Hírek
 MUNKAADÓK és GYÁRIPAROSOK SZÖVETSÉGE Hírlevél
AZ EU-HARMONIZÁCIÓ VÁRHATÓ HATÁSAI
A MAGYAR GYÓGYSZERIPARRA ÉS A 2000. UTÁNI LEHETŐSÉGEK

 

A magyar gyógyszeripar az Európai Unió mintegy százszor nagyobb össz-kibocsátású gyógyszeriparához, illetve a szintén közel százszor nagyobb volumenű gyógyszerpiacához kapcsolódik majd. Az EU-országoknak is fontos a magyar piac, a mi gyártóinknak is fontos az EU-piac. Az óriási méretkülönbségek alapján remélhető, hogy gyártóink megtalálják azokat a piaci réseket, amelyek növekvő értékesítést és nagyobb jövedelmezőséget biztosítanak számukra.

Szerves fejlődés eredményeként kapcsolódunk az EU gyógyszerszektorához.
A magyar gyógyszeripar mindig is export-orientált volt. Emlékeztetek arra, hogy egyes gyártóinknak már a harmincas évek végén is voltak külföldön leányvállalatai. Magyar érdekeltségek nemcsak Európában működtek (Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Belgium, Spanyolország, Görögország, Törökország) hanem Egyiptomban és Mexikóban is.
Gyógyszeriparunk utóbbi három-négy évtizedének növekvő nyugat-európai export- és import forgalma, számos licenc- és know-how-kapcsolata, valamint a gyógyszerek közös kifejlesztésére, bevezetésére létrejött stratégiai szövetségek léte eredményes kapcsolódást tesz lehetővé.

Hangsúlyozni kell, hogy az EU gyógyszerpiaca alapvetően jól szabályozott, az 1993. január 1-től hatályos direktívák bevezetése nyomán. Addig meglehetősen fragmentált volt a piac, például ugyanazon gyártó adott C-vitamin készítménye az egyik országban vényköteles terméknek, a másikban OTC-nek, a harmadikban élelmiszernek minősült.
Tisztább, egységesebb lett a szabályozás, nemcsak a termékek osztályozása, hanem a gyógyszerkészítmények feliratozása, reklámozása és a gyógyszernagykereskedelem területén is. Ugyanez mondható el a gyógyszergyártás törzskönyvezési, minőségbiztosítási, valamint számos biztonságtechnikai, környezetvédelmi és munkaegészségügyi vonatkozásában is.
Ugyanakkor az árképzési és ártámogatási rendszerekről szóló EU irányelv csak annyit ír elő, hogy ezeknek minden országban átláthatóaknak kell lenniük. A gyógyszer-árszintek és az ártámogatási rendszerek harmonizációja a messze jövőbe vezető kívánság. Utalok itt az 1996-98. évekbeli Bangemann-féle kerekasztal tárgyalásokra, melyek a legcsekélyebb előrehaladást sem hozták meg ezen a kényes területen. Az átláthatóságot előíró irányelvnek megfelelő magyar jogharmonizációt 2001. december 31-ig meg kell teremteni.

Teljes mértékben elfogadható az EU gyógyszeriparával és iparpolitikájával foglalkozó 1996. áprilisi EU-tanácsi határozat, mely hangsúlyozza a következőket:

  • "az európai iparpolitika nem hagyhatja figyelmen kívül ennek a szektornak speciális természetét, amely szektor mind a közegészségügyet, mind a társadalombiztosítást érinti",
  • vagy hogy a gyógyszerellátás problémája a tagországok saját hatáskörébe tartozik, … "ők a felelősek a saját egészségügyi kiadásaik megtervezéséért és annak anyagi fedezetéért",
  • hogy "minden tagországnak saját magának kell meghatároznia, milyen intézkedések segítik elő legjobban a versenyt, miközben hozzájárulnak a tb-költségvetés egyensúlyához, lehetővé téve ugyanakkor a gyógyszerszektorban a technológiai fejlesztést",
  • és hogy a gyógyszerszektor iparpolitikájában elsőbbséget kell hogy kapjon a társadalomnak a biztonságos és hatékony, relatíve olcsó gyógyszerekkel való garantált ellátása.

Közismert, hogy az EU egységes piacán lényegi szempontok az alábbiak:

  • a tőke, az áru és a munkaerő szabad áramlása
  • az intézményrendszer országonkénti hasonlósága
  • azonos vagy közel azonos joganyag a tagországokban.

Az EU szempontjából figyelembe véve e feltételek magyarországi érvényesülését, elmondhatjuk a következőket:

  • Az EU - és a világ - bármely gyártója megjelenhet a magyar piacon akár importőrként, akár leányvállalat alapításával, akár képviseleti iroda nyitásával.
  • A behozatal 1991-től liberalizálttá vált, az egyedüli feltétel, hogy az illető gyógyszer törzskönyvezve legyen Magyarországon. Az egymást követő magyar kormányok nem éltek a társulási szerződés illetve az ideiglenes megállapodás adta lehetőséggel, mely szerint az EU-tagországokból importált gyógyszerekre éves kontingenst állapíthattak volna meg. Az 1992 évi keret 40 MUSD lett volna, ezt kellett volna évenként 10%-kal növelni, mígnem 2000. végére megszűnt volna a korlátozás. Ezzel szemben a valóságban az itt jelzett érték-volumenek többszöröse jött be az országba, évről-évre.
  • A magyar gyógyszeriparral és egészségüggyel kapcsolatos intézményrendszer legtöbb ponton eddig is hasonló volt az EU országokéhoz, vagyis létezik

    - az Igazságügyi Minisztérium (mely épp a jogi környezetért, annak harmonizálásáért felelős),
    - az EüMin. (az ország biztonságos gyógyszerellátásáért felel),
    - az OGYI (amely nemzetközi egyezmények, konvenciók alapján végzi munkáját),
    - az OEP és a PM (melyek a gyógyszerfinanszírozás szakmai illetve pénzügyi felelősségét viselik),
    - a Gazdasági Minisztérium (melynek feladata, hogy iparpolitikai szempontból tekintse át és befolyásolja a gyártás szabályozói
    közegét),
    - Az OMFB, amely továbbra is nagyon kevés pénzzel rendelkezik
    - a KöM (amely környezetvédelmi és biztonságtechnikai szempontból szabályozza a gyártók teendőit), stb.

    Néhány új elemet a közelmúltban elfogadott jogszabályok hoztak az intézményrendszerbe, ilyen pl. az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság, vagy az állatkísérletek etikus végzését ellenőrző Állatvédelmi Tanácsadó Testület és annak Tudományos Etikai Tanácsa.

  • A többéves EU-jogharmonizációs folyamatnak 2001. végére kell befejeződnie. Kiemelek néhány fontos változást - a teljesség igénye nélkül - melyek gyógyszeriparunkat érték illetve érik az EU-jogharmonizáció révén


A gyógyszertörvény (1998) illetve az azt módosító 1999. évi LIII. törvény alapján:

  • A gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények kategóriája 2003. december 31-ével megszűnik. Az ilyen termékek gyártói ill. forgalmazói a törvény 1999. január 1-i hatálybalépését követő 5 éven belül kérhetik készítményeik gyógyszerré való átminősítését, természetesen ehhez a hatóság pótlólagos vizsgálatok, klinikai kipróbálások elvégzését kérheti. Amennyiben az adott terméket nem minősítik át gyógyszerré, úgy az gyógyhatásra való hivatkozással nem lesz forgalomba hozható. Ez a szabályozás a termékek osztályozásáról szóló EU-direktíva adaptálását jelenti.
  • Tételesen felsorolja a törvény, milyen adatokat, információkat kell feltüntetni a gyógyszer csomagolásán és a betegtájékoztatón, mindezt szintén EU-konform módon írja elő.
  • Termékfelelősség: a vizsgálati készítmény, illetve a gyógyszer alkalmazásával összefüggésben keletkezett károkért korábban az állam tartozott felelősséggel a kárt szenvedett személy ill. hozzátartozója felé. Az új szabályozás - a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan - a felelősséget ahhoz az intézményhez rendeli, amely vétkes volt az adott esetben. Ez lehet a vizsgálat kezdeményezője, lehet a klinikai vizsgálatot végző intézmény, vagy a vizsgálatot engedélyező hatóság. Amennyiben ezek vétkessége nem bizonyítható, úgy a kártalanítás az állam kötelessége.
  • Az ipar szempontjából az is fontos kitétele a törvénynek, hogy a gyógyszergyártók a saját előállítású készítményeiket közvetlenül kiszállíthatják fekvőbeteg-gyógyintézet intézeti gyógyszertára számára.
  • A kiszámíthatóságot segíti az a rendelkezés, hogy a gyógyszer-törzskönyvezési eljárás időtartama a törzskönyvi kérelem benyújtásától számított legfeljebb 2 év lehet.

A törvény felhatalmazása alapján többféle alacsonyabb szintű jogszabály lépett életbe, így: a gyógyszergyártás személyi és tárgyi feltételeiről szóló kormányrendelet (benne a GMP, de a Qualified Person-ra külön rendelet készül), a GLP- és a nagyker-rendelet. Több más jogszabály kidolgozása folyamatban van, így a törzskönyvezésről, a tápszerekről, a gyógyszer-hulladék megsemmisítéséről illetve a kábítószerek gyártásáról és nagykereskedelméről szóló rendeletek.

A gyógyszertörvénnyel egyidőben elfogadott, az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvénynek az állatkísérletek végzésével foglalkozó része érinti közvetlenül a gyógyszergyártókat, gyógyszerkutató-fejlesztő intézeteket. A törvény az EU rendelkezéseihez hasonlóan kimondja: "Az állatkísérlethez engedély abban az esetben adható, ha az emberi vagy állati betegségek megelőzéséhez, felismeréséhez, gyógyításához" szükséges. A törvény előírja, hogy "Az állatkísérlet végzésére feljogosított és nyilvántartott intézményben munkahelyi állatkísérleti bizottságot .... kell létrehozni, és működtetni", ennek feladata egyebek mellett az állatkísérletek szakmai-etikai felügyelete.


A szellemi tulajdon védelmének EU-jogharmonizációját - tekintettel annak nagy súlyára, piacszabályozó erejére - külön pontban tárgyalja az EU és Magyarország közötti, 1991. évi Megállapodás.

Az EU-tagországok nagyobb része már korábban áttért az eljárás-szabadalmi rendszerről a szellemi tulajdon védelmének legfejlettebb formájára, a termékszabadalmi rendszerre. Spanyolország, Portugália és Görögország azonban csak 1992-ben, Finnország pedig 1995-ben lett termékszabadalmas ország. Magyarország az 1994. évi VII. törvénnyel, 1994. július 1-től tért át, jóllehet az
EU Megállapodás szerint várhatott volna ezzel 1996. végéig.


A törvény átmeneti (pipeline) szabadalmi oltalomról is gondoskodott bizonyos feltételek megléte esetén. Ezzel a jogi lehetőséggel azok tudtak élni, akik erre vonatkozó kérelmüket a törvény hatálybalépésétől számított egy éven belül benyújtották a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz. Információink szerint az EU tagállamaiból mintegy 300 pipeline szabadalmi kérelem érkezett.

A szabályozás a magyar gyártók oldaláról azt jelenti, hogy az 1987. január 1. előtt beadott eljárásszabadalmi kérelmeik alapján szabadon kifejleszthetik az illető terméket.


Végül, a gyógyszerek reklámozásáról és ismertetéséről szóló hazai szabályozás - a Gazdasági Reklámtörvény vonatkozó részei, valamint a 24/1997-es NM- és a 20/1998-as EüM-rendelet - csak nagy vonalakban tekinthetők EU-konformnak. Alapszabály, hogy a vény nélkül nem beszerezhető gyógyszerek csakis a gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosultak részére és kizárólag szakmai céllal reklámozhatók. A vény nélkül is kiadható gyógyszerek a fogyasztók részére is reklámozhatók. Ezekben a reklámokban azonban a jelenlegi magyar szabályozás szerint fel kell tűntetni a gyógyszer törzskönyvezési eljárása során jóváhagyott és a betegtájékoztatóban felsorolt legfontosabb mellékhatásokat. Ennek okául a jogszabály-alkotók a hazai lakosság nem kellő egészségügyi tájékozottságát mondják, mindenesetre ez így eltér az EU-országok szabályozásától. Ott elegendőnek tartják - a nálunk is kötelező - figyelmeztetést: "A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!" Ráadásul, a gyógyszertörvény szerint a gyógyszerésznek minden információt meg kell adnia a fogyasztónak.

Összegezve tehát a magyarországi körülményeket, itt az EU gyógyszergyártói a legtöbb vonatkozásban megfelelően szabályozott közeget találnak. Ezt kiegészíti az infrastruktúra (közlekedés, telefon) fejlesztése, regionális projektek, valamint a közbiztonság javítását célzó intézkedések.

Az EU-ból ide látogatók, vagy az itt dolgozó külföldiek már-már nyugat-európai szintű gyógyszerválasztékot találnak. Választéknak itt a hatóanyagok számát, valamint a késztermék-formák, dózis-erősségek, és a különböző csomagolási egységek számát tekintem az 1991-től hirtelen bekövetkezett teljes import-liberalizáció ugyanakkor jelentősen visszavetette a hazai gyártók piaci részesedését.

Nézzük meg, mi jellemzi a magyar cégek EU-ba irányuló exportját, az EU-ban való működésének lehetőségeit.

A magyar gyógyszercégek EU-ba irányuló exportját nem akadályozzák kereskedelmi korlátok.

A külföldi törzskönyveztetés számos nehézséget, sok kiadást jelent, de elvégezhető. Van olyan gyárunk, amely már 1993-ban célul tűzte ki, hogy adaptálja az európai uniós regisztrációs követelményeket.
Valamennyi gyártónk előtt ismert az 1995-től működő londoni törzskönyvezési hatóság, az EMEA követelményrendszere.
Igaz, hogy csak EU-országbeli cég vagy jogi személy nyújthat be törzskönyvi dokumentációt, de ilyen cég található, sőt alapítható is.
A külföldi törzskönyvezés módja, követelményrendszere minden elemében ismert, a csatlakozáskor nem fog újként jelentkezni gyártóink számára.

Úgyszintén, mivel a hazai gyártók itthon egyre több területen EU-harmonizált jogszabályok közepette működnek, van módjuk megismerni a kinti feltételeket.
Vonatkozik ez a gyógyszermarketing, gyógyszerpromóció önszabályozási gyakorlatára is. A MAGYOSZ és az NGYE 5. éve létező, nemrég megújult közös Etikai Kódexe a nyugat-európai hasonló szabályozásokat vette alapul.

Az EU-országok hagyományos felvevő piacai a magyar gyógyszergyártók hatóanyagainak. A fejlődés útja azonban az, hogy egyre nagyobb mértékben tudjunk késztermékeket exportálni ezekbe az országokba. Jelenleg Magyarország késztermék importjának és exportjának szaldója az EU viszonylatában erősen negatív, de már vannak országok - Nagy-Britannia és Franciaország - ahová számottevő értékben exportálunk készterméket. (lásd 1. és 2. számú mellékleteket)

 


 1. sz. melléklet

Magyarország gyógyszerkésztermék importja és exportja
az EU viszonylatában, MUSD
  Import Export Szaldó
1997 263,6 20,2 243,4
1998 310,5 27,8 -282,7
1999 353,5 45,2 -308,3


Forrás: KOPINT-DATORG

 

2. sz. melléklet

  • Magyarország gyógyszerkésztermék importja és exportja
    az EU országok viszonylatában, MUSD

    1999

      Import Export Szaldó
    Ausztria 19,1 3,5 -15,6
    Belgium 47,9 0,0 -47,9
    Dánia 16,2 1,3 -14,9
    Finnország 2,0 - -2,0
    Franciaország 46,8 10,6 -36,2
    Görögország - 0,7 +0,7
    Hollandia 27,8 1,3 -26,5
    Írország 12,3 0,1 -12,2
    Nagy-Britannia 43,7 19,4 -24,3
    Németország 79,4 6,3 -73,1
    Norvégia 0,1 0,1 0,0
    Olaszország 34,0 1,1 -32,9
    Portugália 0,3 0,1 -0,2
    Spanyolország 11,6 0,3 -11,3
    Svédország 12,3 0,4 -11,9
    EU összes 353,5 45,2 -308,3
           


    Forrás: KOPINT-DATORG


    Mi várható a következő években?

    Természetesen gyáraink fejlesztési stratégiáját, termék-választékát és főbb piacait a tulajdonosok határozzák meg. Néhány általános tendencia azonban valószínűsíthető:

    • a fizetési nehézségekkel küszködő keleti régió megtartása mellett törekedni kell a nagyobb arányú nyugati késztermék exportra.
    • a külföldi szakmai befektető, mint tulajdonos továbbra is kedvező lehetőségeket tud biztosítani nemzetközi innovációs és marketing hálózata révén.
    • az originális kutatás-fejlesztés terén - annak egyre nagyobb idő- és költségigénye miatt - célszerű stratégiai szövetségeket létrehozni.
    • A generikus fejlesztésekkel kapcsolatban:

    Mind a magyar gyógyszeriparnak, mind pedig a fogyasztás finanszírozóinak (társadalombiztosítás, kórházak, betegek) alapvető érdeke, hogy a generikussá váló termék parallel magyar versenytársát már az eredeti termékre vonatkozó szabadalmi oltalom lejárta előtt ki lehessen fejleszteni, és az oltalom lejártát követően azonnal forgalomba lehessen azt hozni. A hatályos magyar szabadalmi törvény erre lehetőséget biztosít, mivel a törzskönyvezési célból végzett kísérleti tevékenység nem minősül szabadalombitorlásnak.

    A tagállamok nemzeti szabadalmi törvényei nem rendelkeznek abban a kérdésben, hogy generikus cégek a forgalombahozatali engedélyt az originátor alapszabadalmának érvényességi ideje alatt megszerezhetik-e. A kérdés eldöntése a bírósági gyakorlat feladata. E tekintetben sem beszélhetünk azonban egységes EU joggyakorlatról. Így pl. Olaszországban generikusok a forgalombahozatali engedélyt még akkor sem szerezhetik meg, ha a vizsgálati eredményeket külföldön elvégzett biológiai (farmakológiai és klinikai) kísérletekre alapozzák, minthogy az olasz bíróság már ezt a tevékenységet is szabadalombitorlásnak minősíti. Ezzel szemben pl. Nagy-Britanniában és Németországban forgalombahozatali engedély külföldön végrehajtott vizsgálati eredmények jegyzőkönyvei alapján jogszerűen megszerezhető, ellenben az országon belül elvégzett vizsgálatok már szabadalombitorlásnak tekintendők.

    Fentiekből következik, hogy a szóbanforgó kérdésben még egységes EU bírói gyakorlatról sincs szó.

    • A gyógyszeripar a magyar iparnak és vegyiparnak az átlagosnál hatékonyabb szakágazata, akár a termelékenységet, akár a hozzáadott érték arányát, akár az export-orientáció mértékét és fajlagos devizahozamát tekintjük. Ugyanakkor a gyógyszeripar fontos szállítója a hazai egészségügynek.

    Alapvetően fontosnak tartjuk, hogy nagy hagyományokkal, világszerte elismert K+F eredményekkel büszkélkedő iparágunk - mely közvetlenül mintegy 14 ezer, közvetve további kb. 20 ezer főt foglalkoztat - a megváltozott belföldi és exportpiaci körülmények közepette is megőrizze értékeit. Ehhez szükségünk van kormányzati, iparpolitikai támogatásra, melynek fő lehetséges eszközeit az alábbiakban látjuk:

    • az adókedvezmények kiterjesztése a következő évekre is,
    • a környezetvédelmi beruházások, valamint a K+F központi támogatása,
    • EU-források feltárása, elérhetővé tétele négy nagy terület pénzügyi támogatására, ezek:

    • a kisvállalati kör erősítése, beleértve a háttéripari cégeket is,
    • a minőségbiztosítási rendszerek kiépítése, továbbfejlesztése,
    • környezetvédelmi beruházások finanszírozása,
    • a nem versenyszférában működő kutatóhelyek (egyetemek, klinikák, akadémiai K+F helyek) támogatása, részfinanszírozása.

    Szükség van továbbá arra, hogy az árképzés, árelfogadás mechanizmusában az illetékes szervek elfogadják azt a természetes, közgazdasági érdeket, mely szerint a gyártók a termelői árakban érvényesíteni kívánják az őket ért inflációs hatásokat.

    Az is fontos szempont, hogy gyártóink széles választékban kínálnak jó terápiás hatású termékeket, relatíve mérsékelt áron, forintért.
    Bölcs dolog lenne a mindenkori kormányoktól, ha jobban figyelnének a gyógyszeripar gondjaira, hiszen az EU-ban is, más országokban is úgy tekintenek saját gyógyszeriparukra, minta nemzeti egészségügy fontos tényezőjére.

    Magyarországon az elmúlt évek ár-restrikciója nagymértékben csökkentette a gyógyszergyártók belföldi jövedelmezőségét. Ezen a vonalon nem szabad továbbmenni, mert meg van a veszélye a tőke kivonulásának, és ezzel egy hagyományos sikerágazat menne csődbe az EU-tagság küszöbén.

    A magyar fél derogációs törekvései

    a/ Az iparjogvédelem területén:

    Gyakran felmerül mostanában az EU kétféle, hatásában azonos jellegű szabályozása, a kiegészítő oltalmi bizonyítvány és a törzskönyvi adatvédelem.

    Az 1768/92 számú EEC-rendelkezés a kiegészítő védelem révén a korábbinál 5 évvel hosszabb, max. 15 éves oltalmi időt biztosít a gyógyszerek számára, az Európai Közösségben kapott első forgalombahozatali engedély időpontjától számítva. A törzskönyvi adatvédelem pedig azt jelenti, (ld. a 65/65 EEC-rendelkezést), hogy az originátor cég törzskönyvi dokumentációi az adott országban törzskönyvezni szándékozó generikus gyártó számára 6 ill. 10 évig nem elérhetők, azokra nem hivatkozhat, vagyis készítményét nem tudja törzskönyveztetni. Mindkét szabályozás azt célozza, hogy az originátor készítménye minél tovább maradhasson monopol-pozícióban a piacon.

    Indokoltnak látszik e rendelkezések átvétele alól átmeneti mentességet kérni, és nemcsak a generikus gyártók érdekében. A gyógyszerek finanszírozói, vagyis a társadalombiztosítás, a kórházak és a betegek fizetőképessége egyaránt igen korlátozott, tehát számukra az lenne előnyös, ha minél előbb rendelkezésre állnának a hatékony, bevált gyógyszerek generikus megfelelői.

    A 2003-ra számított csatlakozást követően tehát érdemes lenne még öt évet adni a gazdaságnak, hogy megerősödjön, és jobban el tudja viselni a fenti korlátozásokból fakadó többletköltségeket. Amennyiben az EU nem fogadja el ezeket a derogációs kéréseket, úgy Magyarország gyógyszerkiadásai már a csatlakozást követően évente több milliárd Ft-tal megnőnének.

    b/ Környezetvédelem

    Ami a környezetvédelmi szabályozást illeti: áttanulmányozva az EU jogszabályait, valamint a hatályos ill. előkészületi stádiumban lévő hazai környezetvédelmi jogszabályokat, megállapítható, hogy azok vagy hasonlóak az EU-éhoz, vagy szigorúbbak annál.

    A jogharmonizációs törekvések során követendő irányelvnek tartjuk, hogy se a gyógyszeripar, se a hazai gyógyszerellátás ne kerüljön méltánytalan, lehetetlen helyzetbe, az EU-csatlakozással járó jogharmonizációs kötelezettség ne állítsa az iparágat környezetvédelmi szempontból megoldhatatlan feladat elé. Ehhez egyrészt szükségesnek látjuk, hogy a hazai törvényalkotásban az EU-direktívák követelményeinél szigorúbb előírások ne szülessenek, másrészt, hogy az EU-direktívákhoz történő csatlakozáshoz megfelelő türelmi-felkészülési időt, 10-12 éves moratóriumot, az EU-jogszabályok betartása alóli részleges mentességet kapjunk. Elfogadhatónak tartunk egy olyan általános elvárást, mely szerint a környezetszennyező kibocsátások a moratórium időszakában nem nőhetnének a jelenlegi szinthez, mint bázishoz képest.

    Türelmi időre két okból van szüksége az iparágnak:

    1. Bizonyos teendők ellátása technikailag több évet igényel, még akkor is, ha rendelkezésre állna minden szükséges pénzeszköz (pl. talajtisztítás, csatornahálózat fejlesztés).
    2. A beruházási többletkiadások fedezete csak többéves időszak alatt termelhető ki. A moratórium ideje csökkenhet, amennyiben a termelő vállalatok a magyar államtól vagy EU forrásból támogatást kapnak környezetvédelmi beruházásaikhoz.

    Végül felhívom a figyelmet arra, hogy a világméretű globalizáció hatása alól hosszú távon egyik piacgazdaság sem vonhatja ki magát. Utalok az EU, USA és Japán közötti GCP harmonizációs tárgyalásokra, melyeknek eredményeit folyamatosan átvesszük.


    dr. Buzás László