország a drachmát. Az állam nem kapna új hiteleket, a görög drachma nem érne semmit. Hamarosan bekövetkezne az a bizonyos bankrendszerkáosz, áruhiány, randalírozás. A legfrissebb hírek szerint a nemzetközi bankrendszerre annyira nem is lenne negatív ez a hatás, a görög bankok és a ciprusiak mennének tönkre, de nem roggyanna bele az egész európai bankrendszer.

Csakhogy Görögországot rengeteg bank is finanszírozza, például nagy német intézmények. Gondoljunk csak bele, ha egy államnak a GDP-je 200 százalékát kitevő euróadóssága van, és ez az állam bevezet egy devizát, ami elveszíti értékének a felét az euróval szemben, akkor a hitelezők rögtön egy olyan államot finanszíroznak, amely GDP-je 400 százalékáig van eladósodva. Nem sokat érnének ezek az adósságok. Az igazságérzet szerint nem szabadna a német adófizetők pénzéből dotálni az adózni képtelen és hazug görögöket, de a görög euró mindenkinek az érdeke!