Az 1999-ben leggyorsabban növekedő szektorok cégei, azaz az ipari és az építőipari termelők továbbra is optimista jelzéseket küldtek, a mezőgazdasági termelők várakozásai továbbra is aggasztóan borúlátóak. (A válaszolók túlnyomó többsége szövetkezet és állami gazdaság.) A jelen felmérés során - ahogy az elmúlt években is - a külföldi többségű cégek bizonyultak a legderűlátóbbnak. A foglalkoztatott létszám alapján képzett csoportok várakozásai közötti különbségek nem jelentősek.

A saját vállalkozás és a magyar gazdaság várható helyzetének megítélése között szoros a kapcsolat. A makrogazdasági helyzet javulására számító cégeknek mindössze 8%-a számít saját helyzetének romlására, míg a gazdaság egészének perspektíváit illetően pesszimista cégek egynegyede számít saját helyzetének javulására. A saját vállalkozás várható helyzete, valamint a belföldi és az export értékesítésre vonatkozó várakozások is szorosan összefüggnek.

A felmérés résztvevői 2000-ben átlagosan az értékesítési volumen mintegy 4-5%-os bővülésére számítanak.

Az 2000-es értékesítési lehetőségeket illetően a legoptimistábbak az ipari, az építőipari és a kereskedelmi cégek. A külföldi többségűek - elsősorban erősebb exportpozícióik révén - most is optimistábbak az átlagosnál (9%-os növekedési várakozással), míg az állami tulajdoni többségűek 1%-ot csak alig meghaladó értékesítés-bővülésre számítanak. A kisvállalkozások - immár hagyományosan - kevésbé derűlátóak, mint a közép- és nagyvállalatok. A csak hazai piacon megjelenő cégek növekedési prognózisa alig haladja meg az 1%-ot, míg az erősen export-orientált vállalkozások 15% körüli növekedési ütemre számítanak.

A belföldi értékesítési lehetőségek tekintetében - a vállalati vélemények szerint - az ipar és az építőipar van viszonylag kedvezőbb helyzetben. A szállítási vállalkozások stagnálásra, a távközlési és a kereskedelmi és a szolgáltató cégek szerény mértékű kereslet-bővülésre számítanak. (A kereskedelmi cégek 1999. szeptemberéhez képest jelentősen visszafogták értékesítési várakozásaikat, amelynek részben az lehet a magyarázata, hogy - amint azt fentebb jeleztük - a mintából hiányoznak a leggyorsabban növekvő kereskedelmi láncok.)

A GKI Rt. által havonta felmért üzleti várakozásokat ágazatonként egy-egy mutatószámba sűrítő bizalmi indexek trendje 1999. júniusa óta egyértelmű növekedést jelez.

A termelés, a szolgáltatás bővítése előtt álló legfontosabb akadályok köre évek óta lényegében változatlan. Piacgazdasági körülmények között természetes, hogy legfontosabbnak a keresleti korlát bizonyul. Az éles verseny erős növekedés-gátló szerepe - hasonló okok miatt - egyáltalán nem meglepő, s a tőkehiány is a gazdasági rendszerváltás óta széles gazdálkodói körben jelen lévő korlát. A tisztességtelen eszközök használatának gyakorisága az elmúlt évek növekvő tendenciája után - elég magas szinten - stabilizálódni látszik. A vevők fizetési késedelmeinek jelentősége a kilencvenes évek közepén némileg csökkent, de 1997 ősze óta folyamatosan erősödik. Az állam magatartásának kiszámíthatatlansága 1997 óta valamelyest kisebbedett, említési gyakorisága az utóbbi években 30% körül alakul. A munkaerővel kapcsolatos problémák, amelyek csak alig-alig okoztak gondokat a kilencvenes évtized első felében, a gazdaság növekedési szakaszában egyre inkább előtérbe kerülnek, jelezvén, hogy a magyar gazdaság "humán tőke-háttere" korántsem végtelen, s e tényező jelentősége a közeljövőben várhatóan egyre nagyobb lesz.

A termelés és szolgáltatás bővítésének legfontosabb korlátai, 1994-2000*
(említési gyakoriság, a válaszadók százalékában)

A külföldi többségű cégek továbbra is számos szempontból kedvezőbb helyzetben vannak, az átlagosnál sokkal kevésbé érinti őket a tőkehiány és kapacitásaik alacsony műszaki színvonala, illetve termékeik és szolgáltatásaik gyenge versenyképessége. Az állami tulajdonú cégek az átlagosnál jóval gyakrabban említették meglévő kapacitásaik alacsony műszaki színvonalát, illetve a tulajdonosi szervezeti bizonytalanságot. A kis- és középvállalkozásoknak nagyobb gondokat okoz a tőkehiány, a meglévő kapacitások alacsony műszaki színvonala, illetve a tisztességtelen verseny, mint a nagyvállalatoknak. A mezőgazdasági termelők az átlagosnál jóval gyakrabban említették - immár hagyományosan - a tulajdonosi és szervezeti bizonytalanságot, valamint az állam magatartásának kiszámíthatatlanságát. A tőkehiány, illetve a vevők fizetési késedelmei leginkább az építőiparban okoznak gondokat, a kiélezett verseny pedig a kereskedőknek okozza a legtöbb problémát. A tisztességtelen verseny két legfőbb terepe - évek óta visszatérően - a kereskedelem és az építőipar.


A meghatározó kapacitások kihasználtsága a jelen felmérés során átlagosan 78%-nak adódott, ami három százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt, s lényegében megegyezik az 1999. őszén mért értékkel. Az Európai Unióban mért átlagos kapacitás-kihasználtság 1999. decemberében 81%. volt.

E tekintetben is a külföldi többségű cégek számoltak be a legkedvezőbb helyzetről (85%), illetve az állami tulajdonúak a legkevésbé kedvezőről (75%). Kiugróan magas átlagos kihasználtságról számoltak be a szolgáltató cégek (95%). A következő évben várható kereslethez képest felesleges kapacitások létét jelezte a válaszadó cégek 38%-a, az elégtelen kapacitásokról beszámoló cégek aránya pedig 6%. Ezek megegyeznek a tavaly tavaszi, illetve őszi értékkel. E téren is a külföldi cégek emelhetők ki, ezen vállalkozások 13%-a szerint a kereslethez képest elégtelenek a rendelkezésre álló kapacitások.

A válaszadó cégek igen reális beruházási terveket fogalmaztak meg, 2000-ben 9-10% körüli beruházási volumen-növekedésre számítanak, ami nem áll messze a GKI Rt. 8%-os beruházási növekedési prognózisától. A válaszadó cégek 48%-a növelni, 42%-a pedig csökkenteni kívánja beruházási kiadásainak volumenét. Az átlagosnál jóval erőteljesebb beruházási törekvéseket fogalmaztak meg a szolgáltatások (13%), illetve a kereskedelem (12%) területén tevékenykedő vállalkozások. A másik végletet a mezőgazdaság jelenti, ahol átlagosan csökkenésre számítanak a válaszadók. A külföldi többségű tulajdonú cégek beruházási tervei is impozánsak: átlagosan 17%-os volumen-növekedésre számítanak e téren.

A magasabb exporthányad, illetve a növekedést valószínűsítő export magasabb beruházási szándékokat indukál, csakúgy, mint a belföldi értékesítés volumenének várható növekedése. A beruházási és értékesítési vállalati, vállalkozói tervek tehát egymással szorosan összefüggnek, a beruházásokra vonatkozó várakozások tehát logikailag jól megalapozottak.

A K+F tevékenység a nemzetközileg szokásosnál szűkebb körben, csak a cégek egyharmadánál jelentős. A legnagyobb innovatív hajlamot felmutató vállalatcsoportok: a külföldi többségű, a 300 fő feletti és az ipar területén tevékenykedő vállalkozások. Feltűnően alacsony innovációs készségről kaptunk jelzéseket viszont az építőipar területéről. A vállalati versenyképesség és korszerűség javítása érdekében előirányzott intézkedések közül a legnépszerűbbek továbbra is az intenzív piackutatás, az értékesítési hálózat fejlesztése, az értékesítési feltételek, illetve az eladás utáni szolgáltatások javítása. A fejlesztési erőfeszítések leggyakoribb korlátja a tőkehiány, illetve a K+F befektetések megtérülésének szerény esélye.

A vállalati pénzügyi várakozások határozottan kedvezőek. Az idén a jövedelmezőség javulását várók aránya a válaszolók szinte minden szegmensében szignifikánsan magasabb a romlást várókénál. Csak a szállítási ágazat vár romlást, a mezőgazdasági és az állami többségű vállalatok között közel azonos a romlást és a javulást várók aránya. A vállalatok likviditási helyzete 1998-2000-ben általában kedvező volt, a jelen értékelés a fél évvel korábbival azonos.

A cégek általános gazdasági helyzete és likviditása továbbra is szorosan összefügg. Az egész évben kedvező likviditású cégek általában jó tőkeellátottságúak és magasabb arányban nyereségesek, s fordítva: a súlyos likviditási nehézségekkel küzdők között magasabb a veszteségesek és tőkehiányosak aránya.

2000-ben a kedvező likviditási helyzet fenntartását a vállalkozások forgalmuk, főként exportjuk átlagon felüli emelésével és jövedelmezőségük javításával kívánják elérni. A vállalkozások hitelfelvételtől való tartózkodása továbbra is jellemző, de hosszabb távon, főként a forgóeszközhitel esetében csökkenő. Az 1 hónapos lejáratú forgóeszközhitelek 2000 évi átlagos éves kamat- és egyéb költsége előrejelzésük szerint ugyancsak viszonylag alacsony 15,8%-os lesz.

Idén ismét a létszám bővülését prognosztizálók kerültek hajszálnyi többségbe a fogyástól tartókkal szemben (tavaly ez fordítva volt), a jellemző vélekedés azonban továbbra is az alkalmazásban állók számának stabilitása.

A várakozások többé-kevésbé összhangban vannak a konjunktúra strukturális sajátosságaival, tehát általában ott remélnek az átlagosnál magasabb arányban létszámnövekedést, ahol ezt a gazdasági folyamatok alakulása indokolttá teszi. (Így a közepes méretű - az 51-300 fő között foglalkoztatók -, a külföldi tulajdonban lévők, a mezőgazdaság és a szolgáltatások kivételével valamennyi nemzetgazdasági ág, a nyereségesen gazdálkodók, a beruházásaikat növelők). Létszámuk apadására a nagyobb méretű, az állami tulajdonban lévő, a mezőgazdaságban érdekelt cégek számítanak.

A válaszadók átlagosan 9-10%-ot megközelítő bérnövekedésre látnak módot (a fogyasztói árak átlagos növekedését 8-9%-ra valószínűsítve, azaz a reálbér-növekedés mértékét a megszokott módon erősen alábecsülve).

A legfontosabb vállalati törekvések rangsorában továbbra is a költségek csökkentése, illetve az árbevétel és a nyereség növelése van az első három helyen. A vezetés-szervezési törekvések közül a jó üzleti kapcsolatok kiépítését, a jól képzett szakemberek megszerzését, megtartását, illetve a meglévő termékek és szolgáltatások minőségének javítását említették leggyakrabban a válaszadók.

A vállalkozások modernizációját segítő gazdaságpolitikai lépések közül továbbra is az adók, illetve a tb-járulék csökkentése, illetve az állami fejlesztési támogatások a legnépszerűbbek, de a válaszadók csaknem harmada említette a gazdasági bűnözés elleni törvények meghozatalát, illetve érvényesítését, valamint az adminisztratív kötelezettségek csökkentését.

Az adó- és tb-terhek csökkentésére irányuló óhajokat igen széles körben fogalmazták meg a válaszadók, az állami támogatások iránti igényeket leggyakrabban a mezőgazdasági cégek említették. A gazdasági bűnözés elleni intézkedéseket "leghangosabban" a kereskedelmi és az építőipari vállalkozások "követelték".

A vállalati stratégiák megoszlása, 1996-2000

A vállalatok által követett stratégiák megoszlása az elmúlt öt évben egyfajta periodicitást mutatott, a jelen felmérés során éppen e "ciklus" felső pontját regisztrálhattuk.

Az egyes régiók közül a legmagasabb átlagos értékesítési várakozásokat a nyugat- és a közép-dunántúli cégek fogalmazták meg. A saját vállalkozás várható helyzetére vonatkozó várakozások tekintetében a közép-dunántúli és a központi régióból érkeztek a legderűlátóbb jelzések, míg az észak-magyarországi régióból a legkevésbé optimisták. A legderűlátóbb beruházási előrejelzések a közép- és észak-magyarországi, illetve a dél-alföldi régiókból érkeztek. A kapott vállalati információk alapján a területi egyenlőtlenségek további növekedésére nem lehet következtetni.