A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), amely ez év júliusában a Magyar Munkaadói Szövetség és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége egyesülésével alakult, jelenleg ötvenöt szakmai szövetséget, tizennyolc területi (regionális) szervezetet, összességében egy millió kettőszázezer munkavállalót foglalkoztató mintegy hatezer vállalkozást képvisel.

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének Elnöksége 1998.szeptember 17-ei ülésén megtárgyalta a gazdasági kamarák - elsősorban a kereskedelmi- és iparkamarák -helyzetét, a kamarai rendszer jövőjével kapcsolatos javaslatokat és a következő állásfoglalást alakította ki:

Az MGYOSZ Elnöksége a köztestületi gazdasági kamarai rendszer 4 éves működésének tapasztalatai alapján megállapította, hogy a kötelező tagságú közjogi kamarák hivatásukat nem töltötték be. A kamarai törvény a kötelező tagságú gazdasági kamarákat azért hozta létre, hogy önkormányzaton alapuló működésükkel előmozdítsák a gazdaság fejlődését és szerveződését, valamint - az állam gazdasági szerepvállalásának csökkentése érdekében - ellássák a gazdaság működésével összefüggő közfeladatok egy részét.

Az MGYOSZ Elnöksége úgy ítéli meg, hogy a közfeladatok igen szűk köre került csak át a kamarákhoz, és az is késedelmesen. A kötelezően ellátandó gazdasági kamarai feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg - a kamarai törvényt megsértve - az Országgyűlés nem biztosította az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket. A kamarák elhelyezését és működési feltételeik megteremtését ugyancsak nem támogatta az állam. Ilyen feltételek között a kamara egyetlen pénzforrásra támaszkodhatott, a tagdíjbevételekre.

A vállalkozók a kötelező kamarai rendszer bevezetését újabb adóteherként élték meg, befizetéseikért többségükben semmiféle ellenszolgáltatást nem kaptak, adminisztrációs terheik nőttek.

Az első két kamarai választás tapasztalatai alapján az MGYOSZ Elnöksége úgy látja, hogy nem valósult meg a gazdaság önigazgatása, a tagdíjak 90-95 %-át befizető vállalatok a szavazatok alig 3 %-ával rendelkeznek, érdemben nem tudják befolyásolni a döntéseket és ellenőrizni a kamarák gazdálkodását . Az a vélemény alakult ki, hogy míg a torz választási és tagdíjfizetési rendszer következtében a kereskedelmi és iparkamarák tagdíjbevételeinek 70-80 %-át a MGYOSZ-tagvállalatok fizetik be, több nagyvállalat esetén 10 millió Ft-os tagdíjat, ezért semmifajta szolgáltatást nem élveznek .

Az MGYOSZ Elnökségének tapasztalatai szerint egyes kamarák gazdálkodása pazarló, költekezésük hivalkodó.

Mindezen tapasztalatok alapján az MGYOSZ Elnöksége szükségesnek tartja a gazdasági kamarákról szóló törvény átfogó módosítását, amelyre két alternatíva kidolgozását javasolja.

Az első változat esetén az MGYOSZ nem zárkózik el a kötelező tagság fenntartásától, de mindenképpen szükségesnek látja a tagdíjterhek mérséklését, a törvényben meghatározott tagdíjfizetési maximum jelentős csökkentését, ezzel egyidejűleg a kamarai önkormányzat és a választási rend olyan átalakítását, amely biztosítja, hogy a gazdálkodó szervezetek gazdasági súlyuk és a kamara fenntartásához való hozzájárulásuk arányában vegyenek részt a döntéshozatalban.

A második változat szerint az MGYOSZ Elnöksége támogatja azt a kezdeményezést, hogy szűnjön meg a kötelező tagság intézménye. Az önkéntes tagságú gazdasági kamarák az államtól átvett közfeladatok állami finanszírozásával, a közfeladatok ellátásáért szedett illetékekből és eljárási díjakból, valamint attraktív, magas színvonalú szolgáltatásaik bevételeiből, továbbá önkéntes tagsági díjakból tarthatnák fenn magukat. A világ és az Európai Unió számos országában az önkéntes tagsági elven szervezett magánjogi kamarák sikeresen és a közjogi kamarákkal azonos hatékonysággal működnek, egyenrangú partnerként tagjai az Európai Kamarák Szövetségének (Eurochambers) és a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarának (ICC) . A kötelező kamarai tagság megszűntetése önmagában nem gördít akadályokat hazánk Európai Unióhoz való csatlakozása elé.

Az MGYOSZ Elnöksége nem ért egyet olyan elképzeléssel, amely csak az egyéni és kisvállalkozókat vonná ki a kötelező tagsági körből, illetve kötelező tagságuk fenntartása mellett tagdíjfizetési kötelezettségüket törölné. Ezzel sérülne az üzleti élet átláthatósága és biztonsága, illetve a jelenlegi belső ellentétek mélyülnének tovább. Ugyancsak nem jelentene megoldást az ipari- kereskedelmi , az agrár és a kézműves kamarák összevonása un. gazdasági kamarákba, amely csökkentené a szakmaiságot és növelné a szervezet bürokratikus jellegét.

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége tagjai gazdálkodási feltételeinek javítása érdekében kész részt venni olyan gazdasági kamarai rendszer kereteinek és működési feltételrendszerének kidolgozásában, amely a vállalkozásokra elfogadható mértékű tagdíjterhet róva megteremti a gazdaság szereplőinek valós önigazgatáson alapuló hatékony önkormányzatát.



Budapest, 1998. szeptember 24.