A csatlakozási tárgyalások első szakaszát megelőző, "Az ipar átvilágítása" címen futó, az ágazatok helyzetét tisztázó projektet a kormányzati szervek szakmai szövetségeink bevonásával és segítségével készítették el. A felméréshez szükséges adatokat és információkat ugyanis csak tagjaink tudták biztosítani. A projekt az (akkori) Ipari Minisztérium és a KOPINT-DATORG kutatóintézet közös gondozásában indult és feladata az ipar részletes, szektorális mélységű átvilágítása és a tárgyalások sikeres lebonyolításához szükséges teendők megfogalmazása.
Az átvilágítást megelőző országfelmérés kérdőívének válaszadási munkáiba is bevonták tagjainkat. A projekt alapján alakították ki a kormányzati tárgyalási stratégia kiinduló pontjait.
Az MGYOSZ, illetve elődszervezete 1995. közepén megalakította az EU ügyekkel foglalkozó bizottságát. Kezdetben a jogharmonizációval kapcsolatos feladatokat mértük fel. A tagszövetségeket megismertettük a Fehér Könyvvel és a Kormány jogharmonizációs programjával.
Az átvilágítás (screening) során terítékre került mintegy 30 témakörre saját szakértői csoportokat alakítottunk.
Közben megalakult Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége (MMNSZ), amelyik összefogja az összes magyar munkaadói szervezetet. Az MMNSZ EU szakértői zömében az MGYOSZ szakértői gárdájából kerültek ki. Ők tartják a kapcsolatot a kormány EU csatlakozásról tárgyaló témafelelőseivel és így szóbeli tájékoztatást kapnak a tárgyalások állásáról. Az MGYOSZ belső szakértői gárdája bármikor mozgósítható. Szakértelmüket és segítségüket felajánljuk a tárgyalások folytatásában.

2. A csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontjára kellő mélységben és reálisan fel kellett volna térképezni a hazai érdekeket, ki kellett volna alakítani ezek védelmében alkalmazandó érvrendszert, valamint tisztában kellett volna lenni az EU reális elvárásaival. Ez nem így történt, az EU érveit gyakran feltétel nélküli fogadjuk el, és ez nagy gazdasági károkat okozhat. Pl. a 2001. elejétől várhatóan hatályba lépő csomagolóeszköz-hulladék hasznosításáról szóló irányelv honosításakor 50 %-os hasznosítás elérését tervezik 2005-re, miközben a tagállamok is csak átlagban 32 %-os arányt értek eddig el a műanyag hulladék újrahasznosításban. Magyarországon reális, távlati célként 15 %-os arányt lehet kitűzni. Ennél magasabb arány elérése már energetikai hasznosítóművek beruházását igényli.
A hazai ipar védelmében még a meglevő lehetőségeket sem használjuk ki.
A környezetvédelem EU csatlakozási felkészülés során szinte minden szakmai szövetségünknek gondot okoz. Az előírások teljesítése olyan terhet ró a cégekre, melyet a jelenleg számba vehető forrásokból - évtizedes távlatban is - csak erejüket meghaladó nehézségek árán lesznek képesek kigazdálkodni. Ezek teljesítése tehát állami vagy EU források nélkül aligha oldható meg.
További gondot jelent, hogy míg az ország készül a csatlakozásra, folynak a tárgyalások, jogszabályainkat harmonizáljuk, környezetvédelmi lemaradásunkat igyekszünk bepótolni, eközben az uniós szabályozás is halad előre. Más témakörökben is felvetődhet, de itt súlyosabb a probléma: mihez is harmonizáljuk a szabályozásunkat. Ahogy az idő előrehalad, egyre több példa adódik. Pl. uniós szinten tervezik, hogy a gyártókat kötelezni fogják a használhatatlanná vált gépkocsik és számítógépek visszavételére. Erre sem vagyunk felkészülve.

Összeállította: dr.Cseresné Kovács Zsuzsanna