A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Elnökségének
gazdasági helyzetértékelése és javaslatai

Az MGYOSZ elnöksége 1999. április 7-i ülésén áttekintette a gazdasági folyamatok alakulását és annak alapján az alábbi véleményt alakította ki.
A magyar gazdaság elmúlt néhány havi makrogazdasági adatai - az ipari termelés, az export, a beruházási tevékenység növekedési ütemének lassulása - alapján ma már bizonyosra vehető, hogy a gazdaság növekedése 1999-ben lassúbb lesz a tervezettnél. A külső fizetési mérleg, azon belül a külkereskedelmi mérleg romlása és a költségvetés hiányának növekedése pedig arra figyelmeztetnek, hogy a megváltozott növekedési feltételekhez történő alkalmazkodás nehéz és még előttünk álló feladat.
Ebben a helyzetben az MGYOSZ elnöksége kötelességének érzi, hogy helyzetértékelésével, javaslataival elősegítse a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés fenntartását célzó kormányzati munkát.
A növekedés lelassulása, az egyensúlyi mutatók tervezettnél kedvezőtlenebb alakulása alapvetően a gazdaság külső feltételeinek rosszabbodására vezethető vissza. A világgazdaságban lezajlott regionális válságok - ezen belül elsősorban az orosz válság - majd ezek nyomán legfontosabb exportpiacainkon a növekedési előrejelzések lecsökkenése, a szomszédunkban hosszú ideje fennálló háborús fenyegetettség erősen megnehezítette Magyarország nemzetközi gazdasági - mind az áru, mind a pénz- mind a tőkepiaci - kapcsolatait. A beszűkült exportlehetőségek jelentős jövedelemkiesést okoznak számos magyar cégnél, cégcsoportnál. Emellett a magyar gazdaság számára létfontosságú exportpiacok bizonytalanságai általában is elbizonytalanítják a magyarországi vállalkozásokat, hazai és külföldi befektetőket.
Az MGYOSZ elnökségének megítélése szerint a magyarországi mikrogazdasági viszonyok - eltekintve a fekete gazdaság méretétől - alapvetően kiegyensúlyozottak, a reálgazdaság kész és képes az egészséges fejlődésre. Ezt támasztják alá az 1998-as tényadatok: a reálfolyamatok javították a költségvetés egyensúlyát, a hiány növekedését döntően a Postabank és az MFB tőkejuttatása okozta. A külső fizetési mérleg - ténylegesen nagy, de egy rendkívülien jól sikerült bázishoz képest beközvetkezett - romlása is csak kb. egyharmad részben tudható be a reálfolyamatok hatásának. A gazdálkodói szféra - mint azt az ez év februárjában végzett felmérésünk mutatja - jelenleg is kedvezően ítéli meg helyzetét és ennek alapján bizakodó ez évi kilátásainak megítélésében. A cégek termelési , beruházási, értékesítési (ezen belül export-) előrejelzései visszaigazolják a kormány 1999-es előirányzatait.
Ezek alapján az MGYOSZ elnöksége úgy ítéli meg, hogy szükségtelen és káros lenne bármiféle drasztikus - különösen sokk-terápia jellegű - beavatkozás a gazdaságba. Indokoltnak tart azonban olyan kormányzati döntéseket, amelyek segítik a gazdaság alkalmazkodását, a növekedés egyensúlyi pályán tartását.

I. A vállalkozások, befektetők számára alapvető jelentőségű a gazdálkodási feltételek kiszámíthatósága, vagy legalább ezek alakulási irányának az ismerete. Vállalati felmérésünk azt mutatja, hogy a korábbiakhoz képest fokozódik a cégek körében az elbizonytalanodás jövőjük előrelátásában. Ezért fontos kormányzati feladat, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel csillapítsa a külső feltételekből fakadó bizonytalanságokat. Ennek érdekében a következő bizalomerősítő lépéseket javasoljuk:
- A kormánynak mielőbb nyilvánosságra kellene hoznia és különböző szakértői fórumokon vitára bocsátania középtávú gazdaságpolitikai elképzeléseit, azon belül az egyes nemzetgazdasági ágakkal, a területfejlesztéssel, a foglalkoztatással, az infrastruktúrával, a külföldi tőkével, a privatizációval, a jövedelemelosztás arányainak alakításával kapcsolatos koncepcionális elgondolásait.
- Szükség van a gazdasági folyamatok folyamatos értékelésére, a kedvezőtlen folyamatok okainak szakmailag alapos, politika-mentes feltárására, és azoknak a lehetséges intézkedéseknek a meghatározására, amelyeket a helyzet alakulásától függően - mondjuk 4 %-osnál is alacsonyabb GDP növekedés esetén - tervez a kormány. A helyzet nyílt feltárása, a szándékolt lépések irányának megismerése - még akkor is, ha a helyzet rosszabbodására kell számítani - bizalomerősítő és lehetőséget ad a reálszférának az alkalmazkodásra.
- Fontos kormányzati feladat, hogy megfelelő információt adjon a vállalkozói szféra számára az EU-csatlakozási tárgyalások eredményeiről (így a különböző szakmák által javasolt derogációs igények sorsáról), a jogharmonizációs lépések ütemezéséről. Ezek ismerete a gazdálkodás kiszámíthatóságának jelenleg egyik alapfeltétele, a vállalkozások csak ennek alapján tudnak felkészülni, alkalmazkodni a változó feltételekhez.
- Folyamatosan erősíteni kell a nemzetközi tőke bizalmát Magyarország iránt. Ehhez nem külön kedvezményekre, hanem olyan kormányzati megnyilvánulásokra és intézkedésekre van szükség, amelyek alapján a külföldi befektetők biztonságosnak érezhetik magyarországi befektetéseiket mind politikailag, mind gazdaságilag, mind a törvények betartását illetően.
- Továbbra is számítani kell a tőkepiacok váratlan, hektikus mozgásaira. Ilyen körülmények között szükségesek és indokoltak lehetnek az állami és bankvezetés bizakodó megnyilvánulásai. Ezek azonban nem kelthetik az üres "kincstári optimizmus" látszatát, mert ez bizalomvesztéshez vezet. Fontos, hogy a gazdaság három kormányzati kulcs-szereplője - a gazdasági miniszter, az MNB elnöke és a pénzügyminiszter - egymással összhangban adjanak értékelést és ismertessék követendő politikájuk koncepcionális lényegét, elemeit.
- Annak ellenére, hogy adórendszerünk átfogó reformra szorul, a gazdaság jelenlegi bizonytalanságait figyelembe véve nem időszerű gyökeres adórendszerbeli változásokkal fokozni a bizonytalanságot. Már jelenleg is sok kárt okoz, hogy a vállalkozások a meghirdetett adóreformnak még a kiindulási koncepcióját sem ismerhették meg, így a legteljesebb bizonytalanságban vannak közterheik jövő évi alakulását illetően.

II. Az MGYOSZ elnöksége szerint a gazdaság külső egyensúlyának, ezen belül a külkereskedelmi egyenleg javításának nem a belső felhasználás visszafogása a megfelelő gazdaságpolitikai eszköze. A külkereskedelmi hiány növekedésében valóban szerepe van a hazai - mind a beruházási, mind a fogyasztási - kereslet fellendülésének, és ezzel összefüggésben az import gyors növekedésének. Az MGYOSZ véleménye szerint - az export továbbra is dinamikus növekedésének elősegítése mellett - az egyensúlyjavítás fő útja a gazdaság importigényességének csökkentése, a belső kereslet kielégítésében a hazai termelés szerepének fokozása kell legyen.
- Növelni kell a hazai cégek részesedését az állami befolyás alatt álló beruházási és fogyasztási piacokon. Ehhez az eddigi tapasztalatok szerint a közbeszerzési törvény önmagában kevés segítséget tud adni. Sokkal hatásosabb lehet egy olyan kormányzati szemlélet és gyakorlat, amely mellett elképzelhetetlen, hogy a nagy állami megrendeléseknél - természetesen, ha van elfogadható kínálat - ne a hazai cégeket részesítsék előnyben.
- Sokkal bátrabban, szakszerűbben és minél szélesebb körben élni kell az ún. másodlagos piacvédelem eszközeivel. A kormányzatnak ösztönöznie és támogatnia kell az egyes szakmákat - azok érdekképviseletein keresztül - a szakmaspecifikus piacvédelmi módszerek kidolgozásában és alkalmazásában.
- A gazdálkodás külső feltételeinek megváltozásából adódó - jelentős cégcsoportokat vagy egész szakmaterületeket sújtó - problémák esetén a kormányzatnak az érintett cégek együttműködő partnereként kell eljárnia és segíteni azok áthidalásában, az alkalmazkodás lehető legjobb módjának a megkeresésében. Vonatkozik ez a keleti piacok válságából adódó problémákra, de ilyen kormányzati szemléletre van szükség az EU-csatlakozás előkészítése során és a csatlakozást követően is.
- EU-csatlakozásunk időpontjának elbizonytalanodása megfontolandóvá teszi jogharmonizációs lépéseink ütemezését. Azokat a jogharmonizációs intézkedéseket, amelyek nehezítik a magyarországi vállalkozások helyzetét, minél későbbre kellene halasztani. Ebben a konkrét kérdésben is, de általában a csatlakozást előkészítő tárgyalások előkészítésébe, lebonyolításába a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben lehetne és kellene a kormánynak a szakmai érdekképviseleti szervezeteknél felhalmozódott ismeretekre támaszkodnia.
- A kormányzat döntési szempontjai között kiemelt szerepe kell legyen a gazdaság hosszútávú versenyképessége erősítésének. Vonatkozik ez a központi beruházási keretek, a különböző központi támogatások elosztására. A külkereskedelmi mérleg javításához elengedhetetlen, hogy a költségvetés megfelelően ösztönözze és támogassa a hazai kínálat növekedését. (Kirívóan negatív példa az egészségügyi hozzájárulás kompenzációjára szánt összegnek a tavalyi 1 md Ft-ról 500 millió Ft-ra történő csökkentése, ami súlyos gazdálkodási gondokat okoz az alacsony átlagbérű cégeknél, így a könnyűipar nagy részénél.)
- Mielőbb érvényt kell szerezni a kis- és középvállalkozások támogatására kidolgozott kormányzati koncepcióban javasolt intézkedéseknek. Ezek a vállalkozások meghatározó szerepet játszanak a hazai kereslet kielégítésében, versenyképességük növekedése jótékony hatással lehet a külgazdasági egyensúlyra. Különösen fontos a jelenlegi vállalkozói szerkezetben aránytalanul szűk középvállalati kör erősítése, amely beszállítói szerepének erősítésével is elősegítheti a külkereskedelmi mérleg javulását.

III. Az MGYOSZ elnöksége a költségvetésben jelentkező feszültségek alapvető okát a magasabb ütemű növekedés feltételezésével kialakított bevételi és kiadási előirányzatokban látja. Ezért szükségesnek tart a növekedés lelassulásának megfelelő határozott, de körültekintően óvatos, lehetőleg nem a fűnyíró elv alapján történő kiigazítást. Úgy ítéli meg, hogy az állami költségvetésben az 5 %-os növekedésre tervezett (sőt túltervezett) bevételek és az alultervezett kiadásokban vállalt elkötelezettségek miatt a fiskális politika mozgástere szűk. Ugyancsak keveset tehet a költségvetési egyensúly érdekében a monetáris politika is, ha fenn akarja tartani az inflációcsökkenés tervezett mértékét. Ennek figyelembevételével az MGYOSZ a költségvetési egyensúly javítása érdekében a következőket javasolja.
- Az eleve túltervezett adóbevételek nem növelhetők adóemeléssel, új adónemek kitalálásával, mert ez több kárt okozna a gazdasági folyamatokban, mint hasznot. A növekvő adóterhelés lassítaná a termelés és a fogyasztás növekedését, aminek következményeként nem nőnének, hanem csökkennének a költségvetés bevételei. A fajlagos adóbevételek növelésének egyetlen elfogadható módja az adóelkerülés lehetőségeinek visszaszorítása, a rejtett gazdaság sikeresebb átterelése a legális szférába.
- Szigorú takarékosságra van szükség a költségvetési kiadásokban, ezen belül - nem elsősorban a megtakarítható összeg, hanem a takarékosság társadalmi elfogadtatása okán - csökkenteni kell a felduzzadt közvetlen kormányzati kiadásokat, különösen drasztikusan az állami presztizskiadásokat.
- A jövedelempolitikának következetesen a nemzetgazdasági termelékenység alakulásához kell igazodnia. Ahhoz, hogy ennek megfelelő bérmegállapodások születhessenek, hiteles és következetes kormányzati politikára van szükség a jövedelmeket meghatározó feltételrendszer - árak, adók, infláció - alakításában és nem szabad teret engedni az ötletszerű intézkedéseknek, előzetes elígérkezéseknek, kötelezettségvállalásoknak a bérpolitikában.
- Fel kell gyorsítani az EU Strukturális Alapok társfinanszírozásához szükséges hazai feltételek megteremtésére irányuló munkálatokat, ami lehetőséget adna a gazdaság fejlesztési forrásainak jelentős (évente akár többszáz milliárd forintot elérő) bővítésére. A feltételrendszer egyik megkövetelt eleme a hazai fejlesztéstámogatási források koncentrálása, ami egyébként is jogos elvárás. A korábban önálló ún. elkülönült Alapok költségvetésbe integrálása eddig nem eredményezte sem a felhasználható pénzforrások koncentrálását, sem a fejlesztési célok összehangolását, sem a források hatékonyabb felhasználását. Az EU Alapok forrásainak eléréséhez másik fontos feltétel a nemzeti, vagy nagyrégiós komplex fejlesztési programok kidolgozása. Ezek kidolgozási munkálatairól nincs információnk.
- Minél sürgősebben ki kell dolgozni és nyilvánosságra hozni az egészségügy átalakításának koncepcióját, és mielőbb be kell vezetni az átalakítás költségvetés-kímélő elemeit.
- Az infláció gyors csökkenésének - pozitív hatásai mellett - erős egyensúlyrontó hatása van a költségvetésre és a külkereskedelmi mérlegre. Ezért jelenleg nem indokolt annak további szorgalmazása, az inflációs ráta csökkenésének mesterséges elősegítése. Egyelőre fent kellene tartani a csúszó leértékelés jelenlegi ütemét.
- A költségvetés - de emellett az érintett vállalkozások - jelenlegi és várható helyzetének reális megítélhetősége érdekében az MGYOSZ elnöksége szükségesnek tartja, hogy mielőbb kezdődjön meg azoknak a károknak a felmérése, amelyeket a jugoszláviai háborús események a magyar gazdaságnak okoznak.

Az MGYOSZ elnökségének hangsúlyozott véleménye, hogy a gazdasággal kapcsolatos kormányzati feladatok eredményes ellátása csak a reálszféra képviselőinek aktív közreműködésével lehetséges. Az MGYOSZ kész és képes szakmai együttműködésre a gazdasági döntéshozatalban.
Az elnökség úgy ítéli meg, hogy a gazdaság jelenlegi bizonytalanságai a szokásosnál is jobban igénylik, hogy a kormány intenzív párbeszédet folytasson a szociális partnereivel. A munkáltatók és a munkavállalók helyzetének alakulását befolyásoló intézkedések szakmai megalapozottságához, várható gazdasági és politikai hatásainak átlátásához, az intézkedések társadalmi elfogadtatásához nyílt és érdemi párbeszédet kell folytatni mind a munkáltatók érdekképviseleti szervezeteivel, mind a szakszervezetekkel. Sajnálatos, hogy éppen most bizonytalanodott el a makroszintű érdekegyeztetés eddigi - nem hibátlan, de a társadalmi béke fenntartásában eredményes - rendszere. A kölcsönös bizalmon alapuló érdemi párbeszéd megindulása sokáig nem halasztható. Ehhez ugyan mindhárom fél kompromisszumkész hozzáállására szükség van, de mind a bizalomerősítésben, mind a tárgyalások érdemivé tételében a kormányé a meghatározó szerep. Az MGYOSZ Elnöksége bízik abban, hogy a kormány a programjában meghirdetett elvet fogja követni, miszerint "Közös gondjaink megoldását közösen kell keresnünk."

Budapest, 1999. április 7.