A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöksége az elmúlt hetekben zajló világgazdasági és hazai események értékelése alapján szükségesnek tartja, hogy - különös tekintettel a kidolgozás alatt álló jövő évi állami költségvetésre - az alábbi állásfoglalásban hívja fel a kormányzat figyelmét a gazdaság és a gazdaságpolitika néhány aktuális kérdésére.


1. Felelős kormányzati megnyilatkozásokból úgy tűnik, hogy a Kormány nem súlyának és jelentőségének megfelelően értékeli a világgazdaságban zajló események lehetséges hatásait a magyar gazdaságra. Igaz, hogy Magyarország közvetlen exportja Oroszországba alig haladja meg összes kivitelünk 4 %-át, ez azonban messze nem jelenti, hogy a magyar gazdaság fő növekedési húzóerejét jelentő exporttevékenységünkre - és azon keresztül a gazdaság egyéb folyamataira - is csak ilyen mértékű hatással kellene számolni. Egyrészt az oroszországi válság része a FÁK-országok regionális válságának (az ide irányuló közvetlen exportunk aránya már 6,3 %). Másrészt a befektetők hajlanak arra, hogy ehhez a régióhoz tartozónak ítéljék a volt KGST-országokat is, így az orosz válság hatása a többi kelet-európai országgal zajló külkereskedelmünkben is éreztetheti hatását.(A CEFTA és Románia részesedése kivitelünkben 8,8 %.)
A lehetséges következményeket tovább erősítheti - és kiszámíthatatlanná is teszi - hogy nem ismeretes annak a FÁK-ba irányuló közvetett exportnak a nagysága, amely a szükséges pénzügyi és hitelfeltételek illetve konstrukciók hiányában nyugat-európai illetve multinacionális cégeken keresztül bonyolódik.
Mindebből következik, hogy egyedül az orosz válságot, és egyedül annak a külkereskedelem csatornáin átáramló lehetséges hatásait tekintve is komolyabbak a várható folyamatok bizonytalanságai annál, mint ami a kormány hivatkozásaiban szereplő, ténylegesen nem jelentős arányú közvetlen oroszországi exportunkból adódik.

2. Az orosz válság már eddig is több területen (élelmiszeripar, gyógyszeripar, közlekekedési eszköz-gyártás) jelentkező következményeinek a kezelésére határozott kormányzati koncepcióra van szükség. Tanulva az 1990-1991-es folyamatokból, ennek a koncepciónak nem lehet tartalma a még meglévő keleti piacaink feladása, további átengedése a tőkeerősebb, a válságra rugalmasabban reagálni képes nyugat-európai tőkének, amely várhatóan kormányzati beavatkozást is felhasználva mindent meg fog tenni hosszabb távú piaci pozícióinak erősítése érdekében. A keleti piacok megtartásának szükségessége mellett számos érv szól: az orosz export mögött jelentős szakmák húzódnak meg, nagylétszámú foglalkoztatottal. A kivitelre kerülő termékeknek magas a hazai hozzáadott érték-tartalma, ami nyugati exportunk nagy részéről nem mondható el. Az oroszországi export drasztikus csökkenése az egyik oldalról az érintett területekről származó költségvetési bevételek kiesésével, a másik oldalról a leépítések már megtapasztalt magas költségeivel járnak. A következményeknél számolni kell nemcsak a közvetlenül érintett vállalkozásoknál jelentkező hatásokkal, hanem ezek tovagyűrűzésével a gazdaság más területeire is.
A válság kezelésére szolgáló eszközöknek egy olyan kormányzati koncepción kell alapulnia, amely célként a keleti, ezen belül az oroszországi piaci pozícióink megtartását, sőt további erősítését határozza meg.

3. A válság kezelése nem oldható meg esetleges, egy-egy cégre kiterjedő "tűzoltó jellegű" beavatkozásokkal, amelyek - az eddigi rossz tapasztalatok szerint - magas költségekkel is csak pillanatnyi feszültségenyhülést hozhatnak. Tartós eredményt olyan pénzügyi konstrukciók létrehozásától lehet várni, amelyek nem egy-egy cég, hanem az exportban érintett cégek mindegyike számára lehetővé teszi exporttevékenysége folytatását. Ilyen konstrukciókhoz kedvező feltételt jelent, hogy Magyarország importja Oroszországból több mint 1 milliárd dollárral meghaladja exportját. A szükségmegoldásként alkalmazható barter-üzletek mellett (amit a multinacionális cégek is folytatnak "counciltrade" elnevezéssel), többféle konkrét megoldás is elképzelhető, amelyek közös jellemzője, hogy létrehozásuk és működtetésük a kormány(ok) aktív közreműködését igénylik. Elképzelhető oroszországi importunk egy - exportunkkal megegyező - részének elkülönített, az orosz és a magyar kormány által kijelölt bankok általi kezelése, vagy kormányzati kezdeményezésre a Magyarországon megtelepedett nagy nemzetközi tekintélyű nyugati bankok (pl. a Deutsche Bank) bevonásával garanciarendszer létrehozása. Működőképes konstrukciókra számos egyéb javaslat is született, a megvalósításhoz azonban egyértelmű és határozott kormányzati akaratnyilvánításra van szükség, amivel aligha lehet tovább késlekedni.

4. A válság kezelésére alkalmas konstrukciók létrehozásáig is mindent meg kell tenni az oroszországi exportban közvetlenül érintett cégek problémáinak csökkentése, a hatások tovagyűrűzésének megakadályozása érdekében. Az egyik legégetőbb és elsőként jelentkező hatás, az esetlegesen szükségessé váló elbocsátásokkal kapcsolatos gondok enyhítésére javasoljuk, hogy a szükséges törvénymódosításokkal legyen lehetősége a munkáltatónak a munkaviszony ideiglenes szüneteltetésére - munkanélküli ellátással és meghatározott időtartamon belül újbóli foglalkoztatási kötelezettség vállalásával.

5. A világ számos országában illetve országcsoportjában zajló regionális válságok már nálunk is tapasztalható változást hoztak a külföldi befektetők magatartásában. A korábbiaknál kockázatosabbnak tartják a felemelkedő-felzárkózó piacokat, aminek megnyilvánulásaként csökkenhet a tőkebeáramlás, növekedhetnek a hitelfelvétel költségei, megindulhat a pénztőke kiáramlása. A külföldi tőke jövőbeni viselkedése a magyar gazdasággal szemben jelentős mértékben befolyásolhatja mind a makrogazdaság egyensúlyi helyzetét, növekedési lehetőségeit, mind az egyes vállalkozások helyzetének alakulását. A befektetők bizalmának megtartásához aligha elegendő annak ismételt deklarálása, hogy mi nem tartozunk már Oroszországhoz. (Sőt ez káros is lehet, mivel a nemzetközi tőke számára Magyarország vonzerejét nagyrészt mindig is éppen a keleti piacokkal fennálló kapcsolatai jelentették.) A nemzetközi tőke bizalmának alakulásában most elsősorban annak van jelentősége, hogy a befektetők mennyire érzékelik politikailag és gazdaságilag stabilnak és fejlődőképesnek Magyarországot.

6. A világgazdasági eseményekből adódó bizonytalanságok figyelembevétele nem azt jelenti, hogy a kormányzatnak le kell mondania a hazai feltételek alapján prognosztizált 5 %- körüli növekedési ütemről. Azt azonban igen, hogy elosztási oldalon ne vállaljon ennek megfelelő olyan elkötelezettségeket, amelyek egyáltalán nem, vagy csak súlyos feszültségek árán lennének visszavonhatóak. Át kell tekinteni a társadalombiztosítási alapok, az ÁPV Rt., a Postabank, az agrárszféra stb. költségvetési kapcsolatait, megbízható "leltárt" kell készíteni a költségvetést terhelő elkötelezettségekről és meg kell keresni e kötelezettségek teljesítésének a költségvetés szempontjából legtakarékosabb megoldásait.

7. A gazdasági és politikai stabilitás megnövekedett jelentősége és a gazdasági helyzet bizonytalanságai mellett felértékelődik a kormányzat kapcsolata a reálszférával. A folyamatok naprakész nyomonkövetéséhez, a jelentkező illetve várható hatások folyamatos és reális érzékeléséhez, a lehető legjobb reagálási módok megtalálásához a kormányzatnak intenzív kapcsolatokat kell tartania a reálszférát képviselő munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel. Fokozottan támaszkodnia kell e szervezetekre a munkabéke megőrzésében, ami nem elhanyagolható tényező a külföldi tőke bizalmának megtartása szempontjából sem. A világpiac regionális válságainak begyűrűző hatását tompítani, ellensúlyozni képes kormányzati gazdaságdiplomáciai lépésekhez fel lehet és fel kell használni mind az érdekképviseletek, mind a kamarák nemzetközi szervezeti és üzleti kapcsolatait.
Mindebből az következik, hogy a kormányzat és a szociális partnerek, gazdasági önkormányzatok közötti kapcsolatok továbbvitelének egyetlen elfogadható útja e kapcsolatok intenzívebbé tétele, tartalmi elmélyítése.


Budapest, 1998. október 20.