A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének
észrevételei
"A társadalmi párbeszéd rendszerének szakmai koncepciójához"


A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének Elnöksége 1999. január 19-i ülésén megvitatta a Kormány koncepcióját az érdekegyeztetés jelenlegi rendszerének átalakítására. Figyelembe véve az MGYOSZ-tagszervezetek széles körének véleményét, az Elnökség az előterjesztett koncepcióval kapcsolatban az alábbi észrevételeket teszi.

1. Az MGYOSZ támogatja az érdekegyeztetési rendszer továbbfejlesztését célzó munkák újbóli megindítását és ehhez tárgyalási alapként elfogadja a kormányzat által készített anyagot. Indokoltnak tart minden olyan törekvést, amely fokozza a szociális párbeszéd eredményességét, csökkenti a rendszer működési zavarait, miközben megőrzi, sőt lehetőség szerint erősíti meglévő pozitívumait. Az MGYOSZ, mint az Érdekegyeztető Tanács tagja maga is többször kezdeményezte és konkrét javaslataival törekedett elérni az érdekegyeztetési rendszer fejlesztését, mind makro-, mind közép-, mind munkahelyi szinten.

2. Az érdekegyeztetési rendszer átalakításánál a nemzetközi példák illusztrációként érdekesek, de nem szolgálhatnak az átalakítás perdöntő indokául: a társadalmi párbeszédnek nincs egységes - és különösen egységesen kötelező - intézményi formája az egyes országokban. Jelenlegi rendszerünk éppúgy EU-konform, mint a kormányjavaslat szerinti rendszer. A nemzetközi példák legfontosabb tanulsága, hogy van érdemi párbeszéd a kormány és a szociális partnerek között, amelynek konkrét formái az ország hagyományain alapulnak, szerves fejlődés eredményei, működésüket nem csak törvények, hanem főként a szokásjog alakítja.

3. A kormány által javasolt átalakítás legfontosabb tartalma az előterjesztés megfogalmazásában "a gazdasági-szociális témákban folytatott konzultációk és a munka világához kötődő érdekegyeztetés intézményeinek szétválasztása". Az elvvel egyetértve, az intézményi megvalósítására tett kormányzati javaslattal kapcsolatban az alábbi aggályok merülnek fel.
- Lehet-e érdemi tárgyalásokat lefolytatni, megállapodásokat kötni bérekről, munkaügyi szabályokról, foglalkoztatásról (ami a javaslat szerint a tripartit elven működő Országos Munkaügyi Tanács feladata lenne), anélkül, hogy a felek tárgyalásokat folytathatnának a gazdasági környezetről, a szűken értelmezett "munka világát" meghatározó feltételekről?
- Lehet-e a szó valódi értelmében vett "konzultációt" lefolytatni a gazdasági-szociális konzultáció fórumául javasolt Gazdasági Tanácsban? A kormány-anyag értelmezése szerinti konzultáció - iteratív véleményezés, folyamatos párbeszéd, amelynek célja az álláspontok mélyebb megismerése, az álláspontok közelítése, ideális esetben közös állásfoglalás kialakítása - aligha folytatható le egy olyan testületben, amely évente kétszer ülésezik és amelyben nagyon tág és heterogén a résztvevők köre. Egyetértünk egy ilyen fórum létrehozásával és működtetésével, hangsúlyozva azonban, hogy ezt az intézményt a javasolt formában nem tartjuk alkalmasnak a gazdasági-szociális érdekegyeztetés feladatának ellátására.
- Hasonló a helyzet a szociális érdekegyeztetés legátfogóbb intézményeként működtetni szándékozott Szociális Tanáccsal. Emellett nem tartjuk elfogadhatónak, hogy résztvevői közül kimaradjanak a szociális rendszert finanszírozó munkáltatók képviselői. A szociális partnerek -így a munkáltatói érdekképviseletek - részvételi jogát a szociális jogalkotásban az anyagban is hivatkozott EU-direktívák elő is írják.

A fenti problémák enyhítése érdekében javasoljuk, hogy az Országos Munkaügyi Tanács hatáskörébe tartozó témák egészüljenek ki a munkaügyi témák tárgyalásához elengedhetetlen gazdasági-szociális törvényekkel. (Ahhoz, hogy ezek köre ne váljék partalanná, az OMT tevékenységi körébe tartozó témákat tételesen meg kell határozni.)

4. A társadalmi párbeszéd kormány által javasolt "rendszerének" alapvető hiányossága, hogy egyelőre hiányoznak belőle a rendszerszerű működés feltételei: a javasolt fórumok egymástól izoláltan működnek, sem horizontálisan, sem vertikálisan nem kapcsolódnak egymáshoz. Nem lehet tudni pl., hogy a számos kérdésben egymás témáját átfedő Országos Munkaügyi Tanács és a Nemzeti ILO Tanács közötti információcserét milyen mechanizmus biztosítja. De ugyanez igaz a többi fórumra is.

Az anyag jelzi ugyan azt a szándékot, hogy az érdekegyeztetés néhány jelenlegi elemét - Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete, Országos Szakképzési Tanács - be kell illeszteni a javasolt új rendszerbe, ennek mikéntjére azonban nem tesz javaslatot. Így nem lehet tudni, mi lesz ezekkel - a valójában nem is érdekegyeztető, hanem tanácsadó - testületekkel.

5. A javaslat a társadalmi párbeszéd alapszintjeként a jogalkotásról szóló törvény egységes végrehajtására tesz javaslatot. Az érvényben lévő jogalkotási törvény és a kamarai törvény VII. fejezete jelenleg is megfelelő jogokat biztosít az érdekképviseleteknek a jogalkotás során véleménynyilvánításra. A probléma eddig sem a törvényekkel, hanem azok be-nem-tartásával volt. Ezért az MGYOSZ egyetért azzal a törekvéssel, amely a törvény betartását kívánja elősegíteni.
Kulcskérdésnek tartjuk a véleményezésre jogosultak körének meghatározását. Kifogásoljuk az anyagnak azt a kitételét, amely szerint a minisztériumok visszautasíthatják olyan szervezetek véleményezésre történő bejelentkezését, amelyik tagja egy másik, ugyancsak bejelentkezett szervezetnek. Ez szervezetünk számára, amelynek 78 - a jogalkotásban szakmák szerint differenciálta érintett - tagszövetsége van, elfogadhatatlan.
Ahhoz, hogy a véleményezési jog gyakorlása az érdekképviseletek számára valódi részvételt jelentsen a jogalkotásban, egyrészt elegendő időt kell adni a véleményezésre, másrészt a jogalkotóknak válaszolniuk kell az érdekképviseltek felvetéseire. Ez utóbbi - az anyagban megfogalmazottakkal szemben - ne csak ajánlás, hanem törvényi kötelezettség legyen a minisztériumok számára.

6. Egyetértünk a kormánynak azzal a véleményével, amely szerint a társadalmi párbeszéd rendszerében növekvő szerepet kell játszaniuk a közép- és a munkahelyi szintű egyeztetéseknek, megállapodásoknak. Ennek szükséges feltétele a szakmai munkáltatói érdekképviseletek erősödése és a szakszervezeti szervezettség növekedése, amit a kormányzat elősegíthet, de törvényben nem írhat elő.

Aggályosnak tarjuk, hogy a társadalmi párbeszéd kormány által javasolt megváltozott rendszerében a közép- és mikroszintű érdekegyeztetésen csapódnak le a makroszintű gazdasági-szociális egyeztetés hiányának a következményei, ezeken a szinteken jelennek meg a nem egyeztetett makrogazdasági intézkedések okozta feszültségek.

7. A kormányzati koncepció szerint a társadalmi párbeszéd rendszerét - annak intézményeit, a résztvevők körét, az egyes fórumok kompetenciáját - törvények írják elő, illetve szabályozzák. A magyarországi érdekegyeztetés eddigi tapasztalatai alapján megfontolásra érdemes, hogy a törvényi szabályozással erősödik-e az érdekegyeztetés. Az eddigi rendszer törvényekben rögzített jogosítványait - az éppen hatalmon lévő kormányzat szándékainak megfelelően - rövid úton meg lehetett kurtítani, mégpedig a demokrácia szabályainak megsértése nélkül, a törvény parlamenti szavazással történő megváltoztatásával. (Erre az elmúlt években számos példa volt: a szakképzési törvény, a foglalkoztatási törvény, a tb-önkormányzatokról szóló törvény stb. módosításai során csökkentek az Érdekegyeztető Tanács jogosítványai.)

Az érdekegyeztetés jelenlegi rendszerének egyik megőrzendő értéke, hogy olyan társadalmi önszerveződéssel létrejött és működtetett intézmény, amely legitimitását, elismertségét a társadalmi béke fenntartásában játszott szerepével vívta ki. Az ÉT-nek a három oldal konszenzusával kialakított működési szabályai biztosítják, hogy az ott kötött megállapodások mindhárom fél számára sikert jelentenek, a kormányzat és a szociális partnerek közös sikerét. Ennek pozitív társadalmi és gazdasági hatásairól lemondani senkinek sem érdeke. Ezért indokoltnak tartjuk, hogy a munka világával kapcsolatos érdekegyeztetésre szánt Országos Munkaügyi Tanácsnál maradjon meg az önszerveződésen alapuló, a három oldal konszenzusával kötött megállapodással szabályozott működés.

8. Sem a jelenlegi érdekegyeztetési mechanizmus, sem a mostani kormányzati javaslat szerinti rendszer nem ad lehetőséget a szociális partnereknek, hogy javaslataikkal, véleményükkel már a koncepció-alkotás fázisában kapcsolódhassanak a kormányzati munkához. A törvényjavaslatokról készített vélemények illetve lefolytatott viták már olyan előrehaladott szakaszban történnek, amikor érdemi változtatásra gyakorlatilag nincs lehetőség. A szociális partnerek bevonása a koncepció-alkotásba nemcsak azt eredményezhetné, hogy hasznosulhatnának az érdekképviseletek szakmai ismeretei, tapasztalatai, hanem azt is, hogy az előzetesen egyeztetett koncepciók alapján hozott intézkedések társadalmi fogadtatása sokkal kedvezőbb. Mindezek a társadalmi párbeszéd jelentős pozitív hozadékát jelenthetnék a Kormány számára is.

Budapest, 1999. január 19.