I.EU csatlakozási felkészültség és ennek feltételei vállalatnagyság és tulajdonforma szerint
1. Tagjaink Európai Unióra vonatkozó ismeretei, felkészültsége változó. Ez függ az adott iparág helyzetétõl és – tagszervezet esetében - a tagvállalati körtõl, amelyet felölel. Ahol nagyarányú a multinacionális vállalatok száma, jobban hozzájutnak információkhoz és a külföldi partner révén felkészültebbek az integrációra. A tagvállalatok, tagszervezetek között ezen a területen évrõl-évre egyre gyorsabb az elõrehaladás.
-
A versenyszférában a vállalkozások között a differenciálódás fokozódott.
A külföldi tõkével mûködõ vegyesvállalatok a felkészülésben kezdettõl fogva helyzeti elõnnyel rendelkeznek, rendelkezésükre áll az alkalmazkodáshoz szükséges technológiai, információs és piaci háttér. Ez a szféra általában versenyképesebb és piacorientáltabb, mint a magyar vállalati átlag, az EU piaccal fokozottabban fonódott össze. -
A hazai tulajdonú magánvállalkozások, amelyek jellemzõen közepes vagy kisvállalkozások, kis hányada készült fel az EU követelményrendszerének alkalmazására, jóllehet a hazai piaci verseny változásaiban érzékelik az EU csatlakozás közeledésének hatásait. Az exportorientált, elsõsorban bérmunkával foglalkozó vállalkozások számára a követelmények ismertek, piaci lehetõségeik azonban hosszabb távon az élõmunka költségeinek növekedésével beszûkülhetnek.
-
Az állami tulajdonú vállalatok körében lemaradás tapasztalható. Ebben a szférában nagyarányú az állami döntésekre való várakozás. Az általános kép mellett vannak kivételek: (a közlekedési ágazat, pénzügyi szféra), ahol a nemzetközi kapcsolatok kikényszerítették az integrálódás gyorsított ütemû elõkészítését.
A vállalkozási
szférában a piaci kényszer és a folyamatos
szabályozási változások határozzák meg
az integrációs folyamatot. Másrészt nagy szerepet
kap az esetlegesség, hogyan, milyen helyzetben kerülnek kapcsolatba
a kihívásokkal a gazdaság szereplõi, kapnak-e
információt és fel tudnak-e készülni
rájuk. Az egyes vállalatok, vállalkozások ez
irányú cselekvéseiket nem tudják valamiféle
átfogóbb szektor- vagy nemzetgazdasági
stratégiába helyezni, sõt azzal sem számolhatnak,
hogy egyedi, integrációspecifikus intézkedéseiket,
lépéseiket valamilyen intézmény célzottan
támogatná vagy csak elismerné, akár
pénzügyi, akár a közigazgatási vagy éppen
a szakmai szférában. Különösen
szembetûnõ ez a hiány olyan esetekben, ha a vállalat,
vállalkozás az integrációs
kilátásokkal számolva leépítésre,
tevékenységének felszámolására
kényszerül. Legkevésbé sem igazolódik vissza,
hogy az integrációs folyamat a hazai gazdaság kiemelt vagy
éppen stratégiai fontosságú tényezõje
volna.
A nagyvállalati szektorban magasabb szintû az aktív,
tudatos alkalmazkodás, mint a KKV szektorban.
Ugyanakkor az utóbbiak jobban felismerték, hogy
erõfeszítéseik nem megfelelõek és/vagy nem
hozzák meg tömegesen az elvárt eredményt.
Az integrációhoz viszonyuló
vállalkozói magatartás tehát nem egységes.
Általában hiányzik az integráció melletti
érdekek megjelenése, artikulációja. A
vállalatnagyság, tulajdonos és ágazatok mellett
ebben komoly szerepe van az állam magatartásának. A
szabályozók gyakori változása jelentõsen
befolyásolja a gazdálkodó szervezetek
környezetét, a hosszútávú
gazdálkodási stratégia hiánya az EU -
vállalat viszony helyett állam - vállalat viszonyt
erõsíti. A vállalkozások jelentõs
része ezért nagy várakozást fûz az
állami szerepvállaláshoz.
A
utóbbi években készült felmérések
még mindig azt mutatják, hogy a kis- és
középvállalkozások részérõl a
sikeres integráció akadályaként elsõ helyen
az információhiány szerepel. Az
információhiányhoz hozzájárul, hogy nincs
integrációs stratégia, amiben meg kellene határozni
a gazdasági priorításokat, létre kellene hozni a
stratégiának megfelelõ közgazdasági
feltétel- és eszközrendszert.
A
tagszövetségeink többségét a kormányzati
szervek az átvilágítást megelõzõ
országfelmérés kérdõívének
válaszadási munkáiba bevonták. Jóllehet mind
a kormányzati, mind az érdekképviseleti szervektõl
igénylik a gyakoribb információáramlást, a
kérdõíves felmérés óta azonban nincs
információjuk az adott szakterületen a tárcák
tevékenységérõl.
2. A csatlakozási tárgyalások
megkezdésének idõpontjára kellõ
mélységben és reálisan fel kellett volna
térképezni a hazai érdekeket, ki kellett volna
alakítani ezek védelmében alkalmazandó
érvrendszert, valamint tisztában kellett volna lenni az EU
reális elvárásaival. Ez nem így történt,
az EU érveit gyakran feltétel nélküli fogadjuk el,
és ez nagy gazdasági károkat okozhat. Pl. a 2001.
elejétõl várhatóan hatályba
lépõ csomagolóeszköz-hulladék
hasznosításáról szóló irányelv
honosításakor 50 %-os hasznosítás
elérését tervezik 2005-re, miközben a
tagállamok is csak átlagban 32 %-os arányt értek
eddig el a mûanyag hulladék
újrahasznosításban. Magyarországon reális,
távlati célként 15 %-os arányt lehet kitûzni.
Ennél magasabb arány elérése már energetikai
hasznosítómûvek beruházását
igényli.
A hazai ipar védelmében
még a meglevõ lehetõségeket sem használjuk
ki. Erre példa gyógyszeripar.
1996. EU Tanácsi Határozat
hangsúlyozza hogy "az európai iparpolitika nem hagyhatja
figyelmen kívül ennek a szektornak speciális
természetét, amely szektor mind a
közegészségügyet, mind a
társadalombiztosítást érinti",
-"ez a probléma a tagországok saját
hatáskörébe tartozik", ..."õk a
felelõsek a saját egészségügyi kiadásaik
megtervezéséért és annak anyagi
fedezetéért",
-"minden
tagországnak saját magának kell meghatároznia,
milyen intézkedések segítik elõ legjobban a
versenyt, miközben hozzájárulnak a
tb-költségvetés egyensúlyához,
lehetõvé téve ugyanakkor a gyógyszerszektorban a
technológiai fejlesztést",
-a
gyógyszerszektor iparpolitikájában
elsõbbséget kell hogy kapjon a társadalomnak a
biztonságos és hatékony, relatíve olcsó
gyógyszerekkel való garantált ellátása.
Az elmúlt 10 évben az egymást
követõ
kormányok:
- nem éltek a Társulási
Megállapodásból, illetve az 1992. márciusában
aláírt Ideiglenes Megállapodásból
fakadó azon lehetõséggel, hogy a hazai gyógyszeripar
védelmében évente csak az ott meghatározott
értékhatárig engedélyezték volna
gyógyszerek behozatalát az EU országaiból,
- nem fogadták el azt a gondolatot, hogy a
gyógyszerek társadalombiztosítási
támogatási rendszerén keresztül nyújtsanak
védelmet a hazai gyógyszeriparnak (amire pedig
EU-országokból is találunk korábbi
példákat),
- nem ismerték el az
ipar igényét, hogy termelõi árait az õt
ért inflációs hatásoknak megfelelõen emelje,
- nem adtak központi K+F támogatást
az iparnak, még a termékszabadalomra való, sok
áldozattal járó átmenet kapcsán sem,
- nem tudtak elérni
gazdaságdiplomáciai eredményt az orosz export drasztikus
visszaesése idején, sem 1991-92-ben, sem 1998. óta.
Számos tagszervezetünk felismerte, hogy
az érdekérvényesítés és
információhoz jutás legkézenfekvõbb
módja az, ha tagok lehetnek az EU mellett mûködõ
nemzetközi szakmai szövetségekben. Van olyan
tagszövetségünk, amelyik három nemzetközi
szövetségnek is tagja.
A hazai szakmai
szövetségek számára hatalmas feladat, hogy
egyáltalán bejussanak az EU mellett mûködõ
nemzetközi szövetségekbe, aminek két nagy
akadálya van: a nemzetközi szövetség
tagságával járó anyagi megterhelés,
másrészt a nyelvi akadályok. Ha ezt a kettõt
sikerül teljesíteni, a szövetségek tapasztalatai
alapján jelentõs információkhoz jutnak és az
adott ágazat csatlakozási feltételeivel is tisztában
lesznek. Annak azonban tudatában vannak, hogy ez az egyetlen
járható út érdekeik hathatós
védelmére. Nem elhanyagolható szempont, hogy ilyen
kapcsolatokon keresztül lehet megismerni azokat a -
vámhatárok lebontása után is alkalmazható -
piacvédelmi intézkedéseket, amelyeket az Unión
belül hatékonyan tartják távol a
versenytársakat.
Az EU esetenként olyan
elvárásokat támaszt a csatlakozni
kívánó államokkal szemben, amit maga sem
teljesít, illetõleg nem tart be következetesen. Ezt
természetesen nem ismeri el, hanem hosszú évtizedek
piacgazdasági gyakorlatában megérlelõdöttt,
kifinomult és jól bevált taktikus érvekkel
támasztja alá saját gyakorlatát. Ezért a
tárgyalások hatékonyságát nagyban
emelné az elõzetesen feltérképezett EU
módszerek lehetõség szerinti alkalmazása. Ha erre
nincs mód, legalábbis érvelni lehetne az olykor
ellentétes EU gyakorlattal. Pl. a szubvenció tilalmát mind
a mai napig megszegik az EU-n belül, ha egy ágazat helyzetét
válságosnak ítélik.
II. Horizontális
csatlakozási témakörök, a tagság közös
problémái:
1. A
környezetvédelem EU csatlakozási
felkészülés során szinte minden szakmai
szövetségnek gondot okoz. Az elõírások
teljesítése olyan terhet ró a cégekre, melyet a
jelenleg számba vehetõ forrásokból –
évtizedes távlatban is – csak erejüket meghaladó
nehézségek árán lesznek képesek
kigazdálkodni. Ezek teljesítése tehát állami
vagy EU források nélkül aligha oldható meg.
További gondot jelent, hogy míg az
ország készül a csatlakozásra, folynak a
tárgyalások, jogszabályainkat harmonizáljuk,
környezetvédelmi lemaradásunkat igyekszünk
bepótolni, eközben az uniós szabályozás is
halad elõre. Más témakörökben is
felvetõdhet, de itt súlyosabb a probléma: mihez is
harmonizáljuk a szabályozásunkat. Ahogy az idõ
elõrehalad, egyre több példa adódik. Pl. uniós
szinten tervezik, hogy a gyártókat kötelezni fogják a
használhatatlanná vált gépkocsik és
számítógépek visszavételére. Erre sem
vagyunk felkészülve.
A
környezetvédelmen belül a hulladékgazdálkodásra
a csatlakozási felkészülés során
jelentõs feladatok nehezednek. Magyarországon a termelésben
keletkezõ szilárd hulladék GDP arányosan
háromszorosa az OECD országok átlagának. Ennek
csökkentése elsõsorban az ipari szerkezetváltás
segítségével mehet végbe.
A
hulladékgazdálkodás feladatainak
végrehajtásához nem elég megalkotni a
hulladék törvényt, komplex eszközrendszer (jogi-,
gazdasági-, mûszaki szabályozás)
szükséges, és a végrehajtás jelentõs
költségvetési támogatást, és
uniós finanszírozási forrásokat is
feltételez.
2. Verseny, egységes piac
Jóllehet exportunk túlnyomó része ma is az
EU-ba irányul, a csatlakozás mégis olyan versenynek teszi
ki a gyengén tõkésített magyar cégeket
– elsõsorban kis- és
középvállalkozásokat, - amelyben nem tudnak helyt
állni. Versenyképességük
és tõkeerejük növelése érdekében
még a csatlakozás elõtt elengedhetetlennek tartjuk a
vállalkozásokra háruló közterhek
jelentõs és érezhetõ
mérséklését.
Liberalizálni, a totális versenynek kitenni a hazai
cégeket akkor szabad, ha annak a szabályozási
feltételeit a kormány megteremti (pl. liberalizált piac
hatékony versenyjog nélkül csak a tõkeerõs
külföldi cégeknek lenne elõnyös).
Nem ismeretes, hogy milyen kormányzati elképzelések
vannak az egységes piacon biztosítandó egyenlõ versenyfeltételek
megvalósítására, valamint hogyan gondolják az állami támogatás rendszerét az EU ezirányú
politikájával összehangolni. Fontosnak tartjuk, hogy a KKV
szektorra vonatkozo állami segítség (programok) ne csak a
termelést, de a szolgáltatásokat is
támogassák.
A hazai cégek
megerõsödését szolgálná, ha a közbeszerzések területén EU
konform módszerekkel lehetne õket elõnyben
részesíteni. Ezek a piacvédelmi eszközök azonban
szakmánként változók és a szakmai
szövetségeknek maguknak felkutatniuk. Tapasztalatokat EU-s
szintû szakmai szövetségektõl lehet és kell
elsajátítaniuk.
3. Adóügyek
A magyarországi társasági
nyereségadó 18 %-os, EU mértékkel mérve
is alacsony. Ha azonban a Kormány erõteljes gazdasági
növekedést szeretne, Írországról kellene
példát venni, ahol a feldolgozóiparra vonatkozó 10
%-os társasági adó mérték mellett
érték el a magas növekedési rátát.
A társasági adó
mértékét nem önmagában kell nézni, hanem
egyéb terhekkel együtt. Pl. iparûzési adóval
együtt – 10 % nyereségességet feltételezve
– már megközelíti a 40 %-ot. Ez magasabb, mint az OECD
átlag és EU viszonylatban sem számít alacsonynak.
Felvetõdik, hogy a ténylegesen fizetett
társasági adó – az adókedvezmények
miatt - ennek kétharmada. Adókedvezményben azonban csak
néhány nagy multinacionális cég
részesül. A vállalkozások 99 %-a számára
az adókedvezmény igénybevételéhez megszabott
normatív feltételek teljesíthetetlenek. Az
adókedvezmények EU konformitását meg kellene
vizsgálni, különös tekintettel a hosszú
távú kiszámíthatóságra.
Nem tartjuk meggyõzõnek azt az
indoklást, hogy az EU csatlakozási követelményekkel
magyarázzák az ÁFA kulcsok
módosítását. Egyrészt a felsõ kulcs
– ami európai viszonylatban is magas –
csökkentését kompenzálandó a
kedvezményes kulcsot emelni akarják csaknem olyan
mértékûre, mint az EU-ban a normál ÁFA kulcs.
(12-rõl 14 %-ra emelnék itthon, miközben az EU normál
kulcsa 15 %). Igencsak meggondolandónak tartjuk az energiatermékek
átsorolását kedvezményes kulcs alól a
normál kulcs alá, mert az EU-ban is van rá precedens, hogy
kedvezményes kulcs alá tartoznak (pl. a földgáz
és az áram Portugáliában,
Görögországban és Írországban).
Nálunk pedig a kedvezményes kulcs közel megegyezik az EU
normál kulcsával. Nehezen hihetõ, hogy ennek nem lenne
inflációs hatása.
Véleményünk szerint az EU konformítás
jegyében kellene megreformálni a helyi finanszírozás
rendszerét és ennek keretében újragondolni a helyi adók rendszerét.
4.Foglalkoztatás,
szociális ügyek: munkavédelem,
munkaegészségügy.
A
csatlakozás feltételéül elõírt
jogharmonizációs tevékenység az eddigiekben
elõzetes hatásvizsgálatok és megfelelõ
idõbeli ütemezés nélkül történt.
Ennek következtében egyes esetekben (pl. képernyõs
munkavégzés minimális egészségügyi
és biztonsági követelményei) a
gazdálkodó szervezetek felkészülésének
lehetõségei szûkültek, mert a direktívák
honosításával kapcsolatos költségeket,
kiadásokat elõre nem lehetett megtervezni és a
bevezetésre rendelkezésre álló idõ túl
rövid.
Munkaadói szempontból a
munkahelyi egészség és biztonság
védelmének követelménye szorosan összefügg a
harmadik, un. balesetbiztosítási ág
létrehozásának szükségességével
és idõszerûségével.
Az
európai direktívák honosítása a
munkavédelmet érintõ már hatályos
belsõ jogszabályok közötti összhang
megteremtését is szükségessé teszi,
ezért nélkülözhetetlen a belsõ
szabályozás harmóniájának mielõbbi
megteremtése.
Magyarországon jelenleg
felsõfokú munkavédelmi szakképesítést
csak posztgraduális úton lehet szerezni. A
közeljövõben sürgõs megoldandó feladat a
graduális felsõfokú munkavédelmi
szakképzés kidolgozása, mert – ismereteink szerint
– ennek megoldása uniós követelmény. A
képzési koncepció kialakítása, valamint a
képzés személyi és szervezeti feltételeinek
megteremtése idõigényes tevékenység, amelynek
elõkészítõ munkálatait haladéktalanul
meg kell kezdeni.
Magyarországon egységes
munkafelügyelet jelenleg nincs – a szociális partnerek
ezért kezdettõl fogva egyetértettek az ILO
munkavédelmi missziójának a munkafelügyeletek
egységesítésére vonatkozó
ajánlásával.
A szociális párbeszéd rendszerét
átalakították. Az új rendszerben több
fórum alakult (OMT, GT, IT, stb.) melyek még nem
mûködnek olajozottan. A törvényalkotás
során számítanak a munkaadók
véleményére, de általában rövid az erre
szánt idõ, melyet a 3 hetes parlamenti menetrend is
behatárol.
A csatlakozás
elõkészítésének minden fázisába
szükségesnek tartjuk a szociális partnerek
bevonását.
5. A Strukturális alapokhoz (csatlakozás
elõtti alapok) való hozzáféréshez
szükséges lenne, hogy az adott régió
képviselõi önállóan döntsenek a
saját fejlesztési elképzeléseikrõl
(természetesen az EU és az ehhez igazodó
magyarországi – priorítások megszabta - keretek
között). Ennek az a feltétele, hogy regionális szinten
legyen elegendõ információ az igénybe vehetõ
forrásokról, a pályázati feltételekrõl
és ezek átláthatók legyenek..
III. A szakmai
tagszervezetek felkészültsége, problémái:
A/ Az ágazati
tagszervezetek
1. A bányászat egyes területeire
derogációt kell érvényesíteni. Az
állami tulajdonban volt bányászat olyan gazdasági,
környezeti és szociális viszonyokat alakított ki,
amelyeket rövid idõ alatt európai uniós
követelményeknek megfelelõen átalakítani
állami szerepvállalás és támogatás
nélkül nem lehetséges. A bánya
bezárásáig az 1990 elõtt állami
beruházással létesített
szilárdásványbánya esetében a
rekultivációs és bányabezárás
költségeit az államnak át kell vállalnia
függetlenül attól, hogy a bányát
privatizálták-e vagy sem.
A
magyarországi szénbányászat sorsa alapvetõen
a szénbázisú energiatermelés
lehetõségeitõl függ, miután az ipari és
lakossági igény szinte teljesen megszünt. Szakmai
körökben úgy látják, hogy az áramimport
felszabadítását az EU igyekszik erõltetni, hogy az
Unióban meglevõ erõmûvi
többletkapacításoknak így teremtsen újabb
piacot. Ugyanakkor arra semmilyen garancia nincs, hogy amikor a magyar
erõmûparkot visszafejlesztették, ugyanolyan alacsony
áron lehet majd áramot vásárolni az uniós
piacon, mint ma.
Az uniós csatlakozáshoz
elengedhetetlen lenne, hogy a bányatörvényt, a
földtörvényt és a kisajátítási
törvényt összhangba hozzák egymással.
2. Az energiatermelés területének
felkészültsége számos feldolgozóipari
tagszervezetünk, mint energia nagyfogyasztók jövõbeli
versenyképességét befolyásolja. Az energiaszektor a vezetékes (gáz és villamos
energia) energiahordozók kivételével teljesen
liberalizált, érvényesülnek az EU belsõ
piacára vonatkozó irányelvek. Az árak
vonatkozásában a fokozatos emelés hatására az
energiaárak lassan fedezik a költségeket, de a tarifa
szerkezet kiigazításra szorul.
Tekintettel
a környezetvédelmi elõírások
teljesítésében levõ lemaradásunkra, a
tárgyalások során ragaszkodni kell ahhoz, hogy minden olyan
jogforrás alól, ami ez idõ alatt keletkezik,
derogációt kell kérni. A felhasználói szektor
érdekében egyes olajipari termékeknél
Magyarország a csatlakozás után átmenetileg
folytatni kívánja az uniós szintnél alacsonyabb
vámok alkalmazását.
Az
energiaszállító hálózatok
hozzáférése monopolizált. Még viták
vannak – fõleg a gázszállítás .-
liberalizálható-e a hozzáférés és
ennek milyen hatásai lesznek, milyen árszabályozási
modellt kellene alkalmazni. Problémát jelent még a
szén- (integráción kivüli bányák)
állami támogatásának leépítése.
3. A cementipar számára az EU környezetvédelmi
követelményeinek teljesítése problémás.
Ez két területen jelentkezik: a levegõtisztaság
és a hulladékgazdálkodás területén.
A hazai cementipar jövõbeli
versenyképességének
kulcskérdései:
- az energiaköltséget
racionalizáló és mérséklõ
alternatív tüzeléstechnológia EU gyakorlatának
átvétele, különös tekintettel a másodlagos
tüzelõanyagok (hulladéktüzelés)
alkalmazására,
- a gyári kiszolgálás magas
szintû korszerûsítése (csomagolás,
rakodás),
- a profil bõvítése a kedvezõ
gyártóhelyi adottságok
kihasználásával,
- EU termékszabványok további
átvétele.
4. Az építõanyagiparban a
külföldi tõke jelentõs pozicíókat
szerzett, részaránya egyes szakterületeken
meghatározóvá vált. Az ágazat további
fejlõdését befolyásolja az importáruk
erõteljes versenye. A fejlett piacgazdaságú országok
magas minõségû termékekkel, a volt szocialista
országok a hazainál is olcsóbb tömegtermékekkel
jelennek meg a hazai piacon. A hazai igények polarizálódnak
(igénylik a megfelelõ minõségû és
választékú olcsóbb és – egy
szûkebb körben – a kiváló
minõségû, drágább, speciális
termékeket). Szükséges tehát a termékszerkezet
további korszerûsítése.
Az EU
csatlakozásig meg kell oldani a fajlagos energiaköltség
csökkentését, szabványok
átvételét, környezetvédelmi
infrastruktúra fejlesztést.
Az
építési célú termékek
importjánál a vámszerveknek meg kell vizsgálni a
minõségigazolás, illetve mûszaki engedély
meglétét. Az elõírt dokumentumokkal nem
rendelkezõ termékek nem hozhatók be és mindezek
ellenõrzését a vámeljárás
keretében kell megejteni. Ezért a vámeljárás
mai gyakorlatát módosítani kell.
5. Az építõipari szakma kész a
csatlakozásra, derogációra, halasztásra nincs
szüksége. Ez annak köszönhetõ, hogy a magyar
építõipar már a nyolcvanas években
nemzetközi körülmények között
mûködött és minõségileg, szakmailag,
valamint a szabványok területén
rákényszerült az EU harmonizációra. Az
ÉVOSZ azon dolgozik, hogy a magyar építõipar
diszkriminációtól mentesen csatlakozhasson az EU-hoz.
Így a kölcsönösség alapján a magyar
építõmunkások és vállalkozások
adminisztratív korlátozások nélkül
mûködhessenek majd az EU piacán és ugyanazt a
bért kapják meg, mint más EU tagországokhoz
tartozók.
6. A vas- és acélipar számára
problémát jelent az 1953-ból származó
és 2202 közepén lejáró Európai
Szén- és Acélközösség (ESZAK)
megállapodás. Ha Magyarország a feltételezett 2002.
január 1-én ténylegesen az EU tagjává
válik, még abban az esetben sem érdemes vállalni a
valamivel több, mint fél éves idõszakra az ESZAK
csatlakozással járó költséget és
munkát.
A társulási
szerzõdés megszabta az ágazatnak adható
állami támogatás kereteit. A szerzõdés
szerint az öt évre szóló vaskohászati
szerkezetátalakítás céljára nyújtott
támogatás 1996 végével lejárt.
Magyarország kezdeményezte ennek további öt
évre történõ meghosszabbítását. A
tárgyalások során a magyar kormányzati
tárgyaló delegáció nem tett meg mindent a szakma
érdekében.
A magyar acélipari
vállalatoknak 25 milliárd forintot kell beruházni ahhoz,
hogy környezetvédelmi szempontból
felzárkózhassanak az EU által elvárt
színvonalhoz. Minõségügy tekintetében a
cégek mindegyike rendelkezik nemzetközi szervezetek által
tanúsított minõségbiztosítási
rendszerrel. A szabványosítás helyzete szervezetileg
megoldott, de a szabványok honosítási költségei
meglehetõsen nagyok. A gyengébb helyzetû vállalatok e
vonatkozásban támogatásra szorulnak.
Az ágazat derogációs igényei:
- a külföldi tulajdonú cégek
adózási rendszere (osztalékadó),
- piacvédelem
érvényesítése a külkapcsolatokban
- az ipari nyersanyagokra vonatkozó
vámok mértékének megfelelõ szinten
tartása,
- a környezetvédelmi
elõírások teljesítése
- szerkezetátalakítási
támogatás fenntartása.
7. Az aluminiumipar részérõl szükség van
környezetvédelmi derogációkra. Az
elõírások teljesítéséhez, - melyek a
levegõtisztasággal, a veszélyes hulladék
kezelésével, valamint a talaj, illetve talajvíz
szennyezéssel kapcsolatosak,- mintegy 5 milliárd forint
beruházás szükséges. A derogációt az
teszi indokolttá, hogy az aluminiumipari társaságok nem
képesek az EU összes elõírásának
maradéktalan teljesítéséhez szükséges
beruházási forrásokat kitermelni.
8. Az energetikai
berendezésgyártás területén
szükségesnek tartják, hogy mielõbb
megismerhessék és hozzáférhessenek azokhoz a
támogatási formákhoz, amelyek a technológia, a
know-how-transfer, a környezetvédelem és az
oktatás-képzés területén segítik a
vállalatok versenyképességének
növelését. Rendkívül fontos lenne az
európai szabványhonosítási folyamat
felgyorsítása, a Magyar Szabványügyi Testület
teljes jogú tagságának elérése az
európai szabványügyi testületekben, hogy
véleményezhesse a kidolgozásra kerülõ
szabványokat. A környezetvédelmi
elõírások teljesítéséhez türelmi
idõ és támogatás szükséges.
9. A gépipar meghatározó exportpiaca már ma is
az EU. A társulási szerzõdésnek megfelelõen
az idevonatkozó vámok lebontása megtörtént. Az
EU piacokért folyó versenyben csak úgy tudják
részesedésüket megtartani, ha ismerik, alkalmazzák a
megfelelõ minõségbiztosítási rendszert.
Várható tehát, hogy a gépiparban a
csatlakozás nem fog negatív hatással járni.
Késõbbiekben bizonytalanságot okozhat, meddig
tartható a versenyképesség fõ
tényezõje, az alacsony bérek, valamint hogyan alakul az
árfolyampolitika. Egyes gépipari cégeknél
felmerülnek környezetvédelmi gondok is.
10. A vegyipar
termelése a rendszerváltozás után az ipari
átlagot meghaladó mértékben zsugorodott, a
feldolgozóiparban részaránya jelentõsen
csökkent. Változott a vegyipar szerkezete is: a
mûanyag-alapanyaggyártás kivételével
jelentõsen csökkent az anyagjellegû termékek
gyártása (mûtrágyák, szervetlen vegyipari
termékek stb.), hasonló arányú a
termeléscsökkenés a magas feldolgozottsági fokú
termékeket elõállító
növényvédõszer-gyártásnál is.
Az ágazatnak két indokolt
derogációs igénye van: 1.Átmenetet kérnek a
környezetvédelmi elõírások
teljesítésénél. 2.A már kialakult
termelési együttmûködések fenntartása
és néhány esetben jelentõs logisztikai
elõnyök miatt a csatlakozás után is fenn kell tartani
a vámmentességet néhány vegyipari alapanyag
(vinilklorid, metanol stb.) kumuláción kívül
esõ országokból történõ
behozatalánál.
A magyar vegyipar
versenyhelyzete még a mentességi igények elfogadása
után sem lenne erõs, ezért az ágazat ragaszkodik
ahhoz, hogy a magyar tárgyaló delegáció
következetesen képviselje azokat.
11. A gyógyszergyártás
és forgalmazás nagyrészt már ma is EU-konform.
Az EU gyógyszerekre vonatkozó kétféle,
hatásában azonos jellegû szabályozása, a
kiegészítõ oltalmi bizonyítvány és a
törzskönyvi adatvédelem azt célozza, hogy az
originátor készítménye minél tovább
maradhasson monopol pozícióban a piacon. E rendelkezések
árvétele alól indokolt derogációt
kérni nemcsak a generikus gyártók érdekében,
hanem a gyógyszerek finanszírozói, a Tb, a
kórházak és a betegek fizetõképessége
szempontjából az lenne elõnyös, ha minél
elõbb rendelkezésre állnának a hatékony,
bevált gyógyszerek generikus megfelelõi. A hazai
törvényalkotók a jogharmonizációs
kötelezettség teljesítésével ne
állítsák az iparágat megoldhatatlan feladat
elé azzal, hogy az EU direktíváknál szigorúbb
elõírások ne szülessenek és megfelelõ
türelmi-felkészülési idõt, 10-12 éves
moratóriumot (a környezetszennyezõ kibocsátások
a moratórium idõszakában nem nõhetnek a jelenlegi
szinthez képest), az EU jogszabályok betartása alól
az iparág részleges mentességet kapjon. Türelmi
idõre két okból van szükség: 1. Bizonyos
teendõk ellátása technikailag még akkor is több
évet igényel, ha rendelkezésre állna minden
szükséges pénzeszköz, 2. A környezetvédelmi
beruházások fedezete csak többéves idõszak
alatt termelhetõ ki. A moratórium ideje csökkenhet, ha a
cégek állami vagy EU forrásból
támogatást kapnának környezetvédelmi
beruházásaikhoz.
12. Az egészségügyi
termékek gyártásának területén a
szakma véleménye szerint sikerült a tárcával
olyan rendeletet kidolgozni, amely lényegében tükrözi a
szakma és az Európai Unió elvárásait
és megfelel az átmeneti idõszak
követelményeinek.
13. A könnyûipar: részérõl nem a
csatlakozás jelenti az igazi problémát, hanem a ma is
jelenlevõ, versenyképességgel kapcsolatos gondok.
Versenyben ugyanis csak azok maradhatnak, akik korszerû, tudás-
és eszközigényes technológiákat képesek
mûködtetni, kiváló minõségû
termékekkel jelennek meg, mindezt magas termelékenységgel
mûvelik. Ehhez javítani kell a hazai gazdasági
környezetet, az export akadályait meg kell szüntetni,
megfelelõ árfolyampolitika kell, és csökkenteni
szükséges az élõmunka terheit.
14. Az élelmiszeripar
a csatlakozási tárgyalások
számos témakörében érintett, bár az
eddig lezárt fejezetekben, illetve az átadott
pozíciós papírokban nem merült fel speciális
élelmiszeripari probléma. Ez annak a következménye,
hogy a szakmai szövetséget bevonták az
átvilágításra történõ
felkészülésbe, másrészt az ágazat
erõteljesen érdekelt a nyugat-európai exportban, így
gyorsan meg kellett alkotni a korszerû, harmonizált
élelmiszerjogot. Ezt azonban be is kell tartatni a gazdaság
szereplõivel.
Az ágazat
vállalkozásainak jelentõs része szenved az
ágazaton kívüli gazdasági
erõfölénytõl. Erre a problémára
versenyjogi megoldást kívánnának. Nem
közömbös az ágazat számára az sem, hogy a
csatlakozással bekövetkezõ versenyben hogyan képesek
helytállni. Ennek feltétele a megfelelõ
tõkeerõ, amit a közterhek, elvonások szintjének
csökkentésével a kormány befolyásolni tud.
Az ágazat helyzete erõteljesen
kötõdik a mezõgazdaság témakörében
folyó érdemi tárgyalásoktól. Az agrár
fejezet a csatlakozás egyik legproblémásabb, egyben
leginkább átpolitizált területe. Nincs nemzeti
konszenzus a mezõgazdaság jövõjérõl. Az
utolsó tárgyalási körökben kerül sorra,
így az élelmiszeripar állásfoglalása csak
késõbb, a mezõgazdasági kérdések
tisztázódása után fog kialakulni. Az ágazat
képviselõi szeretnék, ha az MGYOSZ elnökség
problémáikra késõbb még
visszatérne.
15. Az elektronikai –
mûszer-, híradástechnikai-, ügyvitel- és
számítástechnikai - gyártás
ágazatai elsõként szembesültek a piac
liberalizálásával. Elektronikai
alkatrész-gyártásunk szinte teljesen megszûnt,
készülék- és berendezés gyártás
piaci versenyben igyekezett talpon maradni. A szakterület
többségében meghatározó a külföldi
érdekeltség (tulajdoni, vegyes vállalati stb.). Ez
és a piaci követelmények
kikényszerítették az EU módszerek, normák
átvételét vagy legalább a
felkészülést rájuk. A hír- és
távközlési szolgáltatások alapvetõen
koncessziókra épülve fejlõdtek. Az európai
uniós felzárkózás alapján történt
a pályázatok kiírása, elnyerése, illetve a
célok megvalósítása. Technikai oldalról
derogációs igény nincs.
A
jogharmonizálás terén az egységes
hírközlési törvény kidolgozása
következik. A szakma megítélése szerint az EU konform
szabályozás teljes körû
átvételéhez szükség lesz türelmi
idõre.
16. Az informatikai szektorban leginkább
elõrehaladott a globalizáció. A csatlakozás nem
jelent új követelményeket. A felkészülés
során fejleszteni kell az informatikai képzést a
felnõttoktatásban is. Szabályozás terén
át kell venni és alkalmazni az EU szellemi termékekre
és az elektronikus berendezések hulladékainak
kezelésére vonatkozó szabályozását.
17. A nyomdászattal szemben az EU csatlakozás 3 fõ
követelményt támaszt: a technológiai
fejlesztést, a környezetvédelmi
elõírásokat és a szakemberképzést. Az
EU elvárja, hogy flexibilis képzettségû szakemberek
dolgozzanak a munkaerõpiacon és általánosan
elfogadott gyakorlat, hogy az emberek egy életen át képzik
magukat. Elengedhetetlen az idegen nyelv ismerete is, enélkül nem
lehet külföldi szakmai gyakorlatot folytatni.
A környezetvédelmi elõírások
teljesítése és a technológiai fejlesztés
függ a finanszírozási lehetõségektõl. Az
ezekhez szükséges forrásoknak fõleg a nyomdaipart
tulnyomóan képviselõ kis- és
középvállalkozások vannak híjával.
18. A csomagolóipar számára
– a piaci viszonyok oldaláról - az EU csatlakozás nem
jelent lényeges változást. A csomagolószerek piaca
EU viszonylatban teljesen liberalizált, a vámok lebontásra
kerültek, illetve kerülnek, piacvédelmi
intézkedésre eddig sem volt példa.
Szabályozási illetve jogharmonizációs
szempontból a csomagolóipart érintõ legtöbb
jogszabály már megszületett és hatályba
lépett (pl. élelmiszer törvény,
fogyasztóvédelmi törvény és ehhez
kapcsolódó jogszabályok).
Jelenleg
folyik a csomagolásról és csomagolási
hulladékokról szóló ajánlás magyar
jogszabályok közé történõ
beillesztése. Ezzel kapcsolatban a szakma
egyetértésével a kormány derogációs
igényt terjesztett elõ. Ez azonban nem megy túl azon a
mértéken, amit az EU néhány
tagországának eredendõen biztosított, így
2005-re irányozza elõ a kibocsátás
arányában 50%-os átlagos hasznosítási
arányt. Amennyiben a jogi szabályozás idõben
megszületik és tartalmát tekintve EU-konform lesz, úgy
ez a feltétel teljesíthetõ.
19. A kereskedelem –
miután a fogyasztóvédelmi törvény
megszületett és hatályba lépett –
különösebb problémával nem fog szembe nézni
a csatlakozás során.
20.
A közúti közlekedési szakma
szerint szükség van egy átmeneti idõszakra,
amíg a külföldiek is bekapcsolódhatnak a belsõ
szállításba (kabotázs). Nagy terhet róna a
magyar fuvarozókra az EU adók átvétele,
különösen a 25 tonnánál nagyobb
össztömegû tehergépjármûvek esetében
(a jelenlegi súlyadó 3-3,5-szerese). Az EU-ban a
közúti jármûvek számára nagyobb
tengelyterhelést engedélyeznek, mint nálunk. Ez a hazai
utakon nagy rongálódást okozhat. Idõ
szükséges ahhoz is, hogy a
személyszállítási
közszolgáltatások veszteségeit
kiegyenlítõ állami támogatás és
keresztfinanszírozás rendszerérõl az EU-ban
alkalmazott állami és önkormányzati
veszteségfinanszírozásra térjünk át.
21.
A vasúti közlekedés:
területén a csatlakozástól szét kell
választani az infrastruktúrát és az
üzemeltetést, biztosítani kell, hogy mindazok
hozzáférjenek – bizonyos díj fejében - a
hálózati pályához, akik rendelkeznek EU
vasúti licenccel. A szabad pályahasználat alól
legalább 5 éves mentességet kell igényelni és
alkalmazását fokozatosan lehet csak bevezetni.
22. A belvizi hajózás: a
Kormányálláspont szerint nem, a szakma
álláspontja szerint problémát jelent a
(kabotázs). A magyar hajópark jelenlegi állapotában
nem képes a versenyre, kevés a korszerû és a rajnai
hajózásra is alkalmas hajó. Ezért
derogáció szükséges az alól a
szabályozás alól, ami szerint minden új hajó
beszerzését leselejtezésnek kell kisérnie.
23. A légi
közlekedés: területén legalább öt
jogszabály alól kell átmeneti mentességet
(derogációt) kérni. Ezek a magyar
légitársaság tõkeerejének
erõsítéséhez és a liberalizált piacon
a versenyképességhez szükségesek
(repülõtéri földi kiszolgálási piac
megnyitása, zaj határértéket meghaladó
repülõgépek üzemeltetése, többségi
magyar tulajdonban levõ társaságok
tevékenységi engedélye, légi útvonalakhoz
hozzájutás, légi tarifák
megállapítása).
Derogáció szükséges az állami
támogatások és a
személyszállítási
közszolgáltatásokra vonatkozó
közösségi jogszabályok esetében is.
24. A víz- és
csatornaszolgáltatás területén el kell
érni, hogy az EU jogharmonizációba illeszkedõ
rendeletek kimunkálása során a szakma javaslataira,
véleményére jobban támaszkodjanak a
jogalkotók. A szakma képviselõi elengedhetetlennek
tartják és kezdeményezik az EU-konform viziközmû
szolgáltatásról szóló törvény
megalkotását. Ez elõsegítené az
országban mûködõ mintegy 340 kisebb-nagyobb
szolgáltató nagyobb egységekbe történõ
integrálódását.
A
települések szennyvizének megtisztítása, az
ivóvíz minõségének EU
követelmények szerinti biztosítására 10-15
éves moratórium szükséges és
rendkívül nagy költségekkel (kb. 1.200 milliárd
forint) járó beruházásokat igényel. Az ehhez
szükséges összegek elõteremtéséhez
több, különbözõ (EU, állami fogyasztói)
finanszírozási forrásra kell támaszkodni.
Az Energiahivatalhoz hasonlóan szükséges
lenne egy víz- és csatornadíjak
megállapítását szakmailag ellenõrzõ
független árhatóság
létrehozására.
B/ A nem ágazati
tagszervezetek
1. Az un. környezetvédelmi ipart megtestesítõ
cégek képviselik a környezetvédelem tipikusan
horizontális szakágazatát. A gazdaság egyéb
szereplõivel ellentétben e szektor számára az EU
csatlakozás folyamata nagymértékû
piacnövekedést jelent, amelyet célszerû a magyar
gazdaság érdekében hazai vállalatok
megerõsítésével támogatni. A
szükséges és ütemezett
kapacitásbõvítéshez információra
és elsõsorban állami támogatási rendszerre
van szükség.
A szektor a 90-es
évektõl indult fejlõdésnek, és ma kb. 2000
vállalkozás él környezetvédelmi
tevékenységbõl. Tõkekoncentrációjukat
tekintve 50 % külföldi tulajdonban van. A környezetvédelmi
eszközök, berendezések gyártóit és
forgalmazóinál ez az arány közel 80%-os. Ha a
csatlakozásig nem kap támogatást a
környezetvédelmi ipar-szektor, akkor az EU normákhoz
történõ felzárkózás mintegy 2500
milliárd forint értékû környezetvédelmi
feladatát méginkább a külföldi tulajdonú
cégek fogják elvégezni a magyar ipar ígéretes
szegmensének megerõsödése helyett.
2. A felnõttképzés szakmai képviselõi az EU
csatlakozástól egyrészt piacbõvülést
(Magyarország multiplikátor szerepének
felértékelõdése), másrészt a verseny
fokozódását (külföldi cégek
megjelenése) várják. A képzés
nemzetközivé válása egy sor metodikai és
marketing problémát is felvet. A csatlakozásra
felkészülés jegyében egyre több cég
érzi szükségét a minõségi
megmérettetésnek és vesz részt nemzetközi
minõségbiztosítási rendszerben.
Összeállította:
dr.Cseresné Kovács Zsuzsanna