A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Elnökségének
gazdasági helyzetértékelése és javaslatai
Az MGYOSZ elnöksége
1999. április 7-i ülésén áttekintette a gazdasági folyamatok alakulását és annak
alapján az alábbi véleményt alakította ki.
A magyar
gazdaság elmúlt néhány havi makrogazdasági adatai - az ipari termelés, az
export, a beruházási tevékenység növekedési ütemének lassulása - alapján ma már
bizonyosra vehető, hogy a gazdaság növekedése 1999-ben lassúbb lesz a
tervezettnél. A külső fizetési mérleg, azon belül a külkereskedelmi mérleg
romlása és a költségvetés hiányának növekedése pedig arra figyelmeztetnek, hogy
a megváltozott növekedési feltételekhez történő alkalmazkodás nehéz és még
előttünk álló feladat.
Ebben a helyzetben az MGYOSZ
elnöksége kötelességének érzi, hogy helyzetértékelésével, javaslataival
elősegítse a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés fenntartását célzó kormányzati
munkát.
A növekedés lelassulása, az egyensúlyi mutatók
tervezettnél kedvezőtlenebb alakulása alapvetően a gazdaság külső feltételeinek
rosszabbodására vezethető vissza. A világgazdaságban lezajlott regionális
válságok - ezen belül elsősorban az orosz válság - majd ezek nyomán legfontosabb
exportpiacainkon a növekedési előrejelzések lecsökkenése, a szomszédunkban
hosszú ideje fennálló háborús fenyegetettség erősen megnehezítette Magyarország
nemzetközi gazdasági - mind az áru, mind a pénz- mind a tőkepiaci -
kapcsolatait. A beszűkült exportlehetőségek jelentős jövedelemkiesést okoznak
számos magyar cégnél, cégcsoportnál. Emellett a magyar gazdaság számára
létfontosságú exportpiacok bizonytalanságai általában is elbizonytalanítják a
magyarországi vállalkozásokat, hazai és külföldi befektetőket.
Az MGYOSZ elnökségének megítélése szerint a magyarországi
mikrogazdasági viszonyok - eltekintve a fekete gazdaság méretétől - alapvetően
kiegyensúlyozottak, a reálgazdaság kész és képes az egészséges fejlődésre. Ezt
támasztják alá az 1998-as tényadatok: a reálfolyamatok javították a költségvetés
egyensúlyát, a hiány növekedését döntően a Postabank és az MFB tőkejuttatása
okozta. A külső fizetési mérleg - ténylegesen nagy, de egy rendkívülien jól
sikerült bázishoz képest beközvetkezett - romlása is csak kb. egyharmad részben
tudható be a reálfolyamatok hatásának. A gazdálkodói szféra - mint azt az ez év
februárjában végzett felmérésünk mutatja - jelenleg is kedvezően ítéli meg
helyzetét és ennek alapján bizakodó ez évi kilátásainak megítélésében. A cégek
termelési , beruházási, értékesítési (ezen belül export-) előrejelzései
visszaigazolják a kormány 1999-es előirányzatait.
Ezek
alapján az MGYOSZ elnöksége úgy ítéli meg, hogy szükségtelen és káros lenne bármiféle drasztikus -
különösen sokk-terápia jellegű - beavatkozás a gazdaságba. Indokoltnak tart azonban
olyan kormányzati döntéseket, amelyek segítik a gazdaság alkalmazkodását, a
növekedés egyensúlyi pályán tartását.
I. A vállalkozások, befektetők számára alapvető jelentőségű
a gazdálkodási feltételek kiszámíthatósága, vagy legalább ezek alakulási
irányának az ismerete. Vállalati felmérésünk azt mutatja, hogy a korábbiakhoz
képest fokozódik a cégek körében az elbizonytalanodás jövőjük előrelátásában.
Ezért fontos kormányzati feladat, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel
csillapítsa a külső feltételekből fakadó bizonytalanságokat. Ennek érdekében a
következő bizalomerősítő lépéseket javasoljuk:
- A kormánynak mielőbb nyilvánosságra kellene hoznia és
különböző szakértői fórumokon vitára bocsátania középtávú gazdaságpolitikai
elképzeléseit, azon belül az egyes nemzetgazdasági ágakkal, a
területfejlesztéssel, a foglalkoztatással, az infrastruktúrával, a külföldi
tőkével, a privatizációval, a jövedelemelosztás arányainak alakításával
kapcsolatos koncepcionális elgondolásait.
- Szükség van
a gazdasági folyamatok folyamatos értékelésére, a kedvezőtlen folyamatok okainak
szakmailag alapos, politika-mentes feltárására, és azoknak a lehetséges
intézkedéseknek a meghatározására, amelyeket a helyzet alakulásától függően -
mondjuk 4 %-osnál is alacsonyabb GDP növekedés esetén - tervez a kormány. A
helyzet nyílt feltárása, a szándékolt lépések irányának megismerése - még akkor
is, ha a helyzet rosszabbodására kell számítani - bizalomerősítő és lehetőséget
ad a reálszférának az alkalmazkodásra.
- Fontos
kormányzati feladat, hogy megfelelő információt adjon a vállalkozói szféra
számára az EU-csatlakozási tárgyalások eredményeiről (így a különböző szakmák
által javasolt derogációs igények sorsáról), a jogharmonizációs lépések
ütemezéséről. Ezek ismerete a gazdálkodás kiszámíthatóságának jelenleg egyik
alapfeltétele, a vállalkozások csak ennek alapján tudnak felkészülni,
alkalmazkodni a változó feltételekhez.
- Folyamatosan
erősíteni kell a nemzetközi tőke bizalmát Magyarország iránt. Ehhez nem külön
kedvezményekre, hanem olyan kormányzati megnyilvánulásokra és intézkedésekre van
szükség, amelyek alapján a külföldi befektetők biztonságosnak érezhetik
magyarországi befektetéseiket mind politikailag, mind gazdaságilag, mind a
törvények betartását illetően.
- Továbbra is számítani
kell a tőkepiacok váratlan, hektikus mozgásaira. Ilyen körülmények között
szükségesek és indokoltak lehetnek az állami és bankvezetés bizakodó
megnyilvánulásai. Ezek azonban nem kelthetik az üres "kincstári optimizmus"
látszatát, mert ez bizalomvesztéshez vezet. Fontos, hogy a gazdaság három
kormányzati kulcs-szereplője - a gazdasági miniszter, az MNB elnöke és a
pénzügyminiszter - egymással összhangban adjanak értékelést és ismertessék
követendő politikájuk koncepcionális lényegét, elemeit.
- Annak ellenére, hogy adórendszerünk átfogó reformra
szorul, a gazdaság jelenlegi bizonytalanságait figyelembe véve nem időszerű gyökeres adórendszerbeli változásokkal fokozni
a bizonytalanságot. Már jelenleg is sok kárt okoz, hogy a vállalkozások a
meghirdetett adóreformnak még a kiindulási koncepcióját sem ismerhették meg, így
a legteljesebb bizonytalanságban vannak közterheik jövő évi alakulását
illetően.
II. Az MGYOSZ
elnöksége szerint a gazdaság külső egyensúlyának, ezen belül a külkereskedelmi egyenleg javításának nem a belső
felhasználás visszafogása a megfelelő gazdaságpolitikai eszköze. A
külkereskedelmi hiány növekedésében valóban szerepe van a hazai - mind a
beruházási, mind a fogyasztási - kereslet fellendülésének, és ezzel
összefüggésben az import gyors növekedésének. Az MGYOSZ véleménye szerint - az
export továbbra is dinamikus növekedésének elősegítése mellett - az egyensúlyjavítás fő útja a gazdaság importigényességének
csökkentése, a belső kereslet kielégítésében a hazai termelés szerepének
fokozása kell legyen.
- Növelni kell a hazai cégek
részesedését az állami befolyás alatt álló beruházási és fogyasztási piacokon.
Ehhez az eddigi tapasztalatok szerint a közbeszerzési törvény önmagában kevés
segítséget tud adni. Sokkal hatásosabb lehet egy olyan kormányzati szemlélet és
gyakorlat, amely mellett elképzelhetetlen, hogy a nagy állami megrendeléseknél -
természetesen, ha van elfogadható kínálat - ne a hazai cégeket részesítsék
előnyben.
- Sokkal bátrabban, szakszerűbben és minél
szélesebb körben élni kell az ún. másodlagos piacvédelem eszközeivel. A
kormányzatnak ösztönöznie és támogatnia kell az egyes szakmákat - azok
érdekképviseletein keresztül - a szakmaspecifikus piacvédelmi módszerek
kidolgozásában és alkalmazásában.
- A gazdálkodás külső
feltételeinek megváltozásából adódó - jelentős cégcsoportokat vagy egész
szakmaterületeket sújtó - problémák esetén a kormányzatnak az érintett cégek
együttműködő partnereként kell eljárnia és segíteni azok áthidalásában, az
alkalmazkodás lehető legjobb módjának a megkeresésében. Vonatkozik ez a keleti
piacok válságából adódó problémákra, de ilyen kormányzati szemléletre van
szükség az EU-csatlakozás előkészítése során és a csatlakozást követően is.
- EU-csatlakozásunk időpontjának elbizonytalanodása
megfontolandóvá teszi jogharmonizációs lépéseink ütemezését. Azokat a
jogharmonizációs intézkedéseket, amelyek nehezítik a magyarországi vállalkozások
helyzetét, minél későbbre kellene halasztani. Ebben a konkrét kérdésben is, de
általában a csatlakozást előkészítő tárgyalások előkészítésébe, lebonyolításába
a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben lehetne és kellene a kormánynak a
szakmai érdekképviseleti szervezeteknél felhalmozódott ismeretekre támaszkodnia.
- A kormányzat döntési szempontjai között kiemelt
szerepe kell legyen a gazdaság hosszútávú versenyképessége erősítésének.
Vonatkozik ez a központi beruházási keretek, a különböző központi támogatások
elosztására. A külkereskedelmi mérleg javításához elengedhetetlen, hogy a
költségvetés megfelelően ösztönözze és támogassa a hazai kínálat növekedését.
(Kirívóan negatív példa az egészségügyi hozzájárulás kompenzációjára szánt
összegnek a tavalyi 1 md Ft-ról 500 millió Ft-ra történő csökkentése, ami súlyos
gazdálkodási gondokat okoz az alacsony átlagbérű cégeknél, így a könnyűipar nagy
részénél.)
- Mielőbb érvényt kell szerezni a kis- és
középvállalkozások támogatására kidolgozott kormányzati koncepcióban javasolt
intézkedéseknek. Ezek a vállalkozások meghatározó szerepet játszanak a hazai
kereslet kielégítésében, versenyképességük növekedése jótékony hatással lehet a
külgazdasági egyensúlyra. Különösen fontos a jelenlegi vállalkozói szerkezetben
aránytalanul szűk középvállalati kör erősítése, amely beszállítói szerepének
erősítésével is elősegítheti a külkereskedelmi mérleg javulását.
III. Az MGYOSZ elnöksége a
költségvetésben jelentkező feszültségek alapvető okát a magasabb ütemű növekedés
feltételezésével kialakított bevételi és kiadási előirányzatokban látja. Ezért
szükségesnek tart a növekedés lelassulásának megfelelő határozott, de
körültekintően óvatos, lehetőleg nem a fűnyíró elv alapján történő kiigazítást.
Úgy ítéli meg, hogy az állami költségvetésben az 5 %-os növekedésre tervezett
(sőt túltervezett) bevételek és az alultervezett kiadásokban vállalt
elkötelezettségek miatt a fiskális politika mozgástere szűk. Ugyancsak keveset
tehet a költségvetési egyensúly érdekében a monetáris politika is, ha fenn
akarja tartani az inflációcsökkenés tervezett mértékét. Ennek
figyelembevételével az MGYOSZ a költségvetési egyensúly
javítása érdekében a következőket javasolja.
- Az
eleve túltervezett adóbevételek nem növelhetők adóemeléssel, új adónemek
kitalálásával, mert ez több kárt okozna a gazdasági folyamatokban, mint hasznot.
A növekvő adóterhelés lassítaná a termelés és a fogyasztás növekedését, aminek
következményeként nem nőnének, hanem csökkennének a költségvetés bevételei. A
fajlagos adóbevételek növelésének egyetlen elfogadható módja az adóelkerülés
lehetőségeinek visszaszorítása, a rejtett gazdaság sikeresebb átterelése a
legális szférába.
- Szigorú takarékosságra van szükség
a költségvetési kiadásokban, ezen belül - nem elsősorban a megtakarítható
összeg, hanem a takarékosság társadalmi elfogadtatása okán - csökkenteni kell a
felduzzadt közvetlen kormányzati kiadásokat, különösen drasztikusan az állami
presztizskiadásokat.
- A jövedelempolitikának
következetesen a nemzetgazdasági termelékenység alakulásához kell igazodnia.
Ahhoz, hogy ennek megfelelő bérmegállapodások születhessenek, hiteles és
következetes kormányzati politikára van szükség a jövedelmeket meghatározó
feltételrendszer - árak, adók, infláció - alakításában és nem szabad teret
engedni az ötletszerű intézkedéseknek, előzetes elígérkezéseknek,
kötelezettségvállalásoknak a bérpolitikában.
- Fel kell
gyorsítani az EU Strukturális Alapok társfinanszírozásához szükséges hazai
feltételek megteremtésére irányuló munkálatokat, ami lehetőséget adna a gazdaság
fejlesztési forrásainak jelentős (évente akár többszáz milliárd forintot elérő)
bővítésére. A feltételrendszer egyik megkövetelt eleme a hazai
fejlesztéstámogatási források koncentrálása, ami egyébként is jogos elvárás. A
korábban önálló ún. elkülönült Alapok költségvetésbe integrálása eddig nem
eredményezte sem a felhasználható pénzforrások koncentrálását, sem a fejlesztési
célok összehangolását, sem a források hatékonyabb felhasználását. Az EU Alapok
forrásainak eléréséhez másik fontos feltétel a nemzeti, vagy nagyrégiós komplex
fejlesztési programok kidolgozása. Ezek kidolgozási munkálatairól nincs
információnk.
- Minél sürgősebben ki kell dolgozni és
nyilvánosságra hozni az egészségügy átalakításának koncepcióját, és mielőbb be
kell vezetni az átalakítás költségvetés-kímélő elemeit.
- Az infláció gyors csökkenésének - pozitív hatásai mellett
- erős egyensúlyrontó hatása van a költségvetésre és a külkereskedelmi mérlegre.
Ezért jelenleg nem indokolt annak további szorgalmazása, az inflációs ráta
csökkenésének mesterséges elősegítése. Egyelőre fent kellene tartani a csúszó
leértékelés jelenlegi ütemét.
- A költségvetés - de
emellett az érintett vállalkozások - jelenlegi és várható helyzetének reális
megítélhetősége érdekében az MGYOSZ elnöksége szükségesnek tartja, hogy mielőbb
kezdődjön meg azoknak a károknak a felmérése, amelyeket a jugoszláviai háborús
események a magyar gazdaságnak okoznak.
Az MGYOSZ elnökségének hangsúlyozott véleménye, hogy a
gazdasággal kapcsolatos kormányzati feladatok eredményes ellátása csak a
reálszféra képviselőinek aktív közreműködésével lehetséges. Az MGYOSZ kész és
képes szakmai együttműködésre a gazdasági döntéshozatalban.
Az elnökség úgy ítéli meg, hogy a gazdaság jelenlegi
bizonytalanságai a szokásosnál is jobban igénylik, hogy a kormány intenzív
párbeszédet folytasson a szociális partnereivel. A munkáltatók és a
munkavállalók helyzetének alakulását befolyásoló intézkedések szakmai
megalapozottságához, várható gazdasági és politikai hatásainak átlátásához, az
intézkedések társadalmi elfogadtatásához nyílt és érdemi párbeszédet kell
folytatni mind a munkáltatók érdekképviseleti szervezeteivel, mind a
szakszervezetekkel. Sajnálatos, hogy éppen most bizonytalanodott el a
makroszintű érdekegyeztetés eddigi - nem hibátlan, de a társadalmi béke
fenntartásában eredményes - rendszere. A kölcsönös bizalmon alapuló érdemi
párbeszéd megindulása sokáig nem halasztható. Ehhez ugyan mindhárom fél
kompromisszumkész hozzáállására szükség van, de mind a bizalomerősítésben, mind
a tárgyalások érdemivé tételében a kormányé a meghatározó szerep. Az MGYOSZ
Elnöksége bízik abban, hogy a kormány a programjában meghirdetett elvet fogja
követni, miszerint "Közös gondjaink megoldását közösen kell keresnünk."
Budapest, 1999. április 7.