Ez az anyag a UNICE sorban a harmadik benchmark report-ja (elsõ a versenyképességrõl, a második a vállalkozói szellemrõl szólt). Az anyag beépíti a lisszaboni EU csúcs eredményeit. Bemutatja, hogy Európában nem megfelelõ az innováció színvonala, felsorolja okait és rámutat néhány megoldásra. A viszonyítási pont többnyire az USA.

Az innováció minden vállalat és ágazat számára a fenntartható elõnyök kulcsterülete. Egyben összefoglaló megközelítése mindannak, amit üzleti tevékenységnek neveznek. Magába foglalja az új termékek és szolgáltatások kialakítását és bevezetését, új folyamatok és mûködési módszerek felhasználását.
Jóllehet Európában sok innovációs sikertörténet van, összességében távol van az USA ilyen irányú teljesítményétõl.

Az innovációs deficit számtalan tényezõnek tudható be: ebbõl számos a vállalaton belüli, de sok a külsõ tényezõ is.

Az európai innovációs szint növelésére indítandó akciók legfontosabb területeire vonatkozó UNICE ajánlások

Célkítûzés:
Az innovációra és kreativításra irányuló attitüd javítása:
A kormányok részérõl:
Tudatosítani kell, hogy Európa gazdasági és szociális jólétére milyen fontos hatással van a kreativítás és az innováció. Ezért az innovációra és az új technológiára vonatkozó attitüdöt 2005-ig az USA színvonalához kell közelíteni. Demonstrálni kell az olyan egyének és vállalatok támogatását, amelyek kockázatot vállalnak és innovációra vállalkoznak. Ezért 2002-ig újra kell szabályozni csõdtörvényt.
A vállalatok feladata:

Az innováció a gazdasági növekedés hosszú távú hajtóereje. Akkor prosperál, ha a társadalom olyan feltételeket teremt, amelyben a menedzserek és a vállalkozók bátran vállalják a kockázatot és ezért a jólét és a munka új forrásait alakítják ki. Ez magába foglalja minden ágazatban, feldolgozó és szolgáltató, magas és alacsony mûszaki fejlettségûben egyaránt az új termékek, módszerek és szolgáltatások kifejlesztését és bevezetését. Az innováció forradalmi és növekedési változást testesít meg.
Az innováció felöleli az eszmei és a dologi, tárgyi K+F beruházásokat éppúgy, mint a marketinget és az új termékekhez szükséges felszereléseket.
Innovatív cégek magasabb piaci részesedést hasítanak ki maguknak, több értéket termelnek és több munkahelyet teremtenek, mint más cégek. Megtalálhatók a hagyományos, alacsony mûszaki színvonalú és az új, magas mûszaki fejlettségû ágazatokban is. Ezen túlmenõen a lényeges változások olyan üzleti környezetben zajlanak, ami a jövõben megjutalmazza a sikeres innováció eredményességét és növeli az elégtelen innovációs teljesítmény büntetését.

Az innováció mérésének egy gazdaságra vonatkozóan nincs sem egyszerû, sem egységes eszköze. Ez az anyag 3 különbözõ összehasonlítási pontot vázol fel:         
- teljes gazdasági teljesítmény,        
- cégszintû innovációs teljesítmény,        
- az egész gazdaságra kiterjedõ innováció
Az anyag követendõ példákat, Sikeres európai vállalatokat mutat be. Mindent egybevetve azonban Európa gazdasági teljesítménye és különösen az innováció elmarad az élenjáró USÁ-tól. Az "innovációs deficit" a fõ oka annak, hogy Európa képtelen megbirkózni a világ legversenyképesebb gazdaságaival. Az USA-beli versenytársakkal összevetve az európai vállalatok piacralépése, új módszerek, termékek, szolgáltatások bevezetése lassúbb.

Átfogó gazdasági teljesítmény:
A gazdasági teljesítmények különbsége abban a relatív képességben nyilvánul meg leginkább, hogy az állam mennyire segíti polgárainak jólétét és munkáját.
Jóllehet az európaiak relatív életszínvonala 1970 óta megduplázódott, még mindig csak 2/3-a az USÁ-énak. Ez a különbség relatív értelemben 30 éve változatlan és abszolút értelemben növekszik, különösen 1990. óta.
1970. óta Európa munkában álló népessége a munkaképes korú népesség 65 %-ról mára 60 %-ra csökkent. Összehasonlításul ugyanezen idõ alatt a foglalkoztatottság az USÁ-ban 62 %-ról 74 %-ra nõtt.
Az európai munkanélküliségi ráta rosszabb, mint az USÁ-ban. 1970 óta az EU-ban a munkanélküliség 3 %-kal, 9 %-ra nõtt. Ezalatt az USÁ-ban az 1970-es 5 %-ról 4 %-ra csökkent. A munkanélküliség struktúrája is különbözõ. A hosszútávú munkanélküliség szintje Európában tízszerese az USÁ-énak és kétszer annyi a fiatal munkanélküli Európában, mint az USÁ-ban.
Innovációs teljesítmény a vállalatok szintjén:
A vállalatok és alkalmazottaik tevékenysége meghatározza annak a gazdaságnak az innovációs szintjét, amelyben mûködnek.
Az egyes cégek innovációs szintjének fontos jellemzõje, milyen mértékben képesek termékeik, szolgáltatásaik és a tevékenység folyamatainak színvonalát emelni. Az erre vonatkozó adatok azt mutatják, hogy az amerikai cégek közül több cég képes új termékekbõl kihozni a forgalmuk meghatározó részét. Azoknak a cégeknek az aránya, amelyek az összes eladásaikban 10 %-nál több az új termék, az USÁ-ban 26 %, míg Európában 21 %. (Az új termék 3 évnél nem régebben piacra bevezetett olyan termék, ami új szükségletet elégít ki és jelentõsen eltér a létezõ szükségletek kielégítési módjától.)
Az új termékek, szolgáltatások és módszerek bevezetésének lényeges elõfeltétele az új tudásanyag kifejlesztése. Ennek mérésére szolgál az újítási tevékenység mértéke a társadalomban. Az újítási tevékenység ágazatonként különbözõ és részben befolyásolja az adott ország üzleti kultúrája és gyakorlata, valamint az a költség és idõ, amíg a szabadalmi oltalom megszületik. Mindenesetre jelzi azt a mértéket, meddig terjed a cégek pozitív hozzáállása az innovációhoz és milyen mértékû az elsõ hozzáférés a vezetõ technológiákhoz.
A belföldiek által benyújtott szabadalmi oltalmak számával mérve az EU-ban a szabadalmi tevékenység szintje 1/3-a Japánnak és fele az USÁ-nak.
Az egész gazdaságra kiterjedõ innováció:
A gazdaság különbözõ ágazataiban felhasznált források a másik fontos jellemzõje az innovációs teljesítménynek. Az USÁ-hoz viszonyítva Európa kevésbé sikeres a feldolgozóiparba koncentrált források tekintetében. Ez olyan, a versenyelõnyt biztosító eszmei (szemben a tárgyi, dologival) források kihasználását jelenti, mint a K+F, a magas szakmai képzettség, a marketing, a védjegy.

A feldolgozóipari hozzáadott érték megoszlása (1997) %:

Az EU az USÁnál kevésbé sikeres a szolgáltatási ágazat fejlesztésében. A szolgáltatási szektor fejlesztése a magasfokú szakmai képzettség nagyobb kihasználását jelenti, pl. finanszírozás, biztosítás, üzleti szolgáltatások, ingatlan és kommunikációs szolgáltatások.


A magasfokú képzettség kihasználása: a szolgáltatási ágazat hozzáadott értékének megoszlása: %:

Az egyes vállalatok és a vállalatok egyes csoportjainak tevékenysége meghatározza egy gazdaság innovációs szintjét. Számtalan tényezõ befolyásolja a vállalat innovációs képességét. A kormányok és közintézmények ezek többségére hatással vannak.
A kormányok cselekedetei fõszerepet játszanak az olyan környezet kiépítésében, ami támogatja a vállalati innovációt. Ez feltételezi egy olyan szilárd makrogazdasági szerkezet fennállását, ami biztosítja a menedzserek, vállalatok és munkavállalók számára az innovációba való hosszútávú befektetés támogatásának szükséges elõrejelzését.
Az anyag 5 kulcstényezõre összpontosít, melyek segítségével meghatározható a vállalatok innovációs képessége. Ezek közül sok túlmegy az egyes vállalatok által konrollálhatón, de a kormányok tevékenysége hatással van rájuk.
Az innováció alapvetõ feltételei:

A kultúra és az attitüd befolyásolja a menedzserek és a vállalkozók kockázatvállalási hajlandóságát, az új termékek, szolgáltatások, termelési folyamatok technológiai választékát és a potenciális munkavállalók karrier választását.
A kormányzati politikát, szabályozási kereteket, az ipar és az egyetemek együttmûködésének hatékonyságát és a kockázati tõkéhez való hozzájutást ezen túlmenõen a társadalmi attitüd is befolyásolja.
Az USÁ-val összevetve az EU polgárai kevésbé támogatják a kockázatvállalást, a vállalkozói szellemet és az új termékek adaptálását. Ha ez a hozzáállás nem megy keresztül alapvetõ változáson, nehéz lesz lényeges javulást felmutatni az innováció terén Európában és ebbõl eredõen a versenyképességben, növekedésben és a foglalkoztatottságban is.

Általában véve egy országban nem létezik szimpla korreláció ezek között a tulajdonságok és az innováció között, de minél elterjedtebbek ezek a tulajdonságok, a kulturális közeg annál jobban támogatja a kockázatvállalást, a vállalkozást és az innovációt.
Az egyes európai országok ebben a vonatkozásban nagy eltéréséket mutatnak. fel. A legtöbb európai társadalom kevésbé képes megküzdeni a struktúrálatlan módon jelentkezõ bizonytalansággal, az amerikaihoz viszonyítva Európában alacsonyabb a versenyszellem és kevésbé individualisták az emberek. Mindent egybevetve az eredmény azt mutatja, hogy Európában az egyéni beállítottság kevésbé hajlik a kockázatvállalásra, a vállalkozásra és az innovációra, mint az USÁ-ban.
A különbözõ beállítottság tükrözõdik a kockázatvállaló üzleti tevékenységekben való részvétel különbözõ mértékében. Az EU-hoz viszonyítva több, mint háromszor annyi USA állampolgárnak volt valamilyen köze üzleti tevékenység beindításában.. Az USÁ-ban 1999-ben a felnõtt lakosság 8,5 %-a vett részt üzlet beindításában, ugyanez az EU országok esetében 1,4-3,5 % között mozog.
A kormányok a csõd szabályokon keresztül is befolyásolják a kockázatvállalási hajlandóságot. Innovatív személyek, vállalkozók és befektetõk kedvét szegi, ha a csõd törvény képtelen egyensúlyt teremteni a megfelelõ hitelezõvédelem és a kockázatvállalás támogatása közt. Az USÁ-ban kemény csõdszabályok vannak. A csõd lebonyolítása azonban azonnal megtörténik (nem húzódik el) és az egyének korlátozás nélkül belekezdhetnek új üzlet beindításába (ha természetesen a siker valószínûsége nagyobb). Sok európai országban a csõdfelszámolás, a fõ kötelezettségek teljes és végleges rendezése hosszabb idõt vesz igénybe. Ez megbélyegzi a hibát és szükségtelen kilépési korlátokat emel. A csõdbe ment cég eszközeire fennálló hitelezõi igény hossza az USÁ-ban 1 hónap, az EU 12-k esetében 8,5 hónap.

Az innováció piacot alakíthat, de a legtöbb innováció kereslet vezérelt. A cégek válaszolnak a piacok közvetítette késztetésre és ösztönzésre. Azonban az új technológiák, termékek és szolgáltatások elfogadása tekintetében a fogyasztó hajlandósága meghatározó.
Az akarat hiánya lelassítja az innováció léptékét és az innovációt a meglevõ technológiák kihasználására és nem újakra összpontosítja.
Európaiak és amerikaiak egyformán pozitívan fordulnak az új technológiák felé. Az összes európai felnõtt 70 %-a, ill. az amerikaiak 69 %-a gondolja, hogy az új technológiák elõnyt hoznak a társadalom számára. Az európaiaknak azonban fenntartásaik vannak a a "potenciális" fenyegetésekkel szemben: az európaiak 57 %-a szemben az amerikaiak 38 %-ával gondolja, hogy néhány új technológia jelentõs mértékben fenyegetheti az egészséget, a biztonságot, ill. a környezetet. Ez azt jelenti, hogy az amerikaiak közül valószínûleg többen tartoznak az új technológiák és új termékek "könnyen elfogadó"-i közé, mint az európaiak.
Ezek a fenntartások világosan kirajzolódnak a biotechnológia, mint a 21.század elsõ részének legfontosabb, új lehetõségeket biztosító technológiájának felhasználása irányába mutatott európai és amerikai beállítódás különbözõségében. A hozzáállás ilyen különbözõsége azért fontos, mert meghatározza, milyen mértékben lesz képes az európai mezõgazdaság és ipar versenyezni (Európában és az exportpiacokon) a világ más, a biotechnológia eredményeit felhasználó országok vállalataival. A diagnosztikai vizsgálatok kivételével az európaiak kevésbé támogatják a biotechnológia felhasználását összes alkalmazásában, mint az amerikaiak. A különbségek az élelmiszerek és a mezõgazdaság területén a legkifejezettebbek. Számos különbség mélyen gyökerezõ kulturális tényezõk eredménye, mások hiányos információknak tudhatók be.

Európai cégek sikertörténetei:
Már sok helyi, regionális, nemzeti és páneurópai program létezik, melyeket az innovációra vonatkozó beállítottságot megváltoztatni segítõ cégek fejlesztettek ki.

Számos európai kormány indított olyan programokat, melyek célja a siker elismerése, a diákok és a KKV-k inovatívabbá válásának támogatása.

Összefoglaló:
Az ösztönzõk, valamint a vállalatok és vállalkozók számára nyitva álló lehetõségek és az akadályok, melyekkel szembenéznek a piacokon, az innováció legfontosabb hajtóerõi. A vállalatok a nagy, egységes piac magas versenyképességi szintjéhez, az igényes fogyasztókhoz, és az új piaci lehetõségek megjelenéséhez igazodnak. Túl sok olyan európai termékpiac van, amelyik nem biztosítja a cégek és vállalkozások számára a lehetõségek, az ösztönzõk és késztetések helyes egyensúlyát. Negatív fogyasztói beállítódás, szabályozási korlátok és nem megfelelõ infrastruktúra oldja a verseny intenzítását, korlátozza a piacra történõ belépést, széttöredezi a piacot, növeli a költségeket és lassítja az új termékek és piacok növekedését.

Az innováció egyik legfontosabb feltétele az igényes fogyasztó jelenléte különösen az új piacokon. Ez többé-kevésbé az új piacok és a fogyasztók kiszolgálásának új módszerei növekedési arányával mérhetõ.
Az európai fogyasztók általában az amerikai fogyasztóknál lassabban alkalmazzák az új termékeket és szolgáltatásokat. Pl. az elektronikai termékek piaca négyszer nagyobb az USÁ-ban, mint Európában. Van azonban néhány ágazat, ahol az európai fogyasztók jóval gyorsabban alkalmazták az új termékeket és szolgáltatásokat. Pl. Európában 1000 fõre 300 mobiltelefon jut, míg az USÁ-ban 280.
Az északi országok még inkább elõrehaladottak. Világvezetõk a mobiltelefon gyártásban annak eredményképpen, hogy kormányaik liberalizálták a piacot és a piac fejlõdésének korai szakaszában termékszabványokat alakítottak ki. Ez ösztönözte a verseny intenzítását, csökkentette a költségeket és struktúrálta a kulcstechnológiák fejlõdését. (Pl. GSM) Az egységes piac biztosította további szabványosítás segített ezeknek a cégeknek a globális versenyképesség javításában.

Az intenzív verseny és az új piaci lehetõségek kialakítása függ a szabályozási keret és a fizikai infrastruktúra jelenlététõl, ami lehetõvé teszi a technikai, mûszaki változást és új hazai és nemzetközi versenytársak belépését.
Sok mai gyorsan növekvõ termék- és szolgáltatáspiac a modern információs és kommunikációs technológiák (IKT) felhasználásán alapul. Elektronikus kereskedelem, gyors csomagküldõ szolgálat, távoktatás; mind jó példával szolgálnak a magas szintû IKT infrastruktúrára és az alacsony költséggel dolgozó, telekommunikáción alapuló, gyorsan növekvõ piacokra.
A piaci liberalizáció javította az IKT infrastruktúra minõségét Európában, de minõségében és a szolgáltatások széles skáláját illetõen még mindig elmarad az USA mögött. Csak a skandináv országoknak van az USA minõségét megközelítõ infrastruktúrájuk.
A piac liberalizálása még nem hozott lényeges javulást az Internet hozzáférés költségében. Az átlagos költség az EU-ban jóval magasabb (közel 3-szoros), mint az USÁ-ban vagy a fejlett, EU-n kivüli más, vezetõ országok között.
A versenyt és az új piaci lehetõségek fejlõdését az új termékek és szolgáltatások jóváhagyásának szabályozási rendszere is befolyásolja. Számos szolgáltatási ágazatban Európában a legnagyobb szabályozási problémák az új szolgáltatást nyújtók engedélyeztetése és a licenc megszerzése körül vannak. Ebbe beletartozik a külsõ szabályozás széles skálája, amelyeknek meg kell felelni, mielõtt egy kiskereskedelmi egységet megnyitnak. Pl. kevesebb idõbe telik felépíteni egy új benzinkutat az EU-ban, mint az USÁ-ban, de háromszor annyi idõt vesz igénybe az engedélyek beszerzése, mint odaát.
Európában a túlszabályozás és a nem hatékony döntéshozási folyamatok növelik az új, tudásalapú termékek piacra jutási idejét és a fejlesztési költségeiket, és szabályozási bizonytalanságot okoznak a szolgáltatások számtalan területén anélkül, hogy lényegesen emelnék a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem szintjét. Jóllehet az utóbbi években jelentõs javulás ment végbe, pl. a humán gyógyszerek tekintetében, még mindig hosszabb idõt vesz igénybe a legtöbb tudásalapú termék piacra juttatása Európában, mint az USÁ-ban.
Az állatorvoslásban használt gyógyszerek kifejlesztése és jóváhagyása 40 %-kal hosszabb idõt vesz igénybe Európában, mint az USÁ-ban. Az európai jóváhagyási folyamatok az új termékek kifejlesztési költségeit magasabbra emelik, mint az USÁ-ban.

Európai cégek sikertörténetei:
Sok európai céget lehet példaképül állítani, melyek egyes iparágakban a globális piac vezetõjévé váltak.

A portugál kormányzat most vezette be az egyablakos rendszert az új cégek regisztrálására. Ez lényegesen csökkenti az idõt és a szükséges költségeket.
A skandináv kormányok liberalizálták a telekommunikációs piacot és mobil telefon szabványokat állítottak fel. Ezzel segítették a helyi vállalatokat, hogy vezetõ pozíciót szerezzenek a mobil telefonok piacán.

Ajánlások:
A lehetõ leggyorsabban fel kell szabadítani az új termékeket és piacokat Európában.

3.A vállalatoknak, különösen a KKV-knak fontolóra kellene venni, hogyan határozzák meg és használják ki az új vevõk, termékek és piacok fejlõdésének lehetõségeit.

Ez javítja az innováció szintjét Európában, növeli a menedzserek és vállalkozók befektetésre ösztönzését, támogatja az új, különösen a tudásalapú termékek kifejlesztését és piacra vitelét.

Összegzés

A vállalatok és a vállalkozók számára az innováció 2 fõ lényegi pénzügyi döntést von maga után. A “beruházási döntés", ami a beruházás költségeinek és nyereségének felbecslésén alapul és a “pénzügyi döntést", ami annak a tõkének a megszerzésén alapul, ami legjobban illeszkedik a cash flow-hoz és a kockázatokhoz.
Az anyag bemutatja, hogy Európában az innovátorok több nehézséggel találják szembe magukat, mint az USA-ban, amikor a döntésrõl és a beruházás finanszírozásáról van szó.
Összehasonlítva a helyzetet az USA-val, a kormányok K + F támogatása kevésbé “nagylelkû", kevesebb ember foglalkozik az új üzlet beindulása körüli bábáskodással, kevesebb a befektethetõ magántõke és kevesebb befektetési alap áll rendelkezésre a visszatartott keresetekbõl.
De mindenekelõtt a legfontosabb, hogy az általános profit a részvényeken alacsonyabb Európában, mint az USA-ban. Ez azt jelenti, hogy kisebb az innovációs befektetésre ösztönzés Európában.

Célzott kormánytámogatások

Az innováció ösztönzésére a legtöbb kormány a fiskális politikát használja, hogy csökkentse a K + F költségeit. Ezek a támogatások gyorsított amortizációt, hozzájárulásokat és adóelengedést jelentenek.
Az OECD úgy méri a pénzügyi támogatás hatását, hogy a K + F-be beruházott 100 euro kifizetéséhez mennyi jövõbeli adózás elõtti jövedelem szükséges.
A spanyol rendszer a legnagylelkûbb a világon. A spanyol cégeknek az eredetileg beruházott 100 euro fedezéséhez a jövõbeli jövedelmet 69 euróval kell növelni.
Azonban sok európai országban a hosszú amortizálási periódus, az adókedvezmény hiánya növeli azt az adózás elõtti jövedelemszintet, ami szükséges a K + F beruházáshoz. Németországban a cégeknek 105 euroval kell emelni a jövõbeli jövedelmet ahhoz, hogy az eredeti 100 euro fedezve legyen.
Azoknak a vállalatoknak, melyek K+F tevékenységet valósítanak meg, általános, mindegyikre vonatkozó pénzügyi támogatáson túlmenõen a kormányok bizonyos K+F projektekre közvetlen pénzügyi támogatást is nyújtanak.
Az EU kormányok a versenyszféra K + F-jének 9 %-áig, az USA-ban 15 %-áig adnak támogatást.

Új pénzforrások megnyitása

A tõkeforrás rendelkezésre állásának mérésére szolgál, hogy az állampolgárok milyen mértékben fektetnek be olyan alapokba, melyek a mások által indított üzleti vállalkozásokat finanszírozzák. Azoknak a száma, akik Európában ilyen befektetést eszközölnek, alig éri el az USA megfelelõ számának 2/3-át. Ráadásul az az összeg, amit az újonnan induló vállalkozások körül bábáskodók (business angels) ezekbe befektetnek Európában az USA értékének 1/5-ét sem éri el.
Ahogy az innovatív vállalkozás nõ, szüksége van különbözõ formában megjelenõ, általában nagy mennyiségû plusz tõkére. A legtöbb országban ezt a tõkepiacok biztosítják.

Az utóbbi idõben jelentõsen megnõtt az európai magán befektetési alapokba befektetett készpénz mennyisége. Ebben tükrözõdik az Egységes Piaci Program, az egységes valuta és a piac liberalizálása eredményeképpen megújuló érdeklõdés az európai befektetési lehetõségek iránt. A kockázati tõke beruházás mérete és természete még nagyban különbözik Európa és az USA között.
A kockázati tõke állománya egy fõre számítva és a vezetõi kivásárlások nélkül, Európában kevesebb, mint az USA megfelelõjének 20 %-a. Emellett az európai befektetések kevésbé koncentrálnak a magas technikai színvonalú ágazatokra és az induló vállalkozás korai szakaszaira.
A innováció elsõdleges finanszírozási forrása nagyobb vállalatoknál a meglevõ tevékenységeik nyereségessége. Ez azonban Európában alacsonyabb, mint az USA-ban.
A nyolcvanas években Európában a nyilvánosságra hozott vállalkozások éves részvényhozama 12 %, szemben az USA 13 %-ával.
A kilencvenes években a különbség 5 %-kal nõtt. Magas munkaerõköltségek, magas inputköltségek, kedvezõtlen munkatermelékenység és gyenge tõke megtérülés csökkenti az innováció finanszírozásával elérhetõ többletet az európai vállalatoknál. Számos országban ezt növeli még a társasági nyereség és osztalék magas adója.

Európai vállalati sikertörténetek

Sok jó példa van Európában a társaságok számára társaság által nyújtott kreatív finanszírozásnak.