Pénzt akart nyomni magának Washington
2013. január 19.
Végre jönnek jó hírek Amerikából, némi nettó hülyeséggel mixelve.
Pénzt akart nyomni magának Washington

Mi az: kicsi, kerek, Barack Obama amerikai elnök füléből kell elővarázsolni és majdnem ezermilliárd dollárt ér? A találós kérdésre a válasz: egy platina pénzérme, amellyel egyesek szerint orvosolni kellene az Amerikai Egyesült Államok államadósságának helyzetét. Az ottani pénzügyminisztérium egy elfeledett paragrafus értelmében ugyanis elrendelheti bármilyen feliratú – és értékű – platina pénzérme verését.

A jogszabály eredetileg azt a célt szolgálta, hogy a kormány bocsáthasson ki különböző emlékérméket, míg a valódi gazdaságban használt pénz nyomtatásának joga természetesen a jegybank szerepét betöltő Fednél van. Ezzel a platinapénzzel tehát a kormány gyakorlatilag úgy kerülhetné el a különböző jogi okokból vészesen közelgő fizetésképtelenséget, hogy nyomtat magának pénzt, leadja a Fednek és cserébe államkötvényt kér vissza.

USA, a banánköztársaság

Bármilyen elképesztően hangzik, a platina ötlet egészen népszerűvé vált a liberálisok körében Amerikában. „Ha a szemét ellenzéki képviselők kötik az ebet a karóhoz, és nem engedik, hogy a kormány új hiteleket vegyen fel az ország finanszírozására, miközben pénzköltést előíró jogszabályokat fogadnak el a Kongresszusban, akkor miért ne lehetne némi furfangos jogászkodással megoldani a jogászkodás miatti államadósság-problémát?” – teszik fel a kérdést.


Féldolláros - ebből kétezer-milliárd darab kéne, hogy annyit érjen, mint az a platinaérme

A banánköztársaságra vagy középkori kiskirályságra emlékeztető megoldást azonban minden jel szerint elvetette a pénzügyminisztérium. „Sem a pénzügyminisztérium, sem a Federal Reserve nem gondolja, hogy ezt a törvényt arra lehetne vagy lenne szabad használni, hogy a platinapénzzel kerülje el az adósságplafon kitolását” – zárta le a vitát Anthony Coley szóvivő.

A fiskális szakadék szélén

Így az adósságplafon továbbra is az amerikai kormány (és a gazdaság) legnagyobb megoldatlan problémája: valamikor február végén elfogy az állam működtetéséhez szükséges pénz, s valamilyen módon meg kell találni a továbblépés módját. Ám a legtöbb elemző ma már úgy gondolja, hogy lesz erre megoldás, még ha adott esetben kicsit kellemetlen is lesz.

 

Miért csóró az amerikai kormány?

Az egész George W. Bush idején kezdődött: akkor hatalmas adókedvezményeket adott a kormány, amellyel beleütközött a költségvetés stabilitását óvó Byrd-szabályba. Eszerint ha 10 évnél több időre növeli a kormányzat az államadósságot, akkor a Szenátusban legalább 60 szavazatot kell kapnia az adott költésnek. De az adócsökkentés nem kapott volna ennyi szavazatot, így csak 10 évre terjesztette elő a kormány. Megszavazták, elfogadták.

Igen ám, csakhogy az adókedvezmény pont a mostani világválság idején járt volna le, tehát gyakorlatilag megugrott volna az adóteher akkor, amikor az egész gazdaság amúgy is épp csak sántikálni kezdett. Ezért 2010-ben meghosszabbították 2 évre, azzal a kitétellel, hogy 2012 után már csak úgy lehet fenntartani az alacsonyabb adókat, ha a kormány durván megvágja a költekezést.

Nos, jól hangzik, de ha az amerikai kormány a még mindig gyengélkedő gazdaságban hirtelen behúzza a költési kéziféket, az szinte biztosan a recesszió kiújulásához vezetne. Ezért az ellenzék jól sakkban tudja tartani a kormányt ezzel, amelynek február végéig össze kell hoznia valahogy egy alkut a Republikánusokkal.

 

Duplatempó idén

Amerika államadóssága persze továbbra is hatalmas probléma, hisz 2011-ben már a GDP 100 százalékán állt az állam eladósodottsága (tehát jóval nagyobb az adóssága, mint Magyarországnak). Ám egyre több jel utal rá, hogy a válságból való kilábalás végre tényleg megindult, s az adósságból jó nagyot haraphat majd a növekedés.

Tavaly összességében 1,3 százalékkal nőtt az Egyesült Államok nemzeti összterméke (GDP), s idén a Fed által összesített elemzői várakozások szerint már akár a 3 százalékot is elérheti, s jövőre pedig a 3,5-öt is megcélozhatja. Ez a vártnál gyorsabb javulás.

Ember legyen a talpán, aki állást talál

A munkanélküliségi mutatók még mindig elég rettenetesek – a dolgozóképes emberek 7,8 százalékának nem volt munkája decemberben -, ám az év végén 155 ezer új állás keletkezett. Február óta nem volt olyan hónap, amikor ekkorát lendült volna az álláspiac. Számítások szerint 150-200 ezer új állás kell ahhoz havonta, hogy érdemben csökkenjen a munkanélküliség, mivel 90 ezer új állásra van szükség havonta ahhoz, hogy a népességnövekedés tempóját tartani tudja a munkahelyek száma.

A munkanélküliségi adatokon érezhető Sandy hurrikán hatása is: az elemzők szerint mintegy 30 ezer építőipari állást teremtett a vihar utáni újjáépítés. Ilyen nagy foglalkoztatottság-növekedés 15 hónapja nem volt a szektorban.

Régi házban új autóval

Ez már csak azért is jót tesz az elemzők lelkivilágának, mert a fogyasztás újjáéledésének (és a gazdaság felpörgésének) hagyományosan az szokott lenni a jele, ha az amerikaik elkezdenek házakat vásárolni. Erre egyébként a katasztrófa-sújtotta övezeteken kívül nem sok jel van: az ingatlanárak még mindig a padlón vannak. De azért legalább a vártnál jobban alakulnak az eladások.

Ám a fogyasztás másik nagy lakmusz-papírja, az autóvásárlás már egészen rózsaszínű. Tavaly a legnagyobb autóktól eltekintve mindegyik autótípusnál kétszámjegyű volt a vásárlási kedv növekedése, ami nagyon jónak számít. A leginkább – 27 százalékkal – a kisautó-eladások nőttek, de az üzleti élet élénkülésére utal, hogy vitték a kisteher-gépjárműveket is.

Egy új korszak kezdete

„Ahogy 2012 véget ér, Amerika lapoz: véget ért a válságból való kigyógyulás időszaka” – fogalmaz a Wall Street Journal elemző cikke – „Úgy tűnik, 2013-ban újra elkezdődik a normális – bár nem túl erős – növekedés”. Ha minden jól megy, akkor az egy főre eső kibocsátás eddigi rekordértékét is meghaladja majd az év során a gazdaság, tehát ebben legalább visszavergődte magát oda Amerika, ahol a válság előtt állt. (Másban nem nagyon.)

Mindez persze még nem garancia arra, hogy az ország kilábal (pláne a fiskális szakadék körüli politikai machinációkkal), ám elég jó esély rá. A Wall Street Journal által megkérdezett elemzők átlagosan 24 százalék esélyt adtak arra, hogy újra visszahanyatlana a gazdaság. „A gazdaság készen áll a növekedésre. Csak egy kis időre lenne szüksége, amikor a dolgok normálisan alakulnak” – fogalmazott a lapnak egy elemző.

És ilyen pozitív helyzet már rég nem volt.

Forrás: FN24

Adatkezelési tájékoztató