Az MGYOSZ szakmai szövetségeinek felkészülése az EU csatlakozásra
A szakmai szövetségek
véleménye
I. Horizontális témák, közös problémák:
1. A
környezetvédelem EU csatlakozási felkészülés során szinte minden szakmai
szövetségnek gondot okoz. Az előírások teljesítése olyan terhet ró a cégekre,
melyet a jelenleg számba vehető forrásokból – évtizedes távlatban is – csak
erejüket meghaladó nehézségek árán lesznek képesek kigazdálkodni. Ezek
teljesítése tehát állami vagy EU források nélkül aligha oldható meg.
További gondot jelent, hogy míg az ország készül a
csatlakozásra, folynak a tárgyalások, jogszabályainkat harmonizáljuk,
környezetvédelmi lemaradásunkat igyekszünk bepótolni, eközben az uniós
szabályozás is halad előre. Más témakörökben is felvetődhet, de itt súlyosabb a
probléma: mihez is harmonizáljuk a szabályozásunkat. Ahogy az idő előrehalad,
egyre több példa adódik: a kőolaj feldolgozóipar területén nem szükséges
derogáció, de ez nem vonatkozik a 2000/2005 évi új üzemanyag minőségi
előírásokra, amelyek a MOL-nál csak igen jelentős beruházások révén
teljesíthetők. Uniós szinten tervezik, hogy a gyártókat kötelezni fogják a
használhatatlanná vált gépkocsik és számítógépek visszavételére. Erre sem
vagyunk felkészülve.
Az un. környezetvédelmi ipart megtestesítő cégek képviselik a
környezetvédelem tipikusan horizontális szakágazatát. A gazdaság egyéb
szereplőivel ellentétben e szektor számára az EU csatlakozás folyamata
nagymértékű piacnövekedést jelent, amelyet célszerű a magyar gazdaság érdekében
hazai vállalatok megerősítésével támogatni. A szükséges és ütemezett
kapacitásbővítéshez információra és elsősorban állami támogatási rendszerre van
szükség.
A szektor a 90-es évektől indult fejlődésnek,
és ma kb. 2000 vállalkozás él környezetvédelmi tevékenységből.
Tőkekoncentrációjukat tekintve 50 % külföldi tulajdonban van. A környezetvédelmi
eszközök, berendezések gyártóit és forgalmazóinál ez az arány közel 80%-os. Ha a
csatlakozásig nem kap támogatást a környezetvédelmi ipar-szektor, akkor az EU
normákhoz történő felzárkózás mintegy 2500 milliárd forint értékű
környezetvédelmi feladatát méginkább a külföldi tulajdonú cégek fogják elvégezni
a magyar ipar ígéretes szegmensének megerősödése helyett. Támogatások kellenének
a kapacitásbővítésekhez, a tájékoztatáshoz.
A cégek
szükségét érezték, hogy - részben a külföldi tulajdonosok hatására, részben a
várható versenyhelyzetre felkészülve a struktúra átalakításhoz, a
kapacitásnöveléshez, az arculatváltáshoz és a nemzetközi piacra lépéshez a
környezetvédelmi iparág jelentős része rendelkezzen ISO 9001, 9002, 14001
tanúsítással.
A környezetvédelmen belül a hulladékgazdálkodásra a
csatlakozási felkészülés során jelentős feladatok nehezednek. Magyarországon a
termelésben keletkező szilárd hulladék GDP arányosan háromszorosa az OECD
országok átlagának. Ennek csökkentése elsősorban az ipari szerkezetváltás
segítségével mehet végbe. A települési hulladékok 1 főre számított mennyisége
még nem érte el az OECD átlagot. A készülőben levő Országos Hulladékgazdálkodási
Terv feladata lesz annak meghatározása, hogyan lehet jelentősen növelni a
hulladékhasznosítás arányát az újrahasznosítás, a visszagyűjtés segítségével.
Gondoskodni kell a veszélyes hulladékok kezeléséről, a hulladéklerakók,
komposztálok hálózatának kiépítéséről. A Terv az EU direktívákban foglalt
szabályozás alkalmazását is felöleli. A feladatok költségigénye több, mint 400
milliárd forint.
A hulladékgazdálkodás feladatainak
végrehajtásához komplex eszközrendszer (jogi-, gazdasági-, műszaki szabályozás)
szükséges, és a végrehajtás jelentős költségvetési támogatást, és uniós
finanszírozási forrásokat feltételez.
2. Jóllehet exportunk túlnyomó
része ma is az EU-ba irányul, a csatlakozás mégis olyan versenynek teszi ki a
gyengén tőkésített magyar cégeket – elsősorban kis- és középvállalkozásokat, -
amelyben nem tudnak helyt állni. Versenyképességük
és tőkeerejük növelése érdekében még a csatlakozás előtt elengedhetetlennek
tartjuk a vállalkozásokra háruló közterhek jelentős és érezhető mérséklését.
A hazai cégek megerősödését szolgálná, ha a közbeszerzések során előnyben részesülnének. Meg
kellene találni ennek EU konform módszereit. Ezek azonban szakmánként változók
és a szakmai szövetségeknek maguknak felkutatniuk. Tapasztalatokat EU-s szintű
szakmai szövetségektől lehet és kell elsajátítaniuk.
3. A felnőttképzés szakmai képviselői az EU csatlakozástól egyrészt
piacbővülést (Magyarország multiplikátor szerepének felértékelődése), másrészt a
verseny fokozódását (külföldi cégek megjelenése) várják. A képzés nemzetközivé
válása egy sor metodikai és marketing problémát is felvet. Az új helyzetben
előtérbe kerülnek a szerzői jog kérdései és rendeződik ennek jogszabályi
háttere. Megkezdődik az oktató vállalkozások differenciálódása az innovatív
saját szellemi tőkével rendelkező képzők és a csak licencet használók (külföldi
oktató cégek hazai képviseletei) között. A csatlakozás közeledte új
lehetőségeket jelent: külföldi kapcsolatok kiépítését, közös pályázatokat,
nemzetközi projektekbe történő bekapcsolódást. Növekszik a külföldi programokat,
módszereket, oktatókat alkalmazó vállalkozások száma. Emelkedik az igény a
nyelvi és számítástechnikai képzés iránt. Új lehetőségek nyílnak a távoktatás és
a nyitott képzési programok alkalmazásával. A csatlakozásra felkészülés jegyében
egyre több cég érzi szükségét a minőségi megmérettetésnek és vesz részt
nemzetközi minőségbiztosítási rendszerben.
II. Az ágazati tagszervezetek
felkészültsége, problémái:
1. A bányászat egyes
területeire derogációt kell érvényesíteni. Az állami tulajdonban volt bányászat
olyan gazdasági, környezeti és szociális viszonyokat alakított ki, amelyeket
rövid idő alatt európai uniós követelményeknek megfelelően átalakítani állami
szerepvállalás és támogatás nélkül nem lehetséges. A bánya bezárásáig az 1990
előtt állami beruházással létesített szilárdásványbánya esetében a rekultivációs
és bányabezárás költségeit az államnak át kell vállalnia függetlenül attól, hogy
a bányát privatizálták-e vagy sem.
2. Az energiatermelés
területének felkészültsége számos feldolgozóipari tagszervezetünk, mint energia
nagyfogyasztók jövőbeli versenyképességét befolyásolja. Az energiaszektor a vezetékes (gáz és villamos energia) energiahordozók
kivételével teljesen liberalizált, érvényesülnek az EU belső piacára vonatkozó
irányelvek. Az árak vonatkozásában a fokozatos emelés hatására az energiaárak
lassan fedezik a költségeket, de a tarifa szerkezet kiigazításra szorul.
Tekintettel a környezetvédelmi előírások teljesítésében
levő lemaradásunkra, a tárgyalások során ragaszkodni kell ahhoz, hogy minden
olyan jogforrás alól, ami ez idő alatt keletkezik, derogációt kell kérni.
Tekintettel a felhasználói szektor érdekeire egyes olajipari termékeknél
Magyarország a csatlakozás után átmenetileg folytatni kívánja az uniós szintnél
alacsonyabb vámok alkalmazását.
Az energiaszállító
hálózatok hozzáférése monopolizált. Még viták vannak – főleg a gázszállítás .-
liberalizálható-e a hozzáférés és ennek milyen hatásai lesznek, milyen
árszabályozási modellt kellene alkalmazni. Problémát jelent még a szén-
(integráción kivüli bányák) állami támogatásának leépítése.
3. A cementipar számára az EU környezetvédelmi
követelményeinek teljesítése problémás. Ez két területen jelentkezik: a
levegőtisztaság és a hulladékgazdálkodás területén.
A
hazai cementipar jövőbeli versenyképességének kulcskérdései:
- az energiaköltséget racionalizáló és mérséklő alternatív tüzeléstechnológia EU gyakorlatának átvétele, különös tekintettel a másodlagos tüzelőanyagok (hulladéktüzelés) alkalmazására,
- a gyári kiszolgálás magas szintű korszerűsítése (csomagolás, rakodás),
- a profil bővítése a kedvező gyártóhelyi adottságok kihasználásával,
- EU termékszabványok további átvétele.
4. Az építőanyagiparban a külföldi tőke jelentős pozicíókat
szerzett, részaránya egyes szakterületeken meghatározóvá vált. Az ágazat további
fejlődését befolyásolja az importáruk erőteljes versenye. A fejlett
piacgazdaságú országok magas minőségű termékekkel, a volt szocialista országok a
hazainál is olcsóbb tömegtermékekkel jelennek meg a hazai piacon. A hazai
igények polarizálódnak (igénylik a megfelelő minőségű és választékú olcsóbb és –
egy szűkebb körben – a kiváló minőségű, drágább, speciális termékeket).
Szükséges tehát a termékszerkezet további korszerűsítése.
Az EU csatlakozásig meg kell oldani a fajlagos
energiaköltség csökkentését, szabványok átvételét, környezetvédelmi
infrastruktúra fejlesztést.
Az építési célú termékek
importjánál a vámszerveknek meg kell vizsgálni a minőségigazolás, illetve
műszaki engedély meglétét. Az előírt dokumentumokkal nem rendelkező termékek nem
hozhatók be és mindezek ellenőrzését a vámeljárás keretében kell megejteni.
Ezért a vámeljárás mai gyakorlatát módosítani kell.
5. Az építőipari szakma kész a
csatlakozásra, derogációra, halasztásra nincs szüksége. Ez annak köszönhető,
hogy a magyar építőipar már a nyolcvanas években nemzetközi körülmények között
működött és minőségileg, szakmailag, valamint a szabványok területén
rákényszerült az EU harmonizációra. Az ÉVOSZ azon dolgozik, hogy a magyar
építőipar diszkriminációtól mentesen csatlakozhasson az EU-hoz. Így a
kölcsönösség alapján a magyar építőmunkások és vállalkozások adminisztratív
korlátozások nélkül működhessenek majd az EU piacán és ugyanazt a bért kapják
meg, mint más EU tagországokhoz tartozók.
6. A vas- és acélipar számára
problémát jelent az 1953-ból származó és 2202 közepén lejáró Európai Szén- és
Acélközösség (ESZAK) megállapodás, ami válsághelyzetben lehetőséget ad a
Közösségnek, hogy közvetlenül is beavatkozzon az EU országok vas- és acélipari
termelésébe. Ha Magyarország a feltételezett 2002. január 1-én ténylegesen az EU
tagjává válik, még abban az esetben sem érdemes vállalni a valamivel több, mint
fél éves időszakra az ESZAK csatlakozással járó költséget és munkát. A
felmentést – logikusan - nem kellene derogációnak minősíteni, és egyre kevesebb
a valószínűsége a 2002-es csatlakozásnak is.
A társulási
szerződés megszabta az ágazatnak adható állami támogatás kereteit. A szerződés
szerint az öt évre szóló vaskohászati szerkezetátalakítás céljára nyújtott
támogatás 1996 végével lejárt. Magyarország kezdeményezte ennek további öt évre
történő meghosszabbítását. A tárgyalások során a magyar kormányzati tárgyaló
delegáció nem tett meg mindent a szakma érdekében.
A
magyar acélipari vállalatoknak 25 milliárd forintot kell beruházni ahhoz, hogy
környezetvédelmi szempontból felzárkózhassanak az EU által elvárt színvonalhoz.
Minőségügy tekintetében a cégek mindegyike rendelkezik nemzetközi szervezetek
által tanúsított minőségbiztosítási rendszerrel. A szabványosítás helyzete
szervezetileg megoldott, de a szabványok honosítási költségei meglehetősen
nagyok. A gyengébb helyzetű vállalatok e vonatkozásban támogatásra szorulnak.
Az ágazat derogációs igényei:
- a külföldi tulajdonú cégek adózási rendszere (osztalékadó),
- piacvédelem érvényesítése a külkapcsolatokban
- az ipari nyersanyagokra vonatkozó vámok mértékének megfelelő szinten tartása,
- a környezetvédelmi előírások teljesítése
- szerkezetátalakítási támogatás fenntartása.
8. Az energetikai berendezésgyártás területén szükségesnek tartják, hogy mielőbb megismerhessék és hozzáférhessenek azokhoz a támogatási formákhoz, amelyek a technológia, a know-how-transfer, a környezetvédelem és az oktatás-képzés területén segítik a
vállalatok versenyképességének növelését. Rendkívül fontos lenne az európai szabványhonosítási folyamat felgyorsítása, a Magyar Szabványügyi Testület teljes jogú tagságának elérése az európai szabványügyi testületekben, hogy véleményezhesse a kidolgozásra kerülő szabványokat. A környezetvédelmi előírások teljesítéséhez türelmi idő és támogatás szükséges.
9. A gépipar meghatározó exportpiaca már ma is az EU. A társulási szerződésnek megfelelően az idevonatkozó vámok lebontása megtörtént. Az EU piacokért folyó versenyben csak úgy tudják részesedésüket megtartani, ha ismerik, alkalmazzák a megfelelő minőségbiztosítási rendszert. Várható tehát, hogy a gépiparban a csatlakozás nem fog negatív hatással járni. Későbbiekben bizonytalanságot okozhat, meddig tartható a versenyképesség fő tényezője, az alacsony bérek, valamint hogyan alakul az árfolyampolitika. Egyes gépipari cégeknél felmerülnek környezetvédelmi gondok is.
10. A vegyipar termelése a rendszerváltozás után az ipari átlagot meghaladó mértékben zsugorodott, a feldolgozóiparban részaránya jelentősen csökkent. Változott a vegyipar szerkezete is: a műanyag-alapanyaggyártás kivételével jelentősen csökkent az anyagjellegű termékek gyártása (műtrágyák, szervetlen vegyipari termékek stb.), hasonló arányú a termeléscsökkenés a magas feldolgozottsági fokú termékeket előállító növényvédőszer-gyártásnál is.
Az ágazatnak két indokolt derogációs igénye van: 1.Átmenetet kérnek a környezetvédelmi előírások teljesítésénél. 2.A már kialakult termelési együttműködések fenntartása és néhány esetben jelentős logisztikai előnyök miatt a csatlakozás után is fenn kell tartani a vámmentességet néhány vegyipari alapanyag (vinilklorid, metanol stb.) kumuláción kívül eső országokból történő behozatalánál.
A magyar vegyipar versenyhelyzete még a mentességi igények elfogadása után sem lenne erős, ezért az ágazat ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar tárgyaló delegáció következetesen képviselje azokat.
11. A gyógyszergyártás és forgalmazás nagyrészt már ma is EU-konform. Az EU gyógyszerekre vonatkozó kétféle, hatásában azonos jellegű szabályozása, a kiegészítő oltalmi bizonyítvány és a törzskönyvi adatvédelem azt célozza, hogy az originátor készítménye minél tovább maradhasson monopol pozícióban a piacon. E rendelkezések árvétele alól indokolt derogációt kérni nemcsak a generikus gyártók érdekében, hanem a gyógyszerek finanszírozói, a Tb, a kórházak és a betegek fizetőképessége szempontjából az lenne előnyös, ha minél előbb rendelkezésre állnának a hatékony, bevált gyógyszerek generikus megfelelői. A hazai törvényalkotók a jogharmonizációs kötelezettség teljesítésével ne állítsák az iparágat megoldhatatlan feladat elé azzal, hogy az EU direktíváknál szigorúbb előírások ne szülessenek és megfelelő türelmi-felkészülési időt, 10-12 éves moratóriumot (a környezetszennyező kibocsátások a moratórium időszakában nem nőhetnek a jelenlegi szinthez képest), az EU jogszabályok betartása alól az iparág részleges mentességet kapjon. Türelmi időre két okból van szükség: 1. Bizonyos teendők ellátása technikailag még akkor is több évet igényel, ha rendelkezésre állna minden szükséges pénzeszköz, 2. A környezetvédelmi beruházások fedezete csak többéves időszak alatt termelhető ki. A moratórium ideje csökkenhet, ha a cégek állami vagy EU forrásból támogatást kapnának környezetvédelmi beruházásaikhoz.
12. Az egészségügyi termékek gyártásának területén a szakma véleménye szerint sikerült a tárcával olyan rendeletet kidolgozni, amely lényegében tükrözi a szakma és az Európai Unió elvárásait és megfelel az átmeneti időszak követelményeinek.
13. A könnyűipar: részéről nem a csatlakozás jelenti az igazi problémát, hanem a ma is jelenlevő, versenyképességgel kapcsolatos gondok. Versenyben ugyanis csak azok maradhatnak, akik korszerű, tudás- és eszközigényes technológiákat képesek működtetni, kiváló minőségű termékekkel jelennek meg, mindezt magas termelékenységgel művelik. Ehhez javítani kell a hazai gazdasági környezetet, az export akadályait meg kell szüntetni, megfelelő árfolyampolitika kell, és csökkenteni szükséges az élőmunka terheit.
14. Az élelmiszeripar a csatlakozási tárgyalások számos témakörében érintett, bár az eddig lezárt fejezetekben, illetve az átadott pozíciós papírokban nem merült fel speciális élelmiszeripari probléma. Ez annak a következménye, hogy a szakmai szövetséget bevonták az átvilágításra történő felkészülésbe, másrészt az ágazat erőteljesen érdekelt a nyugat-európai exportban, így gyorsan meg kellett alkotni a korszerű, harmonizált élelmiszerjogot. Ezt azonban be is kell tartatni a gazdaság szereplőivel.
Az ágazat vállalkozásainak jelentős része szenved az ágazaton kívüli gazdasági erőfölénytől. Erre a problémára versenyjogi megoldást kívánnának. Nem közömbös az ágazat számára az sem, hogy a csatlakozással bekövetkező versenyben hogyan képesek helytállni. Ennek feltétele a megfelelő tőkeerő, amit a közterhek, elvonások szintjének csökkentésével a kormány befolyásolni tud.
Az ágazat helyzete erőteljesen kötődik a mezőgazdaság témakörében folyó érdemi tárgyalásoktól. Az agrár fejezet a csatlakozás egyik legproblémásabb, egyben leginkább átpolitizált területe. Nincs nemzeti konszenzus a mezőgazdaság jövőjéről. Az utolsó tárgyalási körökben kerül sorra, így az élelmiszeripar állásfoglalása csak később, a mezőgazdasági kérdések tisztázódása után fog kialakulni. Az ágazat képviselői szeretnék, ha az MGYOSZ elnökség problémáikra később még visszatérne.
15. Az elektronikai – műszer-, híradástechnikai-, ügyvitel- és számítástechnikai - gyártás ágazatai elsőként szembesültek a piac liberalizálásával. Elektronikai alkatrész-gyártásunk szinte teljesen megszűnt, készülék- és berendezés gyártás piaci versenyben igyekezett talpon maradni. A szakterület többségében meghatározó a külföldi érdekeltség (tulajdoni, vegyes vállalati stb.). Ez és a piaci követelmények kikényszerítették az EU módszerek, normák átvételét vagy legalább a felkészülést rájuk. A hír- és távközlési szolgáltatások alapvetően koncessziókra épülve fejlődtek. Az európai uniós felzárkózás alapján történt a pályázatok kiírása, elnyerése, illetve a célok megvalósítása. Technikai oldalról derogációs igény nincs.
A jogharmonizálás terén az egységes hírközlési törvény kidolgozása következik. A szakma megítélése szerint az EU konform szabályozás teljes körű átvételéhez szükség lesz türelmi időre.
16. Az informatikai szektorban leginkább előrehaladott a globalizáció. A csatlakozás nem jelent új követelményeket. A felkészülés során fejleszteni kell az informatikai képzést a felnőttoktatásban is. Szabályozás terén át kell venni és alkalmazni az EU szellemi termékekre és az elektronikus berendezések hulladékainak kezelésére vonatkozó szabályozását.
17. A nyomdászattal szemben az EU csatlakozás 3 fő követelményt támaszt: a technológiai fejlesztést, a környezetvédelmi előírásokat és a szakemberképzést. Az EU elvárja, hogy flexibilis képzettségű szakemberek dolgozzanak a munkaerőpiacon és általánosan elfogadott gyakorlat, hogy az emberek egy életen át képzik magukat. Elengedhetetlen az idegen nyelv ismerete is, enélkül nem lehet külföldi szakmai gyakorlatot folytatni.
A környezetvédelmi előírások teljesítése és a technológiai fejlesztés függ a finanszírozási lehetőségektől. Az ezekhez szükséges forrásoknak főleg a nyomdaipart tulnyomóan képviselő kis- és középvállalkozások vannak híjával.
18. A csomagolóipar számára – a piaci viszonyok oldaláról - az EU csatlakozás nem jelent lényeges változást. A csomagolószerek piaca EU viszonylatban teljesen liberalizált, a vámok lebontásra kerültek, illetve kerülnek, piacvédelmi intézkedésre eddig sem volt példa.
Szabályozási illetve jogharmonizációs szempontból a csomagolóipart érintő legtöbb jogszabály már megszületett és hatályba lépett (pl. élelmiszer törvény, fogyasztóvédelmi törvény és ehhez kapcsolódó jogszabályok).
Jelenleg folyik a csomagolásról és csomagolási hulladékokról szóló ajánlás magyar jogszabályok közé történő beillesztése. Ezzel kapcsolatban a szakma egyetértésével a kormány derogációs igényt terjesztett elő. Ez azonban nem megy túl azon a mértéken, amit az EU néhány tagországának eredendően biztosított, így 2005-re irányozza elő a kibocsátás arányában 50%-os átlagos hasznosítási arányt. Amennyiben a jogi szabályozás időben megszületik és tartalmát tekintve EU-konform lesz, úgy ez a feltétel teljesíthető.
19. A kereskedelem – miután a fogyasztóvédelmi törvény megszületett és hatályba lépett – különösebb problémával nem fog szembe nézni a csatlakozás során.
20. A közúti közlekedési szakma szerint szükség van egy átmeneti időszakra, amíg a külföldiek is bekapcsolódhatnak a belső szállításba (kabotázs). Nagy terhet róna a magyar fuvarozókra az EU adók átvétele, különösen a 25 tonnánál nagyobb össztömegű tehergépjárművek esetében (a jelenlegi súlyadó 3-3,5-szerese). Az EU-ban a közúti járművek számára nagyobb tengelyterhelést engedélyeznek, mint nálunk. Ez a hazai utakon nagy rongálódást okozhat. Idő szükséges ahhoz is, hogy a személyszállítási közszolgáltatások veszteségeit kiegyenlítő állami támogatás és keresztfinanszírozás rendszeréről az EU-ban alkalmazott állami és önkormányzati veszteségfinanszírozásra térjünk át.
21. A vasúti közlekedés: területén a csatlakozástól szét kell választani az infrastruktúrát és az üzemeltetést, biztosítani kell, hogy mindazok hozzáférjenek – bizonyos díj fejében - a hálózati pályához, akik rendelkeznek EU vasúti licenccel. A szabad pályahasználat alól legalább 5 éves mentességet kell igényelni és alkalmazását fokozatosan lehet csak bevezetni.
22. A belvizi hajózás: a Kormányálláspont szerint nem, a szakma álláspontja szerint problémát jelent a (kabotázs). A magyar hajópark jelenlegi állapotában nem képes a versenyre, kevés a korszerű és a rajnai hajózásra is alkalmas hajó. Ezért derogáció szükséges az alól a szabályozás alól, ami szerint minden új hajó beszerzését leselejtezésnek kell kisérnie.
23. A légi közlekedés: területén legalább öt jogszabály alól kell átmeneti mentességet (derogációt) kérni. Ezek a magyar légitársaság tőkeerejének erősítéséhez és a liberalizált piacon a versenyképességhez szükségesek (repülőtéri földi kiszolgálási piac megnyitása, zaj határértéket meghaladó repülőgépek üzemeltetése, többségi magyar tulajdonban levő társaságok tevékenységi engedélye, légi útvonalakhoz hozzájutás, légi tarifák megállapítása).
Derogáció szükséges az állami támogatások és a személyszállítási közszolgáltatásokra vonatkozó közösségi jogszabályok esetében is.
24. A víz- és csatornaszolgáltatás területén el kell érni, hogy az EU jogharmonizációba illeszkedő rendeletek kimunkálása során a szakma javaslataira, véleményére jobban támaszkodjanak a jogalkotók. A szakma képviselői elengedhetetlennek tartják és kezdeményezik az EU-konform viziközmű szolgáltatásról szóló törvény megalkotását. Ez elősegítené az országban működő mintegy 340 kisebb-nagyobb szolgáltató nagyobb egységekbe történő integrálódását.
A települések szennyvizének megtisztítása, az ivóvíz minőségének EU követelmények szerinti biztosítására 10-15 éves moratórium szükséges és rendkívül nagy költségekkel (kb. 1.200 milliárd forint) járó beruházásokat igényel. Az ehhez szükséges összegek előteremtéséhez több, különböző (EU, állami fogyasztói) finanszírozási forrásra kell támaszkodni.
Az Energiahivatalhoz hasonlóan szükséges lenne egy víz- és csatornadíjak megállapítását szakmailag ellenőrző független árhatóság létrehozására.